A címben szereplő nem mindennapi sztoriról a Pecaverzumnak küldött beszámolót a sikeres horgász, Ember Béla (képeinken bal oldalt). Az írást annyira olvasmányosnak és magával ragadónak tartottuk, hogy változtatás nélkül közöljük. Jó szórakozást a már-már szépirodalmi nyelvezetű olvasmányhoz!
A helyszín a Maconkai-víztározó.
Délelőtt 11 órakor érkeztem meg a szeretett és sokat horgászott tó partjára.
A gáton, 80 méteren vertem fel a tábort, ahol a 30 órányi horgászatomat terveztem. Pontyozni mentem. Délután 1-től sikerült pár szebb halat fogni 6 kiló-13,22 kiló között PVA bag technikával. Aztán eljött az este.
20:05-kor erős húzós kapás érkezett a jobb oldali botomon. Felemeltem a botot, és éreztem, hogy itt valami komoly uszonyossal akadtam össze. 3-4 percnyi botba kapaszkodás után már tudtam, hogy egy nem mindennapi fárasztás vette kezdetét.
A súly, az erő, a vehemens húzás sejtette velem, hogy a horgomon valószínűleg harcsa van. Csak húzott, nem engedett egy centimétert sem az én javamra. A körülbelül 100 méterre bevetett végszereléket pillanatokon belül 200 méternél is messzebb húzta a hal, ami 45 percen keresztül csak rongyolt előre, esélyt sem hagyva arra, hogy a part felé tereljem.
Két alkalommal állt meg, pihent kicsit, majd tovább húzott. Én a parton tehetetlen üzemmódban nem tudtam mást tenni, mint tartottam a botot, az orsó fékjét olyan szorosra állítva, ami pont a határon mozgott. Pengett a 0,30-as monofil főzsinór a halnak minden egyes mozdulatánál. Tudtam, hogy keményen kell bánni vele, ha nem akarok reggelig tartó küzdelembe belemenni.
Bő egy órányi türelmes, feszített bottartás után megállt a hal. Lefeküdt volna? A harcsa képes rá, hogy megálljon ilyen formában, és akkor se előre, se hátra nem hajlandó mozdulni. Kicsit erőteljesebben ráhúztam a botra, és elkezdődött egy végtelennek tűnő, centiről-centire való pumpálás.
Lassan, de haladt a hal felém. Ez a folyamat sokáig tartott, hiszen a felszerelés pontyra volt hangolva, nem erőltethettem túl. A 3,90-es, 3,5 librás pontyozó bot minden egyes pumpálásnál karikába hajlott.
Hosszú idő után beért a gyűrűk közé a 0,20-as fonott dobóelőtét zsinór. Ekkor kezdtem el igazán izgulni, hiszen a hal 10-12 méterre volt már csak a parttól.
Istenem, csak még egy kicsit bírja ki a cucc! – gondoltam magamban. Ekkorra már a parton páran összegyűltek mögöttem, akik végig izgulták a végjátékot velem. Teljesen ismeretlen sporttársak is segítő szándékkal álltak a helyzet megoldása elé. Volt, aki speckó kesztyűt hozott, hogy a szájánál fogva tudjuk kihúzni a halat a vízből.
A halőr is ott volt a mérlegelő állvánnyal és a harcsamatraccal. Nem volt egyszerű az utolsó 10 méter, hiszen (ha jól emlékszem) legalább négyszer újra kitört a hal, 30-40 méterre is eltávolodott a parttól. Próbáltam nyugodt maradni, hiszen ebben a helyzetben csak a türelem, ami segíthet, persze az is csak akkor, ha a felszerelés is bírja. Újra partszélbe ért a hal. Egy határozott mozdulat után már csúszott is a harcsaponyván a partmenti útra, ahol végre megpillanthattuk teljes egészében ezt a csodás, márvány mintás teremtést. Eszméletlen látvány volt. Gyorsan lemértük a súlyát (50,01 kiló), hosszát (189 centi), kerületét (86 centi), pár fotó, és vittük is vissza a vízhez.
A 2 óra 10 perces fárasztás után remegett kezem-lábam. Fogtam már 12, 36 és 38 kilós példányokat ugyancsak partról, pontyozás közben, de ez mégiscsak 1 dekagrammal meghaladta a fél mázsát.
A 4-es pontyozó horog, a 6,8 kilós szakítószilárdságú előke, a 20 librás leadcore és a pici forgó nem mondta fel a szolgálatot, kibírták a nem mindennapi fárasztást. Ellenben az orsó fékje a végére már eléggé recsegős lett, úgyhogy várja a szerviz.
Szeretném megköszönni:
Czvack Péter, Lócskai Máté és
Molnár Martin (a halőr) barátaimnak a segítséget,
Kósa Ádám sporttársnak a szakértő segítséget,
és végül Kedvesemnek, Fürge Fruzsinának, aki mindig megérti, ha horgászni szeretnék menni (IGEN, nagyon szerencsés vagyok!)
Türelem, kitartás és koncentráció. Ha életed hala akad horogra, ezekre biztosan szükséged lesz!
Kívánom, hogy sokan éljék át azt az élményt, amit nekem nyújtott ez a hal.
Sporttársi tisztelettel:
Ember Béla
U. I.
Görbüljön, de ne a szád!
Maconkán egyébként egy hatvankilós harcsát is fogtak egy nappal később.
Még több érdekes sztori a Nagy fogások rovatunkban! Videókat néznél? Kattints IDE!
Küldj sztorit Te is!
Elindult a Pecaverzum multimédiás sztoriküldő szolgáltatása: egy gombnyomással juttathatsz el nekünk fotót és szöveget! Kattintsd IDE, és már küldheted is a sztoridat!
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!</p
