Schmidt József szerelmes lett a Drávába. A horgász Németországban élt 15 évig, a gyermekei is ott születtek, ám egyszer haza kellett jönnie, meglátta a Drávát, és úgy döntött, ez az ő világa, mostantól itt szeretne élni. Élni, és minél többet horgászni. Hogy a kettő megy-e együtt?
„Azért költöztünk haza, mert Drávakeresztúron megláttunk egy apartmanházat, és ez szerelem lett az első látásra. Eldöntöttük, hogy ez a miénk kell, hogy legyen. Megvettük, és azóta üzemeltetjük szállóvendégekkel, elsősorban persze azokkal, akik élnek-halnak a horgászatért” – mondta a Pecaverzum megkeresésére Schmidt József, aki a Dráva miatt a horgászmódszereit is drasztikusan megváltoztatta.
„Amióta beleszagoltam a Drávába, a bojlizás a múlté, pedig előtte 15 évig versenyeken is indultam, nem is rossz eredményekkel. Addig csak partról pecáztam, múlt évben sikerült megvennem az első motoros csónakomat. Azóta ki nem raktam a lábam az élő vízről!” – mesélt az érzéseiről József, aki számára – a peca szempontjából – egy új világ tárult ki a magyar-horvát határmenti kis községben.
„Harcsázok, kuttyogatok is, nyáron a márna, az amur, a ponty egyaránt célhal. De számomra mostantól csak és kizárólag a folyóvíz létezik! A bojlit elengedtem végleg, miközben örök szerelem lett a Dráva” – mondja már-már érzelgős hangulatban, majd rátérünk a tárgyra.
A tárgy pedig nem más, mint az a 15 kiló körüli hal, amelyet a minap akasztott Schmidt József. Emiatt kerestük meg, de a horgász mindenképp szerette volna, hogy a mostani fantasztikus fogásának, a Dráva iránti szenvedélyének a fentebb elmesélt előtörténetét is elmondhassa, mielőtt rátérünk élete talán legpáratlanabb pecás élményére.
„Süllőzni indultam, és volt egy sejtésem. Mivel a süllő már ívni készül, csak a nagy csalira reagál – így gondoltam, és a terv be is vált, jöttek sorra a kapások, öt-hatszor is éreztem ütést a botomon. De a gumit nem fogta meg rendesen egyik hal sem, nem nyúlt rá annyira, csak a farkát csípte meg” – idézte fel a délelőtt 10 órakor elrajtolt horgásznap rablózós kalandjait Jozsef, aki ekkor még nem is sejtette, hogy később mégiscsak sikerül egyet megakasztania.
„A kapás pillanatában a hal első mozdulataiból azt hittem, életem süllője lesz, mivel éreztem, hogy nagy a tömege. Szépen elindult a meder felé, az első pár percben biztos voltam abban, hogy tíz pluszos süllő, hiszen tudtam, a Drávában nem ritka vendég. Csónakból horgásztam rá, a jármű rögzítve volt, de fel kellett venni a súlyt, a hal pedig elvitt minket egy 500 méteres túrára. Később motorral is menni kellett utána, olyan szinten megindult, ha engedem, levitte volna az összes zsinórt” – folytatta a sztorizást József, aki nem hitt a szemének, amikor először feltűnt a hal a vízfelszínen.
„Amikor megláttam, hogy ponty, és ekkora méretű, elképesztően örültem neki. Egyáltalán nem bántam, hogy nem süllő volt a horog végén. Egy jó 25 perces, nagyon kemény fárasztás kellett, mire sikerült a csónakhoz terelni a halat. Ugyanúgy pergettem, és a ponty egy korongos, 12 centis gumit kívánt meg. Rányúlt a korongra, és a szája mellett akadt a horog. Soha nem fogtam még pontyot pergetve, de még más békéshalat sem szabályosan” – most azonban igen, és nem éppen a legerősebb felszereléssel.
„7-21 grammos medium pergető bottal, 30-as orsóra feltöltött 0,08-as fonott zsinórral és 40-es fluorokarbon előkével fogtam a pontyot. Nem lehet megállítani, olyan erő van benne. Ha ráfogsz a fékre, akkor elszakad a zsinór vagy eltörik a bot. Megvan mindennek a korlátja, hogy maximálisan mennyire tudom terhelni, ezt figyelembe véve mindent beállítottam rajta. Vitte a féket, és nem lehet mást tenni ilyenkor, minthogy utána mész. Szerencsére csónakban ültünk, mert partról nem lett volna meg” – így a horgász, aki ennyire még sohasem látta görbülni a botját korábban.
Nem volt nála mérleg, de már sok pontyot fogott, ezek alapján 15-16 kilósra saccolta a hal tömegét.
„Szerintem ilyet nem csinált még senki, hogy ekkora pontyot fogott volna ilyen bottal. Az volt a szerencsém, hogy a csónakkal tudtunk utána mozogni. A 7-21 grammos pergető bot azért távol áll egy 300 grammos bojlis bot lehetőségeitől. Süllőre jó, mert az pár perc múlva megadja magát, nem így a ponty” – fogalmazott.
Végezetül elárulta, mit szeret a legjobban a drávai horgászatban: „Napokig nem találkozol senkivel, a halfauna borzasztóan sűrű, így itt minden horgász megtalálja a számítását.”
A fárasztás olyan sokáig tartott, hogy kettő videóban rögzítették.
@schmidtjoci #Dráva #drávafishing #fishing #természet ♬ eredeti hang - Dráva Fishing
@schmidtjoci eredeti hang - Dráva Fishing
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Schmidt Gábor/Pecaverzum)
