Barna Péter, a Tisza-tó süllővadásza újra nagy halat akasztott. Ezúttal egy 52 centis kősüllőt, amely tömegben is felvehette volna a versenyt a 33 éve fogott 2,2 kilós országos csúcstartó példánnyal. Már ha le tudta volna mérni zsákmányát a január 29-i pergetésen.
Péter a horgászatot azzal kezdte, hogy harmadmagával meglátogatta jó barátját, a csípőműtéten átesett Nagy Zoltán „Gombát” a debreceni kórházban.
A Pecaverzum-olvasók által már jól ismert csukaspecialistától másnap a Tisza-tóra vezetett a süllővadász útja, Tiszafüreden találkozott Vakály János horgásztársával.
„Janinak reggel sebtiben akadt egy gyönyörű hala, csak meglépett félúton, aztán fogott egy kis kövest és egy kis süllőt is. Nekem is lemaradt egy jó halam, s míg Jani bácsi a partszélt dobálta, én a Tisza közepét, a medret vettem célba, mert arra számítottam, hogy a fodrokban tartózkodnak a nagy süllők. Egy 10 centis »csodacsalit« használtam, fehér színű, az alja átlátszó, flitteres, ezzel nagyon sok süllőt fogtam a mostani, téli szezonban” – idézte fel a mostani pergetés felvezetését Péter a Pecaverzumnak, majd rátért a nap legszebb pillanataira.
„A mederbe dobtam, egy tekerés után visszaültettem a csalit, majd beemeltem, ahogy szoktam, és akkor »durr!«, érkezett az óriási kapás. Megütöttem, szépen lassan húztam magam felé a halat. Janinak mondtam, hogy ez biztosan süllő, hiszen ennyi év után már kitapasztaltam, mi küzd a horog végén. Sőt, azt is meg tudom saccolni általában, hogy mekkora tömegű hallal hozott össze a sors” – mondta magabiztosan a pergető, aki ezúttal mégis tévedett, még ha nem is nagyot.
„Kétkilós süllőre tippeltem, szépen lassan húztam felfelé, nem szoktam sietni. Amikor aztán feljött a hal az eléggé átlátszó vízben, és megláttam, hogy kősüllővel akadtam össze, nem hittem a szememnek. Jani gyönyörűen alámerített, és már meg is volt a hal. Fogtam már pár 40 centi feletti kövest, de amikor ezt megpillantottuk, felkiáltottam: »Úristen, ezt nem hiszem el!«. Jani bá' már 50 éve horgászik, és még ő is azt mondta, hogy ekkora kövest még sohasem látott” – lelkendezett Péter.
A horgászok ekkor már igencsak kíváncsik voltak, hogy mekkora a hal valójában.
„Megmértük a hosszát, és azért nincs kép róla, mert Jani rozsdás mérőszalagját inkább nem fotóztam le” – nevetett fel a pecás, majd elárulta, hogy kősüllő teljes hossza 52,2 centiméter volt.
„Jani egyből felkiáltott, hogy ez rekordhal! Utána gyorsan vissza is tettem a vízbe, mert nem szeret sokáig levegőn lenni a köves, közben erről egy rövid videót is készítettünk” – itt is látható, hogy mennyire szép példányt akasztott a pergető.
Az országos rekordot Dr. Hunyady Attila tartja, aki 1992. január 23-án egy 2,2 kilós egyedet szákolt a Dunán, annak a kövesnek a hossza 49 centi volt.
Jóllehet, azt csak faroktőig mérték, ennek ellenére Barna Péter fogása biztosan fej fej mellett küzdhetne a 33 évvel ezelőtti rekordhallal egy virtuális versenyen.
„Nősténysüllőt fogtunk, tele volt ikrával. Két kilónál szerintem biztosan nehezebb volt, hiszen, mint látható, egy igazán kövér, zömök halat sikerült fognom. Kicsit sajnáltam, hogy nem volt nálam mérleg, de a csúcsdöntésnél sokkal nagyobb öröm és hihetetlen érzés, hogy elmondhatom: egy ilyen szép kősüllő éppen nálam tette tiszteletét” – lelkendezett a süllővadász.
Felvetésünkre, hogy úgyis kifogja majd újra, csak annyit mondott: „Köszönöm, legyen úgy!” – mi pedig akkor újra megkérdezzük majd tőle, hogy vitt-e magával mérleget.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Barna Péter/Pecaverzum)
