Hiába várta a felesége éjfélkor, a 32 kilós busa közbeszólt

Agresszívek lettek a Sugovica wobblerfaló békés halai.

Pintér Gábor és barátja, Petike Patrik életük halát fogták ki a Sugovicából – nem is akárhogyan. A 32,3 kilós busát éjfél előtt nyolc perccel akasztották meg, és azt hitték, harcsával küzdenek. A nem mindennapi történetről Pintér Gábor számolt be a Pecaverzumnak.

A sztoriját azzal kezdte, hogy a két jóbarát hosszú évek óta járja a Dunát és a Sugovicát.

„Szinte minden éjszaka kimegyünk, amikor csak tehetjük, először rendre a Dunára, aztán ha megunjuk, akkor irány a Sugovica, pergetőbottal a kezünkben. Eddig sok kis harcsát fogtunk, idén még az eddiginél is többet. Láttunk két szebbet is, egy-egy 10 és 15 kilósat, ami a Sugón már jónak számít, főleg olyan szerelékkel, amilyennel mi horgászunk” – fogalmazott Gábor, hozzátéve, hogy a harcsa mellett rengeteg a busa is a bajai vízterületen.

„Sokszor változtatnunk kellett a szerelék erősségén, mert előfordulnak külső akadások, eltépkedik egyfolytában a zsinórunkat, így elég zavaróak a busák. Ennek ellenére ez a mostani a második olyan busánk, amelyik szájba akadt. Pár nappal a mostani előtt egy 10 kiló körüli példányt akasztottam” – méghozzá úgy, hogy elsőre azt hitte, harcsát fogott.

„Amikor megérkezett Patrik barátom, mondtam neki, hogy 10 dobás után már meg is van a kis harcsám, olyan 2-3 kilósra tippeltem. Aztán meglepődve láttam a 10 kilós busát, ekkor jött egy horgász, és mesélte, hogy ő meg két napja ugyanígy fogott pergetve egy pontyot wobblerrel. Vele pedig egy másik sporttársa közölte, hogy egy dévért akasztott szintén pergetve” – ezek után Gáborék meg is jegyezték, mennyire agresszívek lettek a halak, hogy ennyire eszik a wobblert.

„Ezt azért is mondom el, mert biztosan sokan arra gondoltak, hogy külső akasztással fogtam a busát. Nem mondom, fogtunk úgy is, de most próbáljuk őket elkerülni, amennyire lehet. Nagyon nehéz, mert rengetegen vannak” – ennek ellenére az április 11-i pecát soha nem felejtik a horgászok.

„Ezen a napon is a Dunáról jöttünk át a Sugovicára, és a híd környékét vettük célba, mert nagyon fújt a szél, az pedig eléggé szélvédett. Odaérve nagy cuppanásokat hallottunk, ó, mondom, akkor itt is van harcsa, próbáljunk meg rádobni. Mondtam is Petike barátomnak, hogy »tiéd lesz ez az oldal, te jössz, mert az elmúlt pár napban én fogtam«. Célba vette a cuppanásokat, és amint odadobott, egy hal le is verte. Tíz-tizenöt kilós harcsának tippelte” – majd következett a fárasztás.

„Nagyon gyenge volt a botunk, nem készültünk fel ekkora harcra. Többször tartottunk is attól, hogy elszakad a zsinór. Többször átment egy hajó alatt, de még akkor sem láttuk a halat. Aztán a horgony körül is forgolódott, attól tartottunk, hogy rá fog csavarodni, és elveszítjük” – erre nem került sor, de közben mindegyik fél egyre fáradtabb lett. A hal ugyanúgy, mint a pecások.

„Többször átadta Petike a botot, mert ő már elfáradt, aztán visszadtam, mert nekem is fogytán volt az erőm. Egy 8-24-es gramm dobósúlyú bottal pecáztunk, amely kisebb harcsák, süllők kifogására alkalmas. De azért reménykedtünk, hogy kifogjuk majd ezt a »10-15 kilós harcsát« is. A busák miatt a zsinór erősségén már erősítettünk, mert többször elvitték egy-egy drága csalinkat” – ezúttal azonban a szerelék minden pontja jól állta a sarat.

De közben a mából holnap lett.

„Úgy terveztük, hogy éjfélig maradunk, de a kapás előtte nyolc perccel történt. A feleségemnek mondtam, hogy éjfélkor mindenképpen elindulok haza, de ez nem sikerült. Aztán megláttuk, hogy busát fogtunk, és mivel szájba akadt, a szákolás sem volt nehéz. Eszméletlen küzdelemnek voltunk részesei, mindkettőnknek ez volt élete hala. Persze, az akasztás Patrik érdeme, én részben fárasztottam, illetve én szákoltam. Gondoltam, egy szép képet azért felrakok, hadd pukkasszam a barátaimat ezzel a hallal” – mosolyodott el a beszámolója végén Gábor.