A Tisza-tavon a napokban elkezdődött a kérészrajzás, amely sok halat felhúzott a felszínre. Farkas László (nyitóképünkön) a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. oldalán írt a horgászok esélyeiről és lehetőségeiről.
A kérészen való pecához jó időzítés kell, mert egyáltalán nem mindegy, milyen az időjárás, amikor botot ragadunk.
„Egy nagyobb lehűlés ugyanis a rajzást is visszafogja. A frontmentes, szélcsendes, számunkra is kellemes idő az, ami tökéletes” – fogalmazott az előkészületek legfontosabb szempontjáról Farkas László, hozzátéve, hogy egy-egy bogár megjelenése még nem jelenti a horgászkánaán elérkezését.
De a másik véglet sem kecsegtet sikerrel, amikor annyi kérész repül egyszerre, hogy nem lehet ellátni a túloldaldra. Ilyenkor a botot érdemes inkább letenni, és gyönyörködni a látványban.
„A legjobb persze, csakúgy, mint a kagylódöglésnél: az esemény eleje. Amikor már van mennyiség, de még nincsenek telítve tőle a halak. Erre nyílik esély a napokban. Érdemes meglovagolni ezt” – üzeni a horgászoknak a cikk írója, aki egy hete, május 29-án tett egy próbát a Tisza-tavon másodmagával.
Küszívás helyett egy-egy koránkelő kérésszel találkozott a pecás duó, amely fél óra alatt két folyamkilométert tett meg a csónakkal.
„Ekkorra a kérészek száma elérte azt a mennyiséget, hogy az éhes és kíváncsi rablóknak is felébresszék az ösztöneit” – az eldobott WTD-re pedig egy balin figyelt fel, de mellé durrantott.
A második már akadt is, de a következő akcióra többet kellett várni. A pecások az okokra is hamar rájöttek: a kérészek az árnyékos oldalon repültek, a napos oldalon szinte egy sem.
Egy 150 méteres szakaszon volt a legerősebb a rajzás, és mire a páros megtalálta ezt a helyet, el is jött a balinparádé ideje.
„A rajzás végére ketten összesen nagyjából húsz balint tudtunk megfogni számtalan rontott kapás mellett. A megfogott halak méretére sem lehetett panasz, három-négy példánytól eltekintve mindegyik méret felett volt és akadt bőven ötven centiméternél nagyobb is” – idézte fel az emlékezetes kalandot Farkas László, hozzáfűzve, hogy egy 65 centinél is hosszabb egyeddel beállította az idei rekordját.
„Akadt balin, amely kilökte a csalit, mint a delfin a fókát. A csalim felrepült, majd abban a pillanatban, amikor újra vizet ért a fahal – ami normál esetben egy kába kishal kéne, hogy legyen –, robbant a víz. Persze, hogy elkapkodtam. Éppen csak, de sikerült kirántanom a csalit a hal elől, pedig ilyenkor semmi mást nem kellett volna tenni, csak hagyni ott a csalit, ahol van, mozdulatlanul” – mesélt László a kevésbé sikeres pillanatokról.
De mosolyban sem volt hiány a horgászat során. „Pistát hívták, bal kézben telefon, jobb kézben a bot, kapocsban egy wobbler olyan bő méteres zászlón. Közvetlenül a csónak mellett durrantotta le a tiszavirágot a hal, Pista azonnal ráengedte az akció helyére a csalit és elkezdte húzni a nyolcas mintát, ahogy a skandinávok szokták a csukára. De még egy valamirevaló »S« sem jött ki belőle, mikor leverte neki egy balin. Jót derültünk rajta” – érzékeltette a történettel a cikkíró, hogy azért balinban nagyon nem volt hiány ezen a napon.
Sokszor nem is dobtak a pergetők, egyszerűen csak várták a rablást, mivel sok esetben annak a helyére dobott csali hozta meg a halat. Nem ritkán pedig már beesőre érkezett a kapás.
Két óra intenzív horgászat után, este fél kilenc felé ritkulni kezdett a kérészek száma és ezzel együtt a rablások mennyisége is.
„Ebben az időszakban már kifejezetten fontos volt a helyválasztás, hiszen az esemény végére szinte már csak egy ötven méter sugarú körön belülre összpontosultak a rablások és szedések, emiatt halat is csak innen tudtunk fogni” – ezzel pedig lassan véget ért az álomszerű balinozás.
Megjelentek viszont a süllők a parszélen. „Az esélyt éreztük, hiszen a rablások egyre csak szaporodtak. Este fél tizenegy környékén már olyan tűzijátékot rendeztek a tüskések, hogy már-már frusztrálóvá kezdett válni, hogy miért nem bírunk egyet sem horogra csalni. Biztosan lett volna olyan megrögzött süllőhorgász, aki ebből a helyzetből sokkal többet ki tudott volna hozni, nekem most egy izgalmas nulla jutott. Nemhiába, ezt a műfajt ritkán gyakorlom, bőven van még mit tanulni. Na, majd idén! Végül Pista egyetlen kapásával zártuk ezt az etapot negyed tizenkettő körül. Hazafelé a kocsiban megbeszéltük, hogy egy pazar balinhorgászaton vagyunk túl egy süllő szempontjából izgalmas, bár haltalan zárással. Most itt fekszem az ágyban egy nappal később, írás közben újra átélem a napot és mosolygok. Remélem, hogy összejönnek a dolgaim és lejutok még az idei kérészszezonban” – zárta remek beszámolóját Farkas László.
Az eredeti írásban – a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. oldalán – még több részletről és fotóról tájékozódhatsz.
Aki pedig még nem látott tiszavirágzást vagy szeretné megcsodálni az ideit, annak ajánljuk Tombácz Ferenc Tiszaszigeten készített csodálatos felvételeit.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.)
