„Ma nekem is sikerült egyéni rekordot döntenem a Dunán. A hal tömege 13,4 kilogramm, a teljes hossza 105, a kerülete 73 centiméter. Visszakerült az öreg folyóba” – a közösségimédiában ezekkel a szavakkal kommentálta elképesztő fogását Lehel Zoltán, aki a Pecaverzumnak elárulta: évtizedek óta azért (is) perget, hogy – több 8-9 kilós példány után – végre összehozza a sors egy ilyen kivételes méretű süllővel.
„Az ünnepek óta gyakran járok süllőzni, mert mostanság kifejezetten eredményesen lehet gumival pergetni a Dunán. Egy barátommal megbeszéltük, hogy január 12-én reggel kimegyünk a folyóra, 9 óra körül szálltunk csónakba. Rögzített csónakból gumiztunk, az első fél órában a társamnak volt egy koppintása, de a hal nem akadt meg” – majd nem sokkal később eljött Zoltán ideje, aki ekkor még nem sejtette, hogy hamarosan élete meghatározó horgászélménye következik.
„Egy ránehezedő kapást éreztem, a bevágásnál pedig benne maradt a bot. Meglepetésemre a hal pár másodpercig meg sem mozdult. El is bizonytalanodtam, inkább harcsára gyanakodtam. Elég komótosan indult meg, de éreztem, hogy elég nagy súly küzd a zsinór másik végén. Ezért gondoltam arra, hogy talán harcsát akasztottam” – hiszen mi más is lenne egy olyan hal, amely fárasztásánál elementáris erőt érzünk?
De ez is a folyóvízi horgászat szépségei közé tartozik, hogy soha nem tudhatjuk biztosan, mi küzd a horog végén.
„A hal szép lassan elindult a Duna közepe felé, szóltam a kollégának, hogy húzza fel a horgonyt, mert sodrással szemben nem fogjuk tudni közelebb húzni a csónakhoz. Végig komótosan a fenéken mozgott, volt egy-két erősebb kirohanása, amikor a féket húzta. Amikor sikerült felemelni a fenékről, akkor jelentkezett a fejrázás, de még ekkor sem igazán esett le a tantusz, hogy süllőt fárasztok, még ekkor is inkább harcsára gyanakodtunk. Pedig tapasztalt pergetőhorgásznak mondhatjuk magunkat, már évtizedek óta űzzük ezt a sportot” – aztán eljött az igazság pillanata, a csónakban ülők pedig nem hittek a szemüknek.
„Most elég áttetsző a Duna, és amikor a felszín alatt kirajzolódott a sziluettje, akkor jött a döbbenet! A kollégám úgy lefagyott, hogy elfelejtett a merítőért nyúlni. Felkiáltottam, hogy »úristen, mekkora süllő!«, erre a társam is észbe kapott, alátolta a merítőszákot, és sikeresen kiemeltük” – pontot téve ezzel az 5-6 perces fárasztás végére.
A halat aztán jól megnézte a pergető, hogy beleégjen a memóriájába az a pillanatkéelp, amelyet soha nem fog elfelejteni.
„Nem számítottam arra, hogy valaha is látni fogok ilyen méretű süllőt, megdöbbentő látványt nyújtott” – idézte fel találkozását a ragadozóval Zoltán.
Hozzátette, kősüllőpergetésen kívül soha nem használ 10 centi alatti gumihalat, a mostani süllőt 12 centis plasztikkal sikerült megfognia, és nem kellett nagyon izgulnia az elvesztésétől, mert a horog jó helyen, a száj belső hártyáján akadt.
A siker érdekében az sem volt mindegy, a pecás hogyan kelti életre a csalit.
„A legjobban még mindig a fűrészfogas vezetési technika működik” – árulta el a mostani pergetésén 14-35 grammos dobósúlyú botot használó horgász.
Hozzáfűzte, hogy a hűvös idő ellenére, a trenddel dacolva ő nem lassítja le a hideg vizes pecát.
„Én nem igazán vettem észre, hogy a Dunán annyira belassultak volna a süllők, hogy nagyon lassan kellene vezetni a csalit. Ugyanazzal a vezetési módszerrel fogjuk a süllőket, mint ősszel, mert ez most, télen is működik” – ha pedig valakinek, akkor neki hihetünk, hiszen nem a mi, hanem az ő 13,4 kilós süllőjéről beszél a magyar pergetőtársadalom.
A pergető eddigi legnagyobb süllője 9,2 kilót nyomott, és több 8-9 kiló közötti példányt is akasztott a Dunában. „A 10 kilós álomhatárt nem sikerült átlépni, most hál' istennek bőven túlszárnyaltam” – fogalmazott Zoltán, akinek a rablóhala nincs is olyan messze az országos rekordtól.
2007. január 2-án Karajos László a Pilismaróti-öbölben tarthatott a kezében egy 14,96 kilós, 97 centis egyedet.
Interjúalanyunk süllője faroktőig 95, teljes hosszban 105 centis volt, így tényleg egy kategóriát képvisel a rekorder ragadozóval.
A magyar csúcsot mostanában nemcsak Zoltán ostromolja.
„Néztem azt a 14,70 kilós példányt, amelyet Heirich Viktor fogott, nagyon közel került a rekordhoz. Én most nagyon örülök, hogy nekem is sikerült egy ilyen hatalmas jószágot megfognom” – de milyen méretű halakra számít ezek után egy fanatikus pergető, egy még nagyobb süllőre?
„Ezt már nem nagyon lehet überelni, erre is évtizedeket kellett várnom, hogy egy ekkorát szákba tudjak terelni. És igen, ez életem hala. Én elsősorban az aktív horgászmódszereket űzöm, szinte kizárólag pergetek vagy kuttyogatok. A fő célhal a süllő és a harcsa, utóbbiból a Dunán 35 kilós a csúcs pergetve, de – más vízterületen – fogtam már 80 kilósat is fenekezve” – jegyezte meg.
A fogások helyszínéről is szívesen beszélt.
„Bátai lakos vagyok, és pontosan a szakaszhatáron élünk sajnos, így ha lefelé indulok el, akkor Baranya vármegyei területre kell engedélyt váltanom, ha felfelé, akkor a bács megyei szakaszra” – de ez legyen a legnagyobb problémája a kiváló horgásznak, akire most az óriási süllő miatt kis túlzással a fél ország irigykedik.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Lehel Zoltán/Pecaverzum)
