Kibírta a fárasztást, de aztán egyből megadta magát az ultralight horgászbot. Mivel a busának a farkába akadt a horog, visszengedték a vízbe.
Egy laza kis pergetésre készült Turcsik János november 19-én, szombaton. Az volt a terve, hogy a frissen vásárolt felszereléseit leteszteli. Beszerzett egy új (1-7 grammos dobósúlyó) botot balinozáshoz és egy új spinning orsót (a multi helyett) a távolabbi dobásokhoz. A Fóti Gyermekváros Horgászegyesület tavát szemelte ki magának, és arra gondolt, hogy csukázással teszteli le a motyókat.
A horgász tervez, a hal végez alapon aztán persze semmisem úgy történt, ahogy előzetesen kifundálta. Reggel 7-kor már a parton voltak társával, de egész délelőtt egy árva kapást sem sikerült kicsikarniuk.
„11:30-kor mondtam, hogy dobjunk még párat, és akkor délre, ebédre haza is érünk. Utolsó dobás ugye nincs, ez is az utolsó utáni, utáni, utáni kategória volt. Először azt hittük, hogy harcsa, mert nem hátba dobtam szegényt a 10 centis gumival és a 3 grammos jiggel, hanem, amikor álló helyzetben volt a csalim, megindult, mint az állat” – vezette fel János a sztorit, ami az egész napos csendet követően derült égből villámcsapásként érte.
Pár másodperc alatt 30-40 métert lekapott a hal, és akkor már kétség sem fért hozzá, hogy egy farokba akadt busával kell megküzdeni egy ultralight felszereléssel.
A kapás a fenéken vontatott csali második beletekerésére érkezett, amikor az álló helyzetben tartózkodott. Minden bizonnyal az történhetett, hogy a busa pont elúszott felette, és a farkával belecsapott az egy szem horogba.
No, de térjünk vissza a fárasztáshoz! A helyzet nem volt egyszerű, csónak nem állt rendelkezésre, és a parton való közlekedés is korlátozottnak bizonyult.
„Másfél métere belógott egy vastag fa, esélyem sem volt, hogy meginduljak utána. Azt tudtam csinálni, hogy az első kirohanásánál szépen, visszafogottabban, finomabban, de engedtem, hadd menjen. Ezt követően 20-30 perc vergődés következett. A bot nem blankból, hanem nyélből hajlott” – mesélte János.
A busa farokkal a part felé érkezett ki, a rendelkezésre álló szákba nem fért bele csak egy része, így merítőt és a hal végét fogva emelték ki a vízből. Ekkor azonban a történések váratlan fordulatot vettek.
„Többen a parton videóztak, a végén az egyik srác odajött, és csodálkozva kérdezte, hogy ezzel a bottal szedtem ki. Én meg gondoltam megnézem, mit bírt el, és fogtam a damilt, de éppen csak meghúztam, és elrobbant a botnak a vége. Annyi húzást képzelj el, hogy épphogy csak elkezdett hajlani a vége, előtte meg kifliben volt…” – idézte a vissza a 19 ezer forintot érő mozdulatot. Annyiba került ugyanis a pálca…
Utólag átgondolva azonban Jánosnak mégsem kell maga felett pálcát törnie – hogy egy képzavarral éljünk. „A robbanásszerű reccsenést gondolom, az okozhatta, hogy összegyűlt bene annyi feszültség, amit nem tudott magából kirúgni. Szerintem a következő dobásnál elpattant volna, szerintem már mindegy volt neki” – állapította meg.
A halnak csak a tömegét mérték le, 32 kilót mutatott a mérleg.
„189 centi vagyok és 120 kiló, de konkrétan az öklömet bele tudtam volna tenni a szájába” – érzékeltette a busa méreteit János.
Egyből hívták a halőrt, hogy mi tévők legyenek vele, hiszen inváziósnak számít, de külső akadással fogták. Végül az a döntés született, hogy – ami egybecseng a hatályos szabályokkal – élve hagyták.
„Úgy voltam vele, hogy egy 3-4 kilós csukával meg tudnám nézni, mit bír a bot, erre kapok egy 30 pluszos busát... A családban senki sem eszik halat, 15 éve nem vittem haza egyetlen egyet sem, így azért annak örültem, hogy most sem kellett” – mondta zárásként.
