Oláh István egy szeptember végi napon sorra fogta a Tiszán a kisebb-nagyobb domolykókat, de ami később történt vele, arra ő sem számított.
„Egy napsütéses délután partközeli, csónakos pergetéssel ütöttem el az időt a legkedvesebb horgászvizemen, az élő Tiszán. Egyik kapás érte a másikat, aznap talán húsz domolykó is horogra akadt” – kezdett bele a mesélésbe a pergető, hozzátéve, hogy egy 0,20 milliméter vastag fluorokarbon előke végére kötött 5 grammos blade csalival vallatta a vizet.
Szinte minden dobása kapással vagy hallal végződött, mígnem egyszer csak kikerekedett szemmel figyelte a wobbler két darab hármas horgát.
„A tiszta vízen láttam, hogy egyszerre két-három domolykó is csipkedi bevontatás közben. A kapásom dupla hallal végződött, ami annyira meglepett, hogy meg is örökítettem egy fotóval” – fogalmazott Oláh István, megjegyezve, hogy minden kifogott hala visszanyerte a szabadságát.
Hogy mi történhetett pontosan, arra humorosan annyit mondott: „Gondolom, versenyeztek.”
Ami csak azért meglepő, mert a domik szájához képest viszonylag nagy csalival igyekezett méretben szelektálni a pecás.
Úgy tűnik azonban, hogy a domolykók étvágya ezen a napon csillapíthatatlan volt.
A folyókon az is előfordulhat, hogy 150 métert kell csorogni egy fél méternél is nagyobb domolykóval (a részletekről ITT olvashatsz!)
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Oláh István/Pecaverzum)
