Három óra kapástalan dobálás után akasztott 105 centis csukát Sipeki Gábor annak ellenére, hogy a ragadozó hasa tele volt a frissen telepített keszegekkel.
Salgótarjántól 25 kilométerre, a Mátra lábánál fekszik a Tóaljai Bányász Horgász Egyesület kezelésében lévő homokterenyei horgásztó.
Sipeki Gábor egyedül indult el pergetni november 23-án, reggel. Szikrázó napsütésben, mínusz 3 fokban, szélcsendes időben kezdte el a horgászatot.
„Csukázó heavy spinning felszereléssel a tó mélyebb szakaszait kezdtem el vallatni, hosszú órákig eredménytelenül. Többen rablóztak letett bottal a tó különböző részein. Úgy tűnt, mindenki más szakaszt gondolt jónak ebben az erősen lehűlt, 4 fokos vízben. A sporttársakkal beszélgetve azt tapasztaltam, hogy kapástalanul maradtak mind a békés, mind a rablóhalra pályázók a délelőtti órákban” – idézte fel a pergetése előzményeit Gábor.
Ezek után arra gondolt: „Nehéz nap lesz a mai”, hiszen a tavon a letett botos rablóhalas horgászat a pergetésnél eredményesebbnek mondható.
„A 4-13 méter mély vizek nem adtak halat, ezért a tó sekélyebb pontjait kezdtem vallatni tovább a 16 centiméter hosszú, 35 grammos gumihalakkal. A kristálytiszta vizű bányató jónéhány megtermett csuka otthona, őket igyekeztem becsapni” – mesélt a terveiről, majd rátért a nap felejthetetlen pillanatára.
„A kapás délelőtt 10 órakor, 3 óra eredménytelen dobálás után jelentkezett a stinger riggel szerelt sügérmintás gumihalra. A lassú süllyedésű csalival a bedobást követően pár másodpercet vártam, majd komótosan, változó sebességű tekeréssel indítottam el magam felé a másfél méter körüli vízben a gumihalat. A csuka hirtelen rávágással, a parttól 25-30 méterre jelentkezett, és a bevágást követően azonnal a víz felszínén mutatta magát” – az pedig nem volt kérdés a pecás számára, hogy kapitális példánnyal hozta össze a sors.
„Izgalmas percek vártak rám. A botspiccet a víz alá nyomva fárasztottam tovább, mivel a víz tetején heves fejrázások közepette igyekezett megszabadulni a torkán akadt gumihaltól. Bíztam az erős felszerelésemben, de a rossz akadás gondolata folyamatosan nyugtalanított. A szákolás előtt tudatosult bennem, hogy valószínűleg egyéni rekordot akasztottam, de vajon sikerül-e egyedül megszákolni? Szerencsére a hal már eléggé kifáradt, mivel a fejrázások között erős kirohanásokkal próbált menekülni” – a szákolást követően így már nyugodtan feküdt a merítőhálóban.
A neheze azonban még ezután következett. Gábor a közelben horgászó kollégákat hívta segítségül a horogszabadítás és a fotózás miatt.
„A kapitális csuka ugyan elfáradt, a horogszabadítás nem volt zökkenőmentes. A száját nem engedte kinyitni, a szájfeszítőt pedig többször kifordította. Végül sikerült a tokán akadt gumihalat óvatosan eltávolítani a borotvaéles fogak közül” – fogalmazott a pecás, hozzátéve, hogy a csuka jól láthatóan belakmározott a közelmúltban telepített keszegekből, de nagy-nagy örömére így sem tudott ellenállni az előtte lassan vezetett csábító falatnak, a 16 centis gumihalnak.
A mérlegelés után fülig ért a szája Gábornak, amikor megtudta, hogy a 8,6 kilogrammos csuka teljes hossza 105 centiméter.
„Bár gyakran pergetek a tavon, ritkán sikerül becsapni ezeket a kapitális csukákat. A délután kapástalanul telt, viszont a nap egyetlen éhes ragadozója életre szóló élményt szerzett nekem” – zárta szavait a pergető.
Szintén kihagyhatatlan sztori annak a csukának a története, amelyet egy olyan tóból fogtak ki, ahol 20 éve nem volt rablóhal-telepítés (a részletekről ITT olvashatsz).
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Sipeki Gábor/Pecaverzum)
