A 33 hektáros ecsédi Vég-tó a lignitbányászatnak köszönhetően jött létre, a vízmélység néhol elérheti a 20-25 métert is. Szakács Attila, a Carp Friend Baits (CFB) teszthorgásza jól ismeri a vizet, mert évente többször is látogatja. Augusztusban például egyhuzamban két hete töltött a parton. A célhal a nagytestű ponty volt, a módszer pedig behúzós horgászat bojlival.
A szereléket körülbelül 250 méterre helyezte el a horgászállástól, egy törésnek az oldalát próbálta meg megpecázni, ahol 8-13 méteres a víz.
„Az első nap megrohamoztak a nyurga pontyok, másfél nap alatt fogtam 18 darabot. A napok a múlásával azonban egyre inkább csökkentek a kapások. Az első hétről még két darab húsz kiló feletti ponty érdemel említés” – készített számvetést a Pecaverzumnak a túra első feléről Szakács Attila.
A második felvonás összességében még gyengébbre sikeredett, mégis akkor, egészen pontosan a nyolcadik napon, augusztus 18-án, vasárnap történt meg az, amit még él, el nem felejt a horgász.
„Brutális, húzós kapással jelentkezett, levettem a botot a rod podról, és húzta ki a kezemből, egyszerűen annyira kérte a zsinórt, hogy nem tudtam lefordítani a törésről. Minden alkalommal rámegyek csónakkal a halra, de ezt a tógazda meg is követeli. Még út közben is kérte a zsinórt, nem tudtam tekerni az orsót. Amikor beértem fölé, 9 méteres mélységnél értem utol. Bitang erős volt, mindig vissza akart menni a bójákra vagy a törésen egy bokorba. Vagy ötször kényszerültem rükvercezni a csónakkal, hogy el tudjam húzni” – részletezte a húsz percig tartó fárasztást Szakács Attila, akinek a dolgát nehezítette, hogy egyedül kellett mindent megoldania, így a szákolást is.
A partra érve a hallal kiderült, az ecsédi Vég-tó legnagyobb tükörpontya akadt a horgára, a mérleg 33,9 kilogrammot jelzett.
„Ez egy délutáni hal, már harmadjára fogom meg, először négy éve, után jött egy év szünet és idén harmadjára. Megnéztük a korábbi fényképeket, és ugyanabban az időben fotóztuk, mint 2020-ban, ez a hal most is háromnegyed öt környékén került horogra, a képek róla pedig percre pontosan 18:17-kor készültek. Úgy tudom, hogy senki nem fogta még meg ekkora súllyal ezt a halat” – árulta el Szakács Attila, hozzátéve, hogy tükrösből nem is él nagyobb a vízben.
Az ecsédi Vég-tónál életben van egy nagyon hasznos szabály, méghozzá a kampózás.
„Ha leakad egyhal, kampózni kell. Ezt úgy képzeld el, mint egy horgonyt, vasból vagy drótból görbítik. Ha egy hal leakad, mindet meg kell tenni, hogy megtaláld a szereléked, és az ne maradjon benne a vízben. Elég jól ismerem a tavat, horgásztam már minden állásán, tudjuk, hol vannak a bokrok, látjuk a halradaron, és ha ott akadt le, akkor úgynevezett floatinggal – lehet egy csukászó úszó egy flakon – meglebegtetjük a zsinórt, hogy ne tudjon lesüllyedni a víz aljára. A horgot és az ólomot nem mindig sikerül kiszedni, de a zsinórt mindig megtaláljuk” – ecsetelte a módszert.
Szerinte ezt nagyon kevés helyen csinálják, pedig üdvözlendő lenne, ha minél több vízterületen bevezetnék az előírást.
„Az is jó benne, hogy a horgásztársak is szoktak szólni a másiknak, ha véletlen elfelejtené. Van, amikor egy bokor elé horgászunk, és a hal – amikor megszúrja a horog a száját – elkezd szaladni, átúszik a bokrok alatt. Ilyenkor elmegyünk a bokor túloldalára, a kampóval megkeressük a zsinórunkat, felhúzzuk, elvágjuk, akkor a bottól már felszabadult a damil, a bokor után összekötjük megint, és újra tudjuk követni a hal útját. Egész melós peca tud lenni” – hozott egy szokatlan példát arra, hogyan is lehet megmenteni az akadóba úszott halat és persze a szereléket.
Végezetül köszöntetet mondott Csépke Rolandnak és Csépke Richárdnak, valamint a bojliknak, amelyeket használt.
Így engedték vissza a gigatükrüst:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Pecaverzum/Szakács Attila)
