Sokan kidobják, vagy egyszerűen nem szeretik sem halászlében, sem pedig egyéb módon az ikrát, ezért nekik egy új elkészítési módot ajánlott nyilvános csoportjában a Bogyóka Feeder Team egyik tagja, Streleczky József.
„Az alábbi recept bármely hal (kivéve márna) ikrájával elkészíthető. Ha belugát, fogtok azzal sem rossz. Az elkészítés nem bonyolult, ellenben elég mocskos” – vezeti fel a különleges étel elkészítésének útmutatóját Streleczky József, aki feeder botos busahorgászként híresült el, így adott volt, hogy milyen halból készíti el a kaviárt.
A friss ikrát valahogy ki kell bányásszuk a burokból, hogy szép, különálló ikrákból álló elegyet kapjunk. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy az ikratartó tokot megvágjuk, majd egy apró lyukú tésztaszűrőn vagy hasonló eszközön szépen átpaszírozzuk. Ez finom, körkörös mozdulatokkal érhető el. Ha jól csináltuk, akkor csak az ikratartó tok taknyos maradványa marad.
A további feladatunk, hogy az ikraszemeket átmossuk olyannyira, hogy a rajta lévő víz tiszta legyen, ne zavaros. Ez sem egy ördöngös dolog. A rajta lévő vizet folyamatosan leöntjük, majd újra felengedjük, és ezt addig ismételjük, amíg a rajta lévő víz tiszta nem lesz. Az ikrák azonnal szépen leülnek az edény aljára. Ha ezzel megvagyunk, az ikrát leszűrjük egy sűrű lyukú szűrőn szöveten vagy ami van.
Ezt követően az ikra sózása és hőkezelése következik. Egy liter vízhez egy kanál (félpúpos) só javasolt.
„A rendelkezésre álló ikra ötszörös vízmennyiségét szoktam felforralni. Tehát, ha van 0,5 kiló ikrám, akkor 2,5 liter vizet forralok, amihez maximum 3 kanál sót teszek” – írja a recept szerzője.
Ha felforrt a víz, hagyjuk kicsit visszahűlni (vagy nem forraljuk fel teljesen), és elkeverjük benne a sót.
A lecsöpögtetett ikrát beletesszük egy nagy edénybe, és rázúdítjuk a vizet, majd folyamatosan keverjük.
Ha a vizünk forráspont közeli, de visszahűlt kissé, akkor az ikraszemek csodás aranysárgák, krémesebb állagúak lesznek. Lobogó vizet ne öntsünk rá soha, mert bekeményedik!
Ha nem annyira forró a víz, az ikrák nem színeződnek el túlságosan, ilyenkor „pukkanósabb” állagúak.
A körülbelül kétperces kavargatást követően az ikrák ismételt leszűrése következik szövetkendőn vagy nagyon apró lyukú szűrőn.
Ha ezzel is megvagyunk, lehet fogyasztani, bár akár hűteni is lehet még étkezés előtt.
„Az elkészült »csöveskaviár« higgyétek el nekem, nagyon finom. Hasonló az íze a boltban kapható kaviáréhoz. Nincs szaga, kellemesen sós. Remélem, ismét tudtam újat mutatni nektek, és segítettem annak, aki eddig nem tudott mit kezdeni az ikrával, de a kaviárt szereti” – fogalmazott Streleczky József.
Korábban a busa szakszerű feldolgozását foglalta össze. Nézd meg a cikket ITT!
