A Ráckevei–Soroksói Dunaági Horgász Szövetség (RDHSZ) rekordlistájára került fel egy közel 18 kilós amurfogás. A horgász a halat magához ölelte, úgy fényképezték le.
Május 21-én, 17 órakor az RSD főágán, Soroksár térségében Jámbrik Tibor (BH HE) egy 17,890 kilós, 92 centiméter hosszú, 62 centiméteres kerülettel rendelkező amurt terelt partra.
A horgász pedig kukoricát használt csalinak és etetésnek is. A fárasztás partról történt, mintegy 13 percen át, napos időben, gyenge szél mellett.
A rekordlistára felkerült adatok szerint a Jámbrik Tibor 3 méteres, 3,0 librás botot, 0,35-ös monofil zsinórt és 4-es horgot használt.
A bejegyzés kapcsán nemcsak a fogás mérete kelt figyelmet, hanem az is, ahogyan a halat bemutatták.
A képeken az amur a horgász karjaiban, szinte átölelve látható. Ez a gyakorlat több szempontból is kifogásolható.
Az amur egy erős, nagytestű halfaj, amely a vízből kiemelve gyorsan stresszhelyzetbe kerül. A szorosan tartott, testhez húzott póz nemcsak a hal mozgását korlátozza, hanem a nyálkaréteg sérülésének kockázatát is növeli.
Egy ilyen méretű példánynál – amelyet sok horgász találóan „torpedóként” is emleget – különösen fontos lenne a kíméletes bánásmód és a stabil, vízszintes megtámasztás.
A kíméletes bánásmódról az Országos Horgászrendben (OHR) is olvashatunk.
„A horgász a halat lehetőleg térdelve, féltérden vagy guggolva; mellmagasságban és vízszintesen a halbölcső, vagy halpaplan felett tartja, de a fényképen a halvédelmi eszköz lehetőleg csak részlegesen legyen látható. (…) A fotózás során fokozottan ügyelni kell a halak kíméletes kezelésére, mozgatására, mert a nagy példányok leejtésre, nyomásra az átlagos méretű halaktólnál sokkal érzékenyebbek. (…) A legfontosabb a hal védelme. Ha a szakszerű, gyors fotózás és mérlegelés a fogás helyszínén nem biztosítható, akkor a megtartani nem kívánt halat haladéktalanul vissza kell engedni a vízbe. A halgazdálkodási hasznosító a rekord méretű halak bejelentéséről, azok eseti tárolásáról a helyi horgászrendjében külön rendelkezhet. Tilos a halat fotózás és mérlegelés céljából bármilyen módon olyan helyre szállítani, ahol a fotózás és mérlegelés már biztosított lenne” – áll az OHR 48. és 50. pontjában.
Arról, hogy kell kíméletes bánni egy nagy hallal pár éve már még részletesebben foglalkoztunk. Most elevenítsük fel a tudást!
– Mindenképpen guggolva vagy térdelve, félkarhossz távolságban a testünktől eltartva, vízszintesen, benedvesített halmatrac vagy bölcső felett emeljük a halat mellmagasságig, ujjaink közé fogva a farokalatti és a mellúszókat.
– A mellúszók tövében található mélyedésbe nyúlva stabil tartást érhetünk el.
– Egy nyugtalan hal még a profik kezéből is kicsúszhat, ilyenkor magunk felé billentve akadályozzuk meg az esetleges leesést, sérülést!
– Folyamatosan tartsuk nedvesen a hal testét, ezzel óvjuk a bőrét védő nyálkahártyát!
– Soha nem nyúlunk a kopoltyúba, mert a kopoltyúlemezek sérülése a hal pusztulását okozhatja!
– Érdemes figyelni a fotó hátterére, oda nem illő felszerelések, tereptárgyak ne kerüljenek bele.
– Mindig a fotózás után fertőtlenítsük a horog által ütött seb helyét, mert nem mutat jól egy képen a színes fertőtlenítő anyag a hal szája körül, másrészt az alkohol tartalmú fertőtlenítő csípheti a friss sebet, ami nyugtalanná teheti, ezáltal több ideig is tarthat a felvételek készítése.
– Mindig a lehető legkevesebb ideig tartsuk parton a halat, mindig az ő érdekeit tartsuk szem előtt, hogy másoknak is örömöt okozhasson a megfogása!
Hasonló eset történt május elején a Közép-Tiszán, ahol egy horgász egy 16,58 kilós ponty életét tette kockára. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: RDHSZ)
