A távozó felelős szerkesztő, Hajtun György a Halászati Lapok decemberi számában köszönt el az olvasóktól. Írását változatás nélkül közöljük.
Negyedszázada, hogy írom, szerkesztem a Halászati Lapokat, és ahogy az egyik barátom is mondta, itt az ideje a távozásnak, ahogy az újra kezdésnek is. Tudomásul vettem, hogy át kell adni a stafétabotot a fiataloknak.
Mit jelent az agráriumnak a Halászati Lapok? Azt, hogy a magyar mezőgazdaság híreiben tényezőként jelenik meg a nagynak, meghatározó szereplőnek egyáltalán nem mondható halászati ágazat. A lapoknak is köszönhető, hogy a döntéshozók szinte a kezdetektől odafigyelnek arra, hogy mi történik a halászatban, milyen gondok, problémák nehezítik a haltermelők életét, milyen tudományos, gazdasági események zajlanak az ágazatban, és mindezek mellett ‒ nem utolsó sorban ‒ az olvasók számos kiváló halászember életútját is megismerhették.
De ez volt a cél a lap indításakor is, ahogy dr. Orosz Sándor, a szövetség akkori vezetője fogalmazott. Parlamenti tudósítóként jó volt látnom, hogy a képviselők szinte mindegyike a havonta megjelenő marketing hírlevélnél kezdte olvasni a Magyar Mezőgazdaság aktuális számát, és azt is jó volt átélni, hogy nagyon sok képviselő pozitív visszajelzést adott a cikkek tartalmát illetően.
Nos, ezekben az években ágyazódott be, mondhatjuk úgy is, hogy került a helyére a magyar halászati ágazat az agráriumban. Ma már természetes, hogy a szövetségnek, a szakmaközi szervezet véleményének súlya van a döntéshozataloknál.
Mit jelentett nekem a Halászati Lapok? Mindenekelőtt egy életre szóló tanulási folyamatot. A 25 év során 300 lapszám jelent meg csaknem 2400 újságoldalon, és rendkívül büszke vagyok arra is, hogy egyszer sem volt fennakadás a lap megjelenésében.
A Halászati Lapok a „gyermekem”, amelyet a születésétől fogva ifjú felnőtté nevelhettem. Hálás vagyok minden halász kollégának, hogy segítették a cikkírást, hogy sok baráti, kollegiális kapcsolatot tudtam kialakítani. Minden esetben a tisztesség és korrekt magatartás vezérelt, még akkor is, ha netán akaratlanul megbántottam valakit. Tőlük ezúton is elnézést kérek.
Persze, a 25 év alatt sok ezer kilométert autóztam az országban, igyekeztem mindenhova eljutni, hogy helyben ismerjem meg az adott céget, cégvezetőt, munkatársakat. Hozzáteszem, sosem a fizetség érdekelt, hanem csak az értékteremtés, szolgálattal dolgoztam az ágazatért, lobbiztam a döntéshozóknál, felhasználva széles körű ágazati kapcsolati tőkémet.
Köszönetet kell mondanom mindazoknak, akik segítették a Halászati Lapok megjelenését. Elsőként Hájos Lászlónak, a Magyar Mezőgazdaság senior főszerkesztőjének, aki befogadta a lapokat. Köszönettel tartozom az olvasószerkesztőknek, Sándor Zoltánnak (nyugodjék békében), Forgács Tibornak, és nem kevésbé Bagi Orsolyának, aki formába öntötte a cikkeket. Zökkenőmentesen tudtunk együtt dolgozni. Köszönet az ágazat minden szereplőjének, akivel legalább egyszer kapcsolatba kerültem (nagyon hosszú volna a nevek felsorolása, ezért remélem, mindenki tudja, kikről beszélek).
A Halászati Lapok nagy értéke az ágazatnak. Olyan értéke, amit ápolni és növelni szükséges a jövő alakítása érdekében, az ágazati érdekképviseleti munka eredményességének fokozásában. Bízom abban, hogy a koncepcióváltásnak köszönhetően, a 25 év eredményeire építve, pozitívan folytatódik a történet.
(lejegyezte: Hajtun György)
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum/Hajtun György)
