Egy impozáns méretű, 11 kilós pontyot sikerült partra terelnie a Tiszából Gyevnár Barnabásnak július 21-én. A horgász a Pecaverzumnak a kapás pillanatától a visszaengedésig mindent elmesélt a Pecaverzumnak, kiemelve, hogy a gondosan kiválasztott csali és a türelem játszották a főszerepet.
Barnabás a Tisza egyik csendesebb, kanyargós szakaszán horgászott Szolnok alatt. Egy régi, jól bevált helyen, amelyet már évek óta ismer.
„Ez a rész lassabban áramlik, és sok a természetes akadó – tuskók, ágak, kavicsos mederalakulat –, ami köztudottan kedvez a nagyobb pontyoknak. Ráadásul ott már korábban is akadt néhány szép példány” – mesélte portálunknak a horgász, aki ezek szerint nem véletlenül volt optimista ezen a hétfői napon.
Már három órája horgászott, amikor egyszercsak: „Elindult a fékem. Kis idő múlva azt hittem, akadó, aztán elkezdte vinni a zsinórt. Akkor már sejtettem, hogy egy komolyabb hallal lehet dolgom” – a következő egy órában pedig egyaránt próbára tehette a felszerelését és a tudását.
„Többször is megfordult a fejemben, hogy beakad. Szerencsére finoman lehetett irányítani. A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor először megláttam a hátát a víz tetején – hatalmas volt! Őszintén szólva, elállt a lélegzetem. Tudtam, hogy nagy lesz, de amikor feljött, akkor döbbentem rá, hogy ez bizony kétszámjegyű. Egyszerre voltam izgatott és kicsit ideges is, nehogy az utolsó pillanatban történjen valami. Amikor végül sikerült megszákolni, hatalmas megkönnyebbülés és öröm tört rám” – idézte fel a folyami erőgépre vetett első tekintetét, majd rátért a bevetett szerelékre.
„Egy 3,6 méteres, 3,5 librás bojlis botot használtam nagy dobátmérőjű távdobó orsóval. A főzsinór 0,30-as volt, ehhez 0,45-ös előtétet párosítottam. Horognak egy 4-es méretű, teflonbevonatú darabot választottam klasszikus hair rig szerelékkel. Itt tényleg fontos a felszerelés minősége – a Tisza nem kegyelmez, ha gyenge a cucc.”
Az etetőanyag és a horogra tűzött falat kiválasztásánál is a tapasztalataira hagyatkozott.
Egy markáns ízvilágú, édes-fűszeres bojli bizonyult nyerőnek.
„20 milliméteres méretet használtam, amelyet saját készítésű dipbe áztattam a peca előtti napon. Ez a kombináció sokszor hozott már szép eredményeket – különösen itt, ahol az intenzív aromák jól működnek. Hóember szerelékben kínáltam fel, hogy kissé megemelkedjen az aljzattól.”
A nap folyamán több fogás is megörvendeztette a pecást. Ugyan kisebbek, de azért mindegyik biztató jelnek számított a nagy hal érkezése előtt.
„Előtte jött pár három-öt kilós példány is, sőt egy szép dévér is horogra akadt. Aznap nagyon aktívak voltak a halak. Szerintem a front előtti nyomásváltozás tette őket mozgékonyabbá. De ez a 11 kilós mindent vitt.”
Barnabás néhány hasznos gondolatot is megosztott azokkal, akik hasonló zsákmányról álmodnak.
„A legfontosabb tanácsom: ismerd meg a vizet! Egy folyó sosem ugyanolyan – változik a meder, a sodrás, a vízállás. Érdemes időt szánni a megfelelő hely kiválasztására, az etetésre és az alapos felkészülésre. A természetes akadók környéke aranyat ér – ott tanyáznak a nagyobb példányok, csak ki kell csalogatni őket. És mindig legyen nálad olyan felszerelés, ami bírja a gyűrődést – mert itt nincs hibalehetőség” – zárta szavait Barnabás.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Gyevnár Barnabás/Pecaverzum)
