Mindig jó, ha az embernek van B terve, és az sem hátrány, ha gyorsan tud dönteni, és akár azonnal váltani, ha kell. Így volt ezzel Cseh Sándorral is, aki november elsején a Fehérvárcsurgói-víztározóra indult pergetni, aztán végül a székesfehérvári Palotavárosi Felső-tavon spiccbottal fogott egy hatalmas pontyot.
A keresztfiával reggel indultak el, ám Fehérvárcsurgón egy óra alatt még rávágásuk sem volt, és kicsit megunták. Hazamenni eszük ágába se jutott, a kezüket össze szerették volna halazni, és vittek is magukkal finomszereléket (feeder botot, spiccbotot), így jött az ötlet, hogy ugorjanak át a Palotavárosi Felső-tóra. Még az sem tántorította el őket, hogy alig akadt náluk csali, csontiból is csak döglött.
„A szomszéd horgászt ismertük, tőle kértünk pár szem élő csontit, a keresztfiam feeder bottal, én pedig ötméteres, begumírozott spiccbottal horgásztam. Fogtunk sok kárászt, aztán egyszer csak egy komótos kapással valami elhúzta a félgrammos úszót. Ráemeltem, és egyből éreztem, hogy ez nem kárász lesz. Ahogy emeltem fel, láttam egy sötét foltot, azt hittem, egy 4-5 kiló körüli ponty. Nem is bíztam benne, hogy megfogom, mert pár héttel korábban négy szakítást is megéltem, pedig azok nem voltak nagyok” – kezdte a Pecaverzumnak Cseh Sándor, aki tanulva a korábbiakból, már erősebb főzsinórral és előke nélkül próbálkozott.
A 0,20-as damilon egy 12-es horog tartotta a tükröst, amely a horgász „lába alól”, a stég előtt 5-6 méterre vette fel a csalit.
„Hűl le a víz, és nem volt annyira ficánkolós kedvében. Ebből a szempontból szerencsém volt. Szép komótosan megindult, de vissza tudtam még fordítani. Befelé nem akart törni, a gumi is csak maximum 3-4 méterig nyúlt ki” – emlékezett vissza a horgász.
„Meglepődtem, hogy ilyen gyorsan kijött, legfeljebb tíz perc alatt – folytatta. – Mert ahhoz képest, hogy mekkora testű hal, sokkal nagyobb küzdelemre számítottam tőle, de így is nagyon nagy élményt adott, és a hal is gyönyörű volt. Ilyen szerelékkel ekkorát még nem fogtam, talán háromkilós lehetett az eddigi legnagyobb.”
A mérlegelésnél volt aztán döbbenet, mert 12 kilósnak bizonyult a tükörponty, amelyet természetesen visszaengedtek.
A tízperces fárasztás valóban „jó időnek” számít, sokszor bojlisok is többet bíbelődnek egy ekkora példánnyal.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Cseh Sándor/Pecaverzum)
