Pár órás rapid peca a Szelidi-tónál. Nagyon szép keszegek jöttek, de a törpékkel picit meggyűlt a bajom, végül azért sikerült valamelyest szelektálni.
Hétfőn délután, olyan fél hat felé sikerült végre összeállítani a cuccost, és elkezdeni a matchbotozást, a célhalak a keszegek voltak, de sajnos a törpékkel is meg kellett küzdeni, először azok álltak oda az etetésre, amelyet direkt nem vittem túlzásba. Nagyon kis gombócokkal operáltam, és körülbelül egy kilót kevertem be egy dévéres-bodorkás kajából, amelyhez még kevés csontit és csemegekukoricát tettem.
Négyméteres vizet mértem, és ha már ott volt az úszó, csaliztam is, de gyorsan be kellett látni, hogy hiábavaló próbálkozás volt, és el is kezdtem szépen csökkenteni az ereszték mértékét.
Az első keszeg, egy lapos olyan két méteren jelentkezett, és nagyon finom kitolós kapást hajtott végre. Jött is zsinórban néhány darab, de aztán megint elleptek a törpék, így még feljebb kellett jönnöm. Ezt egészen körülbelül 1,20-1,30-ig hajtottam végre, de szakavatottabbakkal – utólag – egyeztetve ezt akár a végsőkig lehet fokozni, akár fél méterre is. (Legközelebb majd kipróbálom.)
Jó pár éve járunk már vissza Szelidre, több szempontból is imádjuk a vizet és azt vettük észre, hogy az elmúlt években bizony jelentős mértékben megnőtt a keszegek átlagsúlya. Míg három-négy éve alig érték el a tenyeres hosszt, most már jóval meghaladják azt.
A keszegek szelektálásához az is hozzátartozott, hogy kemény gombócokkal és lőtt csemegekukoricával próbáltam a törpéket a fenéken tartani, és felhősebb kajával vízközt elcsípni fehérhalakat. Az már az elejét látszódott, hogy nagyon finom mozdításokra kell készülni – mindösszesen egyetlen esetben fogtam elhúzós kapással egy karikát, a többi mind néhány milliméteres vagy maximum két centis kiemeléssel érkezett. Sajnos az úszóm egyszer sem feküdt fel a víz tetejére…
Kisebb technikai problémám is adódott, nem tudtam 12-es előkét tenni, csak 10-eset, és egyszer meg is szakított egy nagyobb, valószínű ponty lehetett.
Másnap reggel a napkeltéhez igazítottam az ébresztőt, de sajnos az esti, pecaverzumos műszak elhúzódott, és nem sikerült felkelem csak fél hétkor, így szintén nem jutott sok idő a pecára. A reggeli rutin és az etetőanyag keverésén, rostálásán túl a szomszéddal is elbeszélgettem az időt, így megint csak két óra jutott a matchezésre.
Összességében nem voltam elégedetlen annak ellenére, hogy jobb eredményre számítottam: az előző esti hat hal mellé még érkezett nyolc, és fogtam dévért, karikát és lapos keszeget is. Sajnos rontott kapásaim is akadtak, de a pontyot leszámítva halat nem veszettem (sajnos törpét se).
A nyár folyamán a terveink szerint rendszeresen pecázunk majd a Szelidi-tavon, és nemcsak keszegekre, hanem majd nagyobbakra is. Remélem, hamarosan Peti is csatlakozik, és még színesebb anyaggal jelentkezhetünk.
(a szerző Mózes Bálint újságíró, a Pecaverzum csapatának tagja)
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
