A hazai tógazdaságokban is elkezdődtek a lehalászások és a tavalyi aszályos év után idén egy jobb évet zárhatnak a haltermelők, pontos számokat decemberben közöl az ágazat, de úgy tűnik, idén 15-20 százalékkal nagyobb lehet a haltermés a tavalyinál. A ponty tóparti ára idén 13-15 százalékkal csökkent az alacsonyabb takarmányozási költségeknek köszönhetően.
Az ágazat a mezőgazdaság többi szereplőjéhez képest halmozottan hátrányos helyzetű. Akár arra gondolunk, hogy a halászati ágazatban továbbra sincs területalapú támogatás, vagy arra,hogy különböző kártételek esetében nincs semmiféle kompenzáció, sőt kártérítés sem az ágazat számára, holott a tógazdaságok amellett, hogy halat állítanak elő, rendkívül értékes vízi élőhelyként működnek, hozzájárulnak az ökoszisztéma minőségének megőrzéséhez és gazdagításához, fontos szerepet játszanak a vízgazdálkodásban és a tájkép formálásában, szolgáltatásokat nyújtanak a különböző szabadidős tevékenységek számára, és hozzájárulnak a kulturális értékek megőrzéséhez is – írja az Agrárszektor.
„A halgazdaságok helyzete a tavalyi rendkívüli aszályos évhez képest kifejezetten jóra fordult idén, hiszen a kora tavaszi, illetve a nyári esőzések feltöltötték a halastavak nagy részét, és akut vízhiány a nyári hőség dacára sehol nem keletkezett. Amikor a nagy melegben egyes tavak hőmérséklete 28-29 Celsius-fokot is elérte, szórványos halpusztulások voltak ugyan, de ezek előfordulását tudomásul kell venni. A csökkenő takarmányárak segítettek abban, hogy kisebb önköltséggel tudjunk dolgozni. Várhatóan egy jó közepes haltermésre számíthatunk ebben az évben. Extra eredményre azért nem lehet számítani, mert a tavalyi év következményeként kisebb volt a kihelyezhető ivadékok mennyisége. Ezen kívül a hűvös tavaszi időjárás a legjobb planktonevési időszakot is lerövidítette. A haltermelésben számos olyan tényező van, ami miatt nehéz előre konkrét számokat mondani. A haltermés 15-18 százalékét elviszik a védett állatok, nem tudunk ellenük hatékonyan védekezni, és maga a védekezés óriási összegekbe kerül. December végén lesznek láthatóak a tényleges eredmények, amikor a halak nagy része piacra vagy a telelő tavakba kerül” – nyilatkozta Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) szóvivője.
A halastavak halban gazdag vizei gyakorlatilag terített asztalt kínálnak a halat fogyasztó kis- és nagy kormoránoknak, köztük a nagy kárókatonának is. Számítások szerint a kormoránok körülbelül annyi halat pusztítanak el a hazai vizekben, mint amennyi a horgászok zsákmánya, 5 ezer tonna körül. Ugyanakkor az ökoszisztéma része a kárókatona, ahogy a tógazdaságok és az ivadéknevelő tavak is.
Itt a legnagyobb a kártétel, de a nagyobb piaci méretű halakat is dézsmálják vagy éppen megsebzik a madarak, amit már nem lehet piacra dobni. Az ivadéknevelő tavak megóvása döntően befolyásolhatja a jövőbeni haltermelés alakulását. A halgazdaságok a hatékonyabb védekezési lehetőségekben a kártételek kompenzálásában reménykednek.
„Az európai édesvízi haltermelés minden országa, köztük mi is, azzal küzdünk, hogy óriásiak a védett állatok által elkövetett károk, és erre semmilyen kompenzációt nem kapunk. Az egy abszurdum, hogy a szántóföld minden hektárja hetventől akár háromszázezer forintig is kaphat területalapú támogatást, addig a halastavak, amelyeknek kifejezetten hasznos ökoszisztéma szolgáltatásai vannak, nem részesülnek ilyesmiben. Mivel az EU halászati alapjához tartozunk, és miután itt több mint kilencven százalék a tengeri halászatról szól, nem tudják értékelni azt, mit jelent a belvízi halászat. Pedig az unió területén 250 ezer hektárnyi édesvízi haltermelés zajlik, ennek az ökoszisztéma-értéke igen jelentős. A biológiai sokszínűséghez való hozzájárulása többszöröse, több millió hektár szántóhoz viszonyítva. Mindezek ellenére szomorú, hogy egyetlen egy kárt sem lehet érvényesíteni, sem az aszály- vagy az árvízkárt, sem a védett állatok kártételét. Igazából nem tudunk hatékonyabban védekezni a jelenlegi eszközökkel, és a védekezés is óriási összegekbe kerül” – jegyezte meg Lévai Ferenc.
