2021. június 13. vasárnap | Anett, Antal
Peca+

Minden, amit tudni akartál a Tisza-tóról

Minden, amit tudni akartál a Tisza-tóról

A Tisza-tó történetét elevenítette fel Szilvásiné Magyar Éva a Csodálatos világunk, és a természet elnevezésű Facebook-csoportban. Az írásból számos érdekességet megtudhatunk a horgászok körében is kedvelt vízről. 

A Tisza-tó, vagy hivatalos nevén Kiskörei-víztározó hazánk második legnagyobb állóvize, mely mesterséges eredetű. A tározó megvalósításának ötlete az 1960-as években alakult ki, ami több célt is szolgált. Elsődleges célkitűzés a Tisza folyón érkező árhullámok által hozott víztöbblet tárolása, és ezáltal a térség árvízmentesítése volt. 

Másodlagosan a térség mezőgazdasági területeinek vízellátását hivatott javítani, tekintve, hogy Magyarország egyik legszárazabb térsége a Közép-Tisza vidék. Harmadlagos fő célkitűzésként a térség energiaellátását kívánták elősegíteni a Kiskörei Tisza-szakasznál megépített vízerőművel. Mivel további előnyök is várhatóak voltak a Tisza-tó létrehozásával, ezért később előtérbe kerültek a turisztikai és természetvédelmi célkitűzések is.

A víztározó területén eredetileg egy igen mozaikos, nagyon gazdag élővilággal rendelkező terület helyezkedett el, kezdve a Tisza árterétől a települések határában elhelyezkedő gyümölcsösökön, szántókon, kaszálókon keresztül a ma már sajnos egyetlen állománnyal rendelkező őstölgyesekig. Ezeket az élőhelyeket fel kellett számolni ahhoz, hogy eláraszthassák a tározó medrét. Ezt egyrészt az erdők és gyümölcsösök kivágásával és nem teljes mértékű elhordásával, illetve a meder kialakításával valósították meg. A kinyert földet a tavat átszelő 33-as főút, illetve a tározó gátjának töltéséhez használták fel.

Azokat a helyeket, ahonnan a földet kinyerték, kubikoknak nevezzük, s egész kubikrendszereket találunk a tározó egyes pontjain, mint például a Gólyaorr nevű területen vagy a Poroszlói-medencében. Ma az erdők és gyümölcsösök egykori helyét jelzik a hátrahagyott tuskók, melyek igen veszélyessé teszik a vízi közlekedést, ugyanakkor kiváló pihenő és szárítkozó hely számos madárfajnak.

A tározó medrének kialakítását követően 1973-ban történt meg az első elárasztás, illetve a második 1978-ban. Ezen a szinten üzemel ma is a tározó, melynek területe 127 négyzetkilométer, hossza 27 kilométer. Legnagyobb szélessége 6,6 kilométer, amely Poroszló és Tiszafüred között mérhető, míg legkisebb szélessége Tiszaderzs határa és Dinnyéshát között 0,6 kilométer.

A tó átlagos vízmélysége 1,3 méter, viszont az egyes medencék átlagmélysége 0,8 és 3 méter között változik. Vízszintje a Kiskörei-vízerőmű által szabályozható, melynek nagy szerepe van a téli és nyári vízállás kialakításában is, melyek közt átlagosan 1,5 méteres vízszintkülönbség is lehet.

A Tisza-tó területén öt medencét különböztetünk meg, melyek jól elkülöníthetők egymástól. A Poroszlói-medence, melyen belül a tanösvény területe is található leginkább a természetjárásnak ad otthont. Északra az úgynevezett „száz öles hídon" túl a Tiszavalki-medence helyezkedik el, ahol a Tisza-tavi Madárrezervátumot is megtalálhatjuk. A Poroszlói-medencétől délre a Sarudi-medencét és az Abádszalóki-öblöt találjuk, mely utóbbi a vízi sportok rajongóinak nyújt lehetőségeket. Keletre helyezkedik el a legkisebb medence, a Tiszafüredi-medence.

A Tisza-tó területe a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében álló terület, melyen belül egy északi és egy déli védett területet különböztetünk meg. Az északi védett terület a körülbelül 3400 hektár kiterjedésű Madárrezervátumot foglalja magába. 1972-ben természetvédelmi területként alapították, majd 1993-tól Nemzeti Parki területként kezelik. Fő rendeltetése a fészkelő madárközösségek védelme a területen, illetve a kiemelkedő jelentőséggel bíró élőhelyek, mint például a Háromágú, a Hordód vagy a Nagy-morotva fenntartása.

A déli védett terület kb. 3600 hektár kiterjedésű, a Poroszlói és a Sarudi-medencében helyezkedik el. 1996-ban csatolták a Nemzeti Parkhoz a területet, és fő rendeltetése a kiemelkedő jelentőséggel bíró élőhelyek védelme, mint például a Csapói-, vagy az Óhalászi-holt-Tisza.

A védett területekre szigorú természetvédelmi, vízi rendészeti és horgászati előírások vonatkoznak. A védett területek a Ramsari-egyezmény hatálya alá tartoznak, illetve mint a Hortobágyi Nemzeti Park részterületei 1999 óta a világörökség részét képezik.

A Tisza-tavat nagyon sok horgász kedveli, többek között a világbajnok Döme Gábor is. 

Pecaverzum a közösségi médiában:

Kövessétek Facebook-oldalunkat!

Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!

Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!