Pergetve fogja a márnákat németországi patakokban az erdélyi származású Bokor Árpád. Az amúgy is ritka technikát mára tökélyre fejlesztette, és most a Pecaverzum olvasóit is beavatja a fortélyokba.
A rendkívüli erejéről híres folyami torpedót általában békés halnak tartják, és szokásos módszerekkel horgásznak rá. Ám vannak, akik merészebbet gondolnak, csavarnak egyet a történeten, és kitűzik a célt: rablásra ösztönözzék a márnát!
Bokor Árpád a Kis-Küküllő partján nőtt fel, így már nagyon hamar megismerte és megszerette a márnákat. Akkor még gilisztával, fenekezős készséggel fogta őket.
„Nagyon megfogott a márnahorgászat, de egy idő után unalmassá vált számomra a természetes csali, és elkezdtem érdeklődni a pergetés iránt. Csak úgy, mint sokan mások, én is domolykózással, csapósügerezéssel kezdtem, de mindig ott motoszkált a fejemben, hogy a békés halakat kellene megfogni pergetve – mesélt a kezdetekről a Pecaverzumnak. – Először azt kezdem el vizsgálni, hogy mivel is táplálkoznak, a fő táplálékuk érdekelt. Úgy gondoltam, ha ezt tudom, a táplálék jelenlétéből következtethetek a környezet halfaunájára.”
Így beleásta magát a rákok, kagylók, férek és lárvák világába. Majd miután elmerült a témában, a víz alá is benézett. Minden horgászatát terepszemlével kezdi, és miután kiválasztotta az ideálisnak tűnő helyszínt, elkezdi a feltérképezést, mint egy helyszínelő, aki természetes radarként működik. „Beleállok a vízbe, kotrok, kaparok, felforgatom a köveket, megnézem, mik élnek alatta, még kis hálót is viszek magammal. Ha van táplálék, akkor általában a halakat is észre lehet venni a közelben. Ezt követően pedig már a tiéd a pálya!”
Ilyenkor kell dönteni a zsinór vastagságáról, kiválasztani a megfelelő méretű csalit és jigfejet. A pálca pedig egyértelműen könnyű ultra light, mert a pici csalikat másképpen nem lehet megfelelően irányítani.
„A csalivezetés technikája adott: szépen felemeled a fenéktől, majd botspicc segítségével hagyod – a sodrást kihasználva –, hogy visszakoppanjon a fenékre. Körülbelül ötven centimétert emelek a csalin, megtartom, kontrollálom, és ilyenkor szoktam a legtöbb kapást előidézni, általában ekkor érzek egy kis koppintást, mint egy süllőkapás. De erre sokkal jobban fel kell készülni, mert amikor egy három-négy kilós márna elindul, ott brutális erők jelentkeznek” – avatta be a részletekbe a Pecaverzumot.
Bokor Árpád szerint nem igaz, hogy a márna mindig a fenéken táplálkozik. Saját szemével látta, és videókkal is alá tudja támasztani, hogy van, amikor a vízfelszín közelében bandáznak. Ilyenkor természetesen más technikát kell választani.
A finom felszereléssel igazi élmény a bivalyerős halak fárasztása. Akadt olyanra is példa, amikor húsz percig követte a patakparton a halat, mire sikerült megfognia. „Ha beáll az áramlatba és megfekszi magát, onnan képtelenség kihúzni” – magyarázta, miért lehetséges, hogy néha kisebb halakkal is tovább kell küzdeni.
Súlyukat sosem méri, csak a hosszukat. Az eddigi legnagyobb márnája, amit pergetve csalt műcsalira, 85 centiméteres volt.
