A busák elterjedését vizsgálják a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet Halászati Kutató Központjának (HAKI) munkatársai. A cél, hogy feltérképezzék, természetes vizeinkben milyen mértékben van jelen ez a két invazív halfaj: a fehér és a pettyes busa. A kutatásban a horgászok tapasztalataira is számítanak.
Mennyit fognak évente ezekből a halfajokból a horgászok? Mióta okoz gondot az adott vízterületen a busák jelenléte? Milyen évszakban találkoznak leggyakrabban ezekkel az invazív halfajokkal a horgászok? Többek között ezekre a kérdésekre is keresik a választ a HAKI kutatói abban a kérdőívben, amely fontos eleme annak a munkának, aminek az végeredményeképpen létrejön Magyarország busatérképe.
Vitál Zoltán, a HAKI munkatársa évek óta foglalkozik már a hazai busaállomány vizsgálatával. „Már a doktorim témája is a busa volt. Akkor egy balatoni kutatásba kapcsolódtam be, most pedig a HAKI munkatársaként foglalkozom a folyóvízi busák kutatásával” – tudta meg a Pecaverzum Vitál Zoltántól.
Egyre nagyobb a baj
De egyáltalán miért is van szükség arra, hogy a busák elterjedését vegyék górcső alá? A válasz kézenfekvő: mert ez a két invazív halfaj – a fehér és a pettyes – egyre nagyobb problémát jelent a hazai vizekben. „A busák állati és növényi planktont szűrnek a vízből, ezzel táplálkoznak. A különböző kutatások alapján kijelenthető, hogy főleg a zooplankton-fogyasztás a jelentős. Ezzel az a probléma, hogy minden egyes őshonos halfajunk ivadékának ez a tápláléka” – magyarázta a kutató.
Vagyis, így szépen lassan a busa kiszoríthatja hazai halainkat a Dunából, a Tiszából és azok nagyobb mellékfolyóiból. Ha a probléma gyökerét szeretnénk felkutatni, egészen a hatvanas évekig kell visszanyúlnunk. Akkor hozták be ugyanis a busákat hazánkba.
„Az 1960-as években a busák mesterséges szaporításának megoldását követően megkezdődtek a világszintű honosítási kísérletek. Hazánkba 1963-ban érkezett az első fehér busa szállítmány. A tógazdaságokból kiszökés útján és direkt telepítésekkel – mint például a Balaton esetében – kerültek természetes vizeinkbe. A halfaj hamar megtelepedett hazánkban. 1973-ban az egyik Tisza-menti elöntött kubikgödörben nagyon sok ivadékot találtak, amelyek csak szaporodás következtében kerülhettek oda.”
A szakember rámutatott, a terepi tapasztalatok és a horgászok beszámolói alapján is azt látják, hogy egyre gyakoribb a busa a hazai vizekben. Ennek oka lehet egyrészt, hogy a klímaváltozással egyre gyakoribbak lehetnek a sikeres szaporodásukhoz alkalmas körülmények, de nagyon jelentős hatása van a halászat betiltásának is. „Míg 2013 előtt csupán a Balatonból száztonnás nagyságrendben halásztak le busát évente, 2019-ben a hazai vizekből összesen 14,7 tonnát fogtak ki a horgászok, ökológiai halászatok során pedig 4,3 tonna került ki. A Balatonra és vízrendszerére vetítve 2019-ben az összes horgászfogás mindössze 370 kilogramm volt. Azonban minden egyes ivarérett egyed, ami a vízben marad akár egymillió ikrát is beszórhat a vízbe szaporodáskor. Ezért van szükség a gyérítésükre.”
A horgászok segítségét kérik
Mivel a busákat kutatóhalászati módszerrel nagyon nehéz megfogni, ezért kevés adat áll rendelkezésre. A horgászok azonban szándékosan és véletlenül is gyakran horogra akasztják. Innen jött az ötlet, hogy a kutatók a pecások segítségét kérjék, nem csak a kérdőív során. „Olyan vizsgálatokhoz gyűjtünk mintákat, amikkel az alapvető életmenetet tudjuk vizsgálni: például a kort, a növekedést és a szaporodást, melyek a további kutatásokhoz szükséges alapvető információkat biztosítják. Ehhez szükségünk van a gerincoszlop fej felőli első tíz csigolyájából körülbelül ötre, ezen kívül a mellúszónak az első kemény sugarára, valamint pikkelyre és a teljes ivarszervre. Ezen kívül kérjük a horgászokat, hogy mérjék le a hal tömegét, hosszát és készítsenek nekünk róla egy fotót oldalnézetből. A mintákat le kell fagyasztani, és mi gyűjtjük be. De ha a listából valamelyik kimarad vagy hibásan van lemérve, akkor az egész erőfeszítés kárba veszhet, így kérem, hogy aki szeretne mintát adni, az keressen meg a [email protected] címre írt üzenetben, hogy átküldhessem a mintavételi protokollt.”
A kutatók munkáját tehát segíthetjük azzal is, ha a kifogott busákból eltesszük a kért részeket, valamint kitölthetjük a kérdőívet is, amit eddig már több mint kilencszázan meg is tettek. Azoknak a horgászoknak a válaszaira is számítanak, akik nem szoktak busát látni vagy fogni, ugyanis ez is fontos adat a kutatók számára. A kérdőív ITT érhető el.
A válaszok értékelése után a kutatás végső eredményei 2022 elején jelenhetnek meg, előzetes publikáció viszont már idén ősszel várható.
Pár napja a Pecaverzum egy extrém színű, 54 kilós busafogásról számolt be, amiről ITT lehet olvasni.
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
