Kolláth András pár hete kapott egy infót, hogy a kedvenc vize, a Laskó-patak nincs beállva valamilyen csoda folytán, mint minden évben, és se hínár, se békalencse nem nehezíti a horgászatot. Mivel nyáron korábban még sosem volt lehetősége a patakban pecázni, ezért nagyon izgatottan várta, vajon mit lehet fogni a legnagyobb hőségben.
A horgászt elkísérte barátnője is, 3-4 órás halkergetést terveztek. Reggel kicsit késve érkeztek meg a partra.
„Leérve a vízpartra, láttam, hogy valóban nincs beállva teljesen, de azért félve vettem elő a feedert. A matchbotot otthon felejtettem, így hát rögtönözve elővettem régi nagy kedvencem, egy tűspicces, 6 méteres spiccbotot. Nem gondoltam túl az etetést, 6 kisebb gombóc a hínármező elé, feederrel pedig 4 perces ütemre horgásztam. Egy egyszerű, saját TTX-es kaját kevertem némi angolmorzsával és csemege kukoricával, hisz’ úgy voltam vele, ebben a 40-41 fokos hőségben egy pörgős keszegezésnek tudnék a legjobban örülni” – írta beszámolójában Kolláth András, aki a Pecaverzum sztoriküldő alkalmazását használta.
A szereléket nagyon lefinomította: a spiccboton a 0.12-es főzsinórra került egy 0,3 grammos cseppúszó, a 0.10-es előkére pedig egy 18-as horog. A feederen 0.06-os fonott főzsinór, erőgumi, 15 grammos egyszerű, kicsi alagútkosár, 0.12-es előke és 16-os horog volt.
A csalit folyamatosan váltogatta, használt gilisztát, csontit, csemegekukoricát, s végül waftert is. A legjobban mégis a két szál giliszta vált be középen megtűzve.
„Nem is kellett sokat várni az első kapásra, a feederre jött egy körülbelül 18 centis dévérkeszeg. Nagyon örültem, s jöttek is szépen sorban a halak. Amikor elcsavarta a feedert, egyből gondoltam, ez ha keszeg, akkor ez már ükpapa” – számolt be Kolláth András.
Mint kiderült, a tettes egy 32 centis ponty volt. A nemes hal megjelenése egyből változtatásra is késztette őt, mert sejtette, ahol egy van, ott több is lehet.
Gyorsan lecserélte az előkéjét: 0.12-es monofilra kötött 14-es horgot, amelyen csalitüskével kínálta fel az egy szál gilisztát egy 5 milliméteres wafter társaságában.
„Jött is a következő boteltekerős kapás: egy 37 centis dévérkeszeg. S ez ment is egy ideig: jöttek szépen a dévérek (18 és 27centi között), a bodorka, a karika, s még lapos keszeg is, hol feederre, hol úszóra” – részletezte a felgyorsult peca eseményeit.
Amikor már negyedórája nem volt kapása, ütemváltást fontolgatott, de adott neki még 3 percet, el is húzta egy 38 centis ponty.
„Végül 6:10-től voltunk kint 10:30-ig, de a kapások 9-kor abbamaradtak. Ismét egy nagyon jó napot zártam a Laskó-patakon a 67 darab hallal, így már tudom, hogy a legnagyobb hőségben is van értelme kinézni ide is, ha a növényzet is engedi” – összegzett Kolláth András, kiemelve, hogy a nap fénypontja egy gyönyörű széles kárász volt (nyitóképünkön, de betesszük ide is).
Szép hal, de sajnos a horgász tévedett, mert ez egy ezüstkárász. A széles kárász hátúszójának a szegélye ugyanis domborúbb, és az oldalvonalon lévő pikkelyek száma minimum 32-nek kellene, hogy legyen, de a fényképen csak 30-at számoltunk. Feltételezésünket megerősítette egy haltani szakember is.
Fotógaléria a horgászatról:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Kolláth András/Pecaverzum)
