Török Csaba január 8-án kihasználta, hogy kiolvadt a víz, ezért a Nyugati-főcsatorna II-es szakaszán dobálással töltötte a délelőttöt. Kis csukákat fogott, majd a sügéreket vette célba, egy kapás után aztán arra gondolt, hogy egy kabátba akadt dévért fáraszt. A valóság azonban köszönő viszonyban sem volt a feltételezéssel, a horgász óriási örömére.
„Szerda reggel a nem túl korai ébresztő után vágtáztam a vízpartra. A Nyugati-főcsatorna második szakasza volt tervben, tekintve a felázott gátat, célba vettem körülbelül hét-nyolc egymáshoz közel eső stéget és beállót, amelyeket végig szándékoztam dobálni” – idézte fel a Pecaverzum érdeklődésére a minapi pergetése előkészületeit Csaba, majd rátért a fegyverarzenálra, avagy a bevetendő csalikra.
Az esetek többségében a kedvenc 9 és 10 centis gumihalait veti be, néha wobblereket vagy kisebb sügéres szilikonokat is használ.
A csukák a 9 centis plasztikért vannak oda a leginkább, és ez most is így történt.
„Fél nyolc körül kezdtem el vallatni a medret, a második és talán az ötödik hely egy-egy kis csukát adott, mondhatni, gyenge volt a »termés«. Ilyenkor szokott rám törni a vágy, hogy kisebb csalikra váltsak, és bohóckodok egy kicsit a sügérekkel, ha sikerül” – mondta a pergető, aki egy horgászbarátjától nála maradt zöld, ötcentis gumit tett a kapocsba.
A három grammos jigre szerelt plasztikot azonnal útnak indította a meder közepe felé, és a tizedik dobás után első emelésre elnehezedett a bot.
„Azt gondoltam, növénybe akadtam. Aztán elindult a »növény«. Atyavilág, mi lehet ez? A fárasztás eleje, a hal első pár kirohanása olyannak tűnt, mint egy kisebb harcsáé, de nem kezdte el ütögetni a zsinórt, ahogy a bajszosok szokták. Nem volt olyan hirtelen haragú, mint egy csuka, és tovább tartott az ereje, mint egy jobb süllőnek” – de akkor mi küzdhet a horog végén?
Ezt a kérdés tette fel magának Csaba, aki érezte, hogy nem túl nagy, de elég jó hallal hozta össze a sors.
„Talán kabátba akadt dévér, vagy egy kisebb ponty? Aztán néhány perc múlva megláttam egy sötétzöld foltot és egy farokúszót. Még ekkor sem esett le, csak amikor megmutatta magát a víz tetején, hogy egy gyönyörű compó tévedt el, és szippantotta fel a leeső csalimat” – lelkendezett a pecás a csodaszép fogás láttán.
Mint mesélte, a doktorhal szerinte mindenkiből barátságos érzést vált ki, még azokból is, akik nem horgásznak.
„Egyszerűen a leggyönyörűbb hal a vizeinkben, amellyel talán csak a pisztrángot tudnám egy napon említeni. Boldogság volt kézbe venni, és bár az összes ruhám tiszta nyálka lett fotózás közben, tudtam, mára megvagyok! Gyors, óvatos fotó, aztán útjára engedtem” – mosolyodott el a horgász.
A süllők, a csukák és harcsák szerelmesének tartja magát, mégis, erre a mostani évkezdésre nagyon büszke, mivel ilyen különleges fogás ritkán adódik az ember életében.
„Húsz-huszonöt éve horgászok és pergetek a csatornán, de talán ez volt az eddigi legkülönlegesebb fogásom. Compót körülbelül húsz éve fogtam utoljára, nádszélben úszózva. Örömmel tölt el, hogy az utóbbi pár évben több, igazán szép példányt láttam fotókon, és remélem, hogy növekedni fog a számuk a vizeinkben” – zárta szavait a pergető.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Török Csaba/Pecaverzum)
