Jézus egyik csodás képessége az volt, hogy kevés ennivalóval is képes volt tömegeket jóllakatni, vagy akkor is talált elegendő eleséget, például halat, amikor más hiába próbálkozott. Egy több intézményből álló, környezetkutatókból és fizikai limnológusokból álló csoport megállapította, hogy Jézus csodálatos halszaporítására tudományos magyarázat is létezhet, mégpedig olyan, amely nem jár csodával – olvasható a Blikken. (Nyitóképünket mesterséges intelligencia készítette.)
A csodás halfogás ahhoz az esethez kapcsolódik, amikor a Genezáret-tónál Jézus elhívta Simon Pétert és társait, Jakabot és Jánost. Jézus Simon bárkájában ülve tanította az összegyűlt embereket. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedtek.
Az evangéliumok szerint másik két esetben kenyér és hal szaporítás történt, aminek révén több ezer ember ehetett. Az étkezés befejezése után Jézus kérésére a maradékot is összeszedték. Első ízben öt kenyeret és két halat szaporított meg, és mintegy ötezer férfi evett belőle, nem számítva az asszonyokat és a gyermekeket, aztán tizenkét kosár maradékot szedtek össze. A második alkalommal hét kenyeret és pár halat áldott meg, és abból négyezren ettek. A tanítványok ezúttal hét kosár maradékot gyűjtöttek össze.
A Water Resources Research című folyóiratban megjelent tanulmányban a csoport leírja a Kinneret-tóban tapasztalt természetes halpusztulással kapcsolatos kutatása eredményeit.
A tóról úgy vélik, hogy az a Biblia által említett Genezáreti-tó vagy Galileai-tenger. A most közzétett magyarázatban az ismertetett bibliai események mintha keverednének, de a mostani megállapítások közelebb vihetnek ahhoz, hogy mi is történhetett valójában kétezer évvel ezelőtt.
A munka során hőmérséklet-érzékelőket és oxigénszintmérő eszközöket küldtek le a tóba. Vizsgálták a szélsebességet és a szélirányt is, illetve feljegyezték a halpusztulásról szóló modern történelmi beszámolókat. Rövid időszakokat találtak, amikor a tó felszíne felett a szél elég erős volt ahhoz, hogy oxigént szívjon el a mélyből, így a vízi élővilág számára alig vagy egyáltalán nem maradt oxigén – áll a Phy.org összefogalójában.
Az eredmény hirtelen halpusztulás volt, ami a parton vagy csónakban tartózkodó ember számára úgy tűnt, mintha a halak tömegei lassan a tó felszínére emelkednének, és így könnyen ki lehetne őket fogni. Pontosan, ahogyan a bibliai beszámolókban is szerepelt.
A kutatók megjegyzik, hogy a Kinneret-tó természetes módon rétegzett. Van egy hideg alsó szintje, alacsony oxigénszinttel, és egy felső, melegebb, oxigénben gazdag réteg, ahol a halak élnek.
Megállapították, hogy időről időre termikus rétegződés következik be, amikor a két szint vize összekeveredik. Ez pedig túl kevés oxigént eredményez ahhoz, hogy a halak a tó bármelyik szintjén túlélhessenek. Elpusztulnak és felemelkednek a felszínre.
A kutatócsoport azt is megállapította, hogy a pusztulási esemény idején a tóban leginkább előforduló halfajok jellemzően a part mentén kötnek ki, ahol az éhes lakosság könnyen begyűjtheti őket. Azt is megállapították, hogy a Jézus korabeli tó körülményei hasonlóak voltak azokhoz, amelyek a mai halpusztulásokhoz vezetnek, ami arra utal, hogy a csodák csupán véletlen események voltak.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: mesterséges intelligencia)