Hozzátette, próbálnak egy európai uniós kezdeményezést tenni abba az irányba, hogy ezt az elképesztő ökoszisztémás szolgáltatást, amit a halastavak a létükkel nyújtanak, valamilyen szinten érzékeljék a szakmában is. Ha nem lesz változás, itt is megindulhat egy lemorzsolódás, aminek például Romániában már kézzel fogható jele van.
Az Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint 2022-ben a hazai halastóterület 30 ezer hektárt tett ki, amiből 26 ezer hektárt jelentettek üzemelőként a gazdálkodók. Az üzemelő halastavak 67 százalékán étkezési halat, 21 százalékán növendékhalat, további 8 százalékán ivadékot neveltek, a fennmaradó 4 százalékot egyéb célra hasznosították. Az üzemelő halastavak 52 százaléka országos jelentőségű védett vagy Natura 2000-területként volt nyilvántartva.
Az étkezési haltermelésünk az extenzív halastavakból körülbelül 12-15 ezer tonna körül alakul, míg az intenzív haltermelés 5000 tonnát tesz ki. A haltermés mintegy 30-40 százaléka az étkezési piacra kerül, 30-35 százaléka pedig a horgásztavakba jut.
Főbb exportpiacaink Románia, Lengyelország, de kisebb mértékben Németországba is szállítunk. A pontytermelésünk Európában a harmadik helyen áll a cseheket követően, míg a legtöbbet a lengyelek termelik ebből a halfajból. Az intenzív termelésünk 85-90 százalékában afrikai harcsát állítunk elő, amely halfajból első helyen állunk Európában.
„Az intenzív haltermelés esetében annyival kedvezőbb helyzetben van Magyarország, hogy nálunk alapvetően termálvizekben folyik a termelés, így a vizek hőmérsékletétét nem kell mesterségesen előállítani úgy, mint mondjuk Hollandiában vagy Németországban, ezért itt van egy kis versenyelőnyünk” – árulta el Lévai Ferenc.
A szakember szerint a tavalyi eredménynél körülbelül 15-20 százalékkal nagyobb haltermésre számíthatunk idén. A horgászpiacon a Magyar Országos Horgász Szövetséggel (Mohosz) egyeztetve a tavaszi és a nyári nettó 1700 forintos tóparti átadási ár lement 1300 forintra, érzékelve azt, hogy az olcsóbbá váló tartási és takarmányozási körülményeket valahol nekik is vissza kell adni az árakban.
A karácsonyi időszakban értékesítik a magyar étkezési haltermelés 40-50 százalékát. Lévai Ferenc elmondta, egy kicsit tartanak attól, hogy – ahogy a fogyasztás szinte minden szegmensében – csökken majd az édesvízi hal iránti kereslet is.
Az idei évben a ponty tóparti ára 13-15 százalékot csökkent, és remélhetőleg karácsonykor a tavalyi áraknál nem kell a fogyasztóknak sem többet fizetniük, de ez a kereskedők hozzáállásán is múlik, akik általában kitartják az áraikat – közölte.
A halról el lehet mondani, hogy az árérzékenyebb termékek közé tartozik. A fogyasztók a kisebb áremelkedésre is érzékenyen reagálnak. Az önköltségek emelkedéséből eredő magasabb árak hallatán a vevők sok esetben elállnak a vásárlástól.
A „Kapj rá!” halfogyasztást ösztönző kampány hátterét biztosító Magyar Halgazdálkodási Operatív Program ugyan 2023. december 31. napján lezárul, ám a tervek szerint a 2021-2027-es időszakban, a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program Plusz keretein belül újabb kampányidőszak veszi kezdetét.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum)
