Fábián Krisztián már-már gardaspecialista pergetőnek vallhatja magát, ami önmagában még nem kirívó különlegesség. Ha azonban hozzátesszük, hogy hol fogja a „látott halakat”, akkor mindenképp megérdemel egy kalapemelést a horgász. Hiszen nem a Balatonon vagy a Fertő-tavon akasztott több gardát is, hanem ott, ahol egészen ritkán fordul elő: a Dunán.
2024. augusztus 26. Ez a nap is úgy kezdődött számára, ahogy szokott. Vágyakozással a Dunára.
„Emlékszem tisztán, hogy reggel 5.30-kor keltem, 7.40 lehetett már, mire minden dolgommal végeztem, és elindultam hőn szeretett Dunámra UL-cuccal balinozni. Ilyenkor nyáron nappal inkább ezt erőltetem, mert nagy élvezetet nyújt egy 2-8 grammos bottal fárasztani az 50 centiméteres vagy esetenként még nagyobb balinokat” – mesélte a Pecaverzumnak Krisztián, hozzátéve, hogy a családi programok miatt pár órája szokott csak jutni az ilyen horgászatokra.
Ezért igyekszik a pecák minden percét maximálisan kihasználni. Ilyenkor pár olyan wobblert visz csak magával, amelyek az évek során már bizonyították fogósságukat.
„Mivel elég nagy távolságra kell dobni, ezért szeretem az ötcentis csalikat, amelyek öt gramm körüliek. Van egy pár a piacon, nem nehéz jóhoz nyúlni, hál' isten" – mondta az előkészületekről, majd rátért a nagy napra.
„Kimentem a helyre, amelyet kinéztem aznapra, és kicsit leültem, néztem a vizet, hátha mutatja magát valami. Láttam is pár keszeget forogni és egy méretes pontyot, aztán a kő mellett szorosan egy balin rabolt. Szó szerint kiütötte a sneciket a kövekre. Helyet nem változtattam, nem akartam megzavarni őket, és még távon belül is volt. Dobtam párat, de nem volt szerencsém” – persze, nem adta fel.
Elkezdte az elvágót dobni. Jóval tovább, még a sodrásba reptette, és húzta át a wobblert.
Meg is lett az eredménye, pár dobás alatt fogott egy balint, ezért nem váltott csalit. Az őnök pedig sorra jöttek, négyig meg sem állt a pergető, de utána valami más ütötte le a csalit.
„Szépen, komótosan védekezett, nem úgy, ahogy egy balin szokott, nem volt vehemens, viszont lefelé tört az utolsó pillanatig. A féket lazán hagyom mindig, nem erőltetem a halat soha. Amikor megláttam, hogy mi küzd a horog végén, nem döbbentem le, de a mérete azért meglepett egy kicsit. Harminc centis gardákat fogdosok már öt éve minden nyáron UL-wobblerezés közben, de ez most egy kicsit nagyobb volt” – idézte fel Krisztián, hogy mi jutott a hal láttán elsőként az eszébe.
A garda hossza a maga 45 centijével igencsak szépnek számít, és csak nem sokkal marad el az országos rekordtól.
A csúcsot Tatai Gábor tartja, 2020. június 16-án a Marosból fogott gardája 49 centiméteres volt és 1,25 kilót nyomott.
Tavaly október 15-én Csordás Ottó beállította a csúcsot, hiszen szintén egy 1,25 kilós gardát akasztott, amelynek viszont már 50 centis volt a hossza. Viszont ezt a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz)
Krisztián látta, hogy nem döntött rekordot, ezért nem mérte meg a garda tömegét, gyorsan visszaengedte.
„Láthatóan egy egészséges, sérülésmentes, gyönyörű króm színű halat sikerült lefotóznom” – méltatta a fogását.
Nincs kizárva, hogy hősünk is akasztott már rekordméretű gardát, erre így emlékszik vissza:
„Egy éve, hajnali süllőzés közben fogtam egy nagyobbat, amelynek egy hét centiméteres minnow tetszett meg. Szabályos akadás volt szájba. Akkor nem volt nálam mérleg és centi sem, így csak utólag eszméltem rá, hogy lehet, rekordot fogtam” – bosszankodott kissé utólag a pecás.
Mint elmondta, gardafogás esetén a körülmények általában ugyanazok: tűző nap, sodrásból behúzott csali lassan tekerve, stagnáló vízállásban.
„A hajnali süllőzés közben pergetett garda annyiból volt más, hogy nem sütött a nap. Tiszta ég, csendes hajnal, sodrásból húzott felszínközeli csali. Kezd kialakulni bennem egy kép már a gardapergetést illetően, de még célzottan nem tudok rájuk horgászni, egyelőre még csak beeső halakként akadnak a horgomra. Remélem, szert teszek akkora tapasztalatra, amellyel szűrni is tudom őket, mert ez a hal szerintem nagyon szép és különleges” – lelkendezett Fábián Krisztián, hozzáfűzve, hogy reméli, beszámolójával segítséget tudott nyújtani azoknak, akik pergetve szeretnének gardát horogra csalni.
A gardát „látott halnak” is nevezik a Balatonnál, méghozzá azért, mert szeret csapatban mozogni.
Régen úgy tudták megtalálni őket a halászok, hogy őrszemet állítottak Tihanyban, ahonnan rá lehetett látni a Balatonra. Amikor kiszúrták a rajt, értesítették a halászokat, akik célba vették a várva várt zsákmányt.
A garda magyarországi elterjedéséről idén januárban Sallai Zoltán, a Magyar Haltani Társaság (MHTT) elnökségi tagja azt mondta: két nagy tavunkban, a Balatonban és a Fertőben nagyon stabil egyedszámú, önfenntartó állományai élnek.
Azonban nemcsak ebben a két állóvízben, hanem a nagyobb folyóvizeinkben is rendszeresen jelen vannak.
De gyakorinak még véletlenül sem lehet nevezni. A hal előfordulásának a további részleteiről ITT olvashatsz.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Fábián Krisztián/Pecaverzum)
