Egy horgász számára a jó elméleti felkészültség, a gyakorlat és a megfelelő felszerelés mellett, egy-egy emlékezetes fogáshoz egy jó adag szerencsére is szükség van. Ez az együttállás valósult meg a napokban Orosházán, a Béke Homokbánya Horgásztónál – írja oroscafe.hu.
Az orosházi portál tudósítása szerint a Kedvenc Sporthorgász Egyesület alelnöke, Vígh Mihály volt a szerencsés, aki a napokban pár órás pihentető pergetésre érkezett a tóhoz, és legnagyobb meglepetésére pisztrángsügért fogott.
„Sajnos nem tudok annyi időt a horgászatnak szentelni, mint amennyit szeretnék. Aznap is csak néhány órára, egy kis pergetésre mentem ki – kezdte Víg Mihály. – Szeretem ezeket az alkalmakat, mert ilyenkor, horgászás közben le tudnak tisztulni az ember gondolatai.”
Az egyesületi vezető fekete testű, piros farkú gumihalat tett fel csalinak, arra érkezett a kapás.
„Rögtön éreztem, hogy jó hal, mert erősen védekezett, ugyanakkor azt is, hogy valami szokatlan is van a dologban. Rögtön az akasztás után beugrott a nádba, amit például a csuka nem szokott tenni” – mesélte a fogás körülményeit.
A szákolást követően – amikor jobban szemügyre vette a halat – hatalmas meglepetés érte Víg Mihály, aki látta, hogy valami ritkaságba botlott bele.
„Először azt gondoltam, hogy fekete sügér, és egy gyors fotó után vissza is engedtem. Itthon, a fénykép alapján néztem jobban utána az internet segítségével. Akkor derült ki, hogy rosszul azonosítottam be a halat, és valójában egy pisztrángsügér volt a zsákmány” – árulta el a szerencsés horgász.
A pisztrángsügért Európába 1883-ban hozta be Észak-Amerikából Max von dem Borne, és egy 10 példányból álló csapattal dolgozott tovább. Magyarországra 1909 körül került, és a Balatont beleszámítva mára egész szép állomány alakult ki a mindössze 10 példányból.
A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban összefoglalták a fontosabb tudnivalókat a pisztrángsügérről.
Család: Naphalfélék (Centrarchidae)
Angol név: Largemouth bass
Német név: Forellenbarsch
Legkisebb kifogható méret: 30 centiméter
Ismertetőjegyek: Megnyúlt, közepesen magas, oldalról lapított testű hal. Feje nagy és vaskos, az orra mérsékelten hosszú, de jóval fölülmúlja aránylag kicsi szemének átmérőjét. Nagy szája fölső állású, hasítéka ferdén fölfelé irányul. A fölső állkapocs a szem hátsó széléig ér, vagy azon is túlmegy. Hátúszójának első része sokkal alacsonyabb, mint a hátulsó. Előbbiben 10 csonttüske, utóbbiban 12-13 elágazó sugár van. Farkalatti úszójában 3 tüske és 10-11 lágy sugár sorakozik. Farokúszója jól fejlett, a széle kissé beöblösödő. Hasúszói a mellúszók alatt foglalnak helyet, azokkal szinte egy vonalban kezdődnek. Pikkelyei kicsik, de erősen ülnek, számuk a hát ívét követő oldalvonalon 61-70. Színezete barnászöld, a fiatalokon hosszanti fekete mintázattal, amely az idősebbeken elhalványul, majd eltűnik. A nagyobb példányok 30-40, olykor 50 centiméter körüliek. A hazai horgászrekord 3,70 kg (Tatai Derítő-tó, 1999).
Hasonló fajok: Úszóinak elhelyezkedését és felépítését tekintve hasonlít hozzá a naphal, de annak szája nem ér a szeme alá, háta magasabb, színezete élénkebb. Alakra nézve hasonló hal a sügér, de annak szája nem ér a szem hátsó széle alá, két különálló hátúszója van, és oldalát harántsávok díszítik. A pisztrángsügér hátúszójának alacsony első része többi sügérfélénkkel szemben is jó megkülönböztető bélyeg. A nílusi tilápia farokúszóját harántsávok díszítik, a szivárványsügér anális úszója hátrasimítva lényegesen túlér a farokúszó kezdetén. Az amurgéb két hátúszóját hézag választja el egymástól, és farokúszója lekerekített.
Könyezet:
Sok évtized tapasztalata alapján elmondható, hogy a pisztrángsügér nem igazán kedvelte meg vizeinket. Sokfelé megpróbálkoztak telepítésével, de stabil állománya kevés helyen alakult ki. Elsősorban a sekély és mély vízzel egyaránt rendelkező sóderes vagy homokos medrű tavakban, a nem túl gyors, de kemény aljzatú folyószakaszokon talált megfelelő életfeltételekre, az iszapos medrű vizeket nem kedveli.
Táplálkozás: Kezdetben planktonnal, később rovarlárvákkal és egyéb gerinctelen állatokkal táplálkoznak, amelyhez növekedésük során egyre több halat is fogyasztanak.
Szaporodás: Ivarérettségét 3 éves korban éri el, májusban szaporodik. A hímek a sóderes-homokos mederfenéken tányérszerű gödröt mélyítenek, amelybe íváskor a nőstények ezer-tízezer, kb. 1,5 milliméter átmérőjű ikraszemet raknak. A megtermékenyített ikra a hímek védelme alatt fejlődik, de érzékenysége miatt a kelési arány gyenge.
Elterjedés: Észak-Amerika keleti felén Kanadától Mexikóig őshonos, de kedvező tulajdonságai miatt Amerikán kívül is sok helyre telepítették. Európába az 1800-as évek végén, Magyarországra 1909-ben hozták be. A hazai elterjesztésére tett kísérletek kevés sikerrel jártak.
Előfordulási adatok:
- Duna (Ráckevei-Duna, Holt-Duna: Tolna), Duna-Tisza-csatorna, Dunavölgyi-főcsatorna, Kiskunságifőcsatorna,
- Lesence, Eger-víz,
- Dráva, Mura
- Tisza-tó,
- egyéb horgásztavak, csatornák: hegyeshalmi anyaggödör, Bokodi-víztározó, tatai derítőtó, bánhidai erőmű hűtőtava, pilisvörösvári bányató, Naplás-tó (Budapest), gyékényesi tavak, nagyatádi tavak, Mátravidéki Erőmű hűtőtava (Lőrinci), nyéki bányatavak (Nyékládháza).
Jelentőség: Erősen társas hajlamú hal, még a patakok szűkös vízterében is hajlamos rajokba tömörülni, bőséges táplálékot kínálva a pisztrángoknak, péreknek és domolykóknak. A hazai állomány fogyatkozóban van, számos korábbi lelőhelyén a fürge csellét már nem sikerült megtalálni. Európai viszonylatban sebezhető fajnak tartják, amely érzékenyen reagál a környezeti változásokra, és ez a hazai állományra is érvényes. Törvény által védett halunk, megőrzése azonban csak az élőhelyeinek védetté nyilvánításával képzelhető el.
Bojlival fogtak 2,1 kilós pisztrángsügért a Ráckevei-Soroksári Duna-ágból (RSD) tavaly. Nézd meg a halat ITT!
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: oroscafe.hu)
