A III. masters, I. U25-ös feeder horgász világbajnokságon a megszerezhető nyolc éremből hetet a magyarok vittek el. Az egyik legsikeresebb versenyző Ambrus Tibor volt (nyitóképünkön balra), aki az egyéni világbajnoki címet is besöpörte. A Blikknek mesélve a megmérettetésről elárulta, hogyan figyelték ki az ellenfeleiket, igaz, azok az edzéseken őket is górcső alá vették.
A szegedi Maty-éri evezőspályán rendezték meg a vébét október 4-én és 5-én, a megmérettetésen 19 nemzet 28 csapata indult el. A lehetséges nyolc világbajnoki éremből hét lett a magyaroké.
A masters feeder világbajnokságot Magyarország nyerte, egyéniben Ambrus Tibor másodszor lett egyéni világbajnok. Ezen kívül az utánpótlás feeder világbajnokságot szintén Magyarország csapata nyerte. Egyéniben Bakó Péter szerezte meg az aranyérmet, Balog Áron bronzérmes lett.
Ha horgász versenysportról beszélünk, hazánkat nem lehet megkerülni, hiszen a világ élmezőnyében vagyunk. Az elmúlt négy évben a világranglistákon az első háromban ott vagyunk.
– Olyan országokkal együtt, mint Anglia, Olaszország vagy Franciaország, mi uraljuk az édesvízi horgászversenyzést – nyilatkozta a Blikknek a 62 éves Ambrus Tibor kétszeres egyéni világbajnok, aki az 55 év felettiek kategóriában lett a legjobb.
A négy plusz egy tartalék versenyzőből álló csapat a megmérettetés előtt sokat edzett. Hazai pályán voltak, hiszen a Magyarország megpályázta, majd el is nyerte a rendezés jogát.
A Matyi-éri pálya Európa egyik legkedveltebb horgászpályája, mert nagyon jó a halállománya, jól megközelíthető, emellett komoly létesítmények vannak a helyszínen. Az itteni versenyek mindig telt házzal zajlanak.
– A hazai pálya nekünk előnyt jelentett, mert sokat horgásztunk itt, sokat készültünk rá. A tréningeken nem fogtam sokat, hét-tíz kilót, egyszer sikerült húsz kilót is kifognom. Ez kevésnek mondható, mert ha valaki győzni akar, akkor legalább harminc kilót ki kell fognia. Azt a taktikát választottuk, hogy a nagy pontyokra megyünk rá, mert abból össze lehet rakni a harmincast. Szerencsére mindkét fordulóban 31 kilót fogtam, így sikerült nyernem” – összegzett Ambrus Tibor.
A versenynap előtti hetekben 28-30 fokos kánikula volt, aztán hirtelen lehűlt a hőmérséklet, majd esett az eső, ami teljesen átrajzolta az elképzeléseiket.
– Meglepetés volt az eső, mert októberben még jó idő szokott lenni – értékelte a versenynapot a világbajnok, aki elárulta: alaposan felkészültek az ellenfeleikből.
– Odaültünk az olasz és az angol csapat mögé, majd figyeltük, hogy csinálják. Jegyzeteltünk, hogy milyen csalit használnak, milyen váltásokat csinálnak, mennyire messzire dobnak vagy mennyit fognak. De nemcsak ők voltak ilyen kíváncsiak az ellenfeleikre. Mögöttünk az edzésnapokon egész tömeg gyűlt össze. A világbajnok csapat egyik tagja, Erdei Attila Csaba mögé egy angol úr telepedett le. Egész nap ott ült, még kávéval is megkínáltuk. Egyébként jóban vagyunk, segítettünk neki a szálláskeresésben. Korábban pedig, amikor külföldön defektet kaptunk, ők segítettek nekünk. Ugyan vérre menő a verseny, de támogatjuk egymást – mesélte.
Ambrus Tibor nemcsak a saját, de a csapata eredményét is nagyra értékeli és fontosnak tartja. A versenyhorgászat átszövi az egész életét, vetélkedő alkatnak tartja magát, szereti a kitűzött célokat elérni. A pecázás szeretete pedig már kisgyerekkora óta kíséri.
– 11 éves koromban kóstoltam bele a horgászatba, 14-15 éves koromban kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Kiszomboron egy faluban lakom, aminek a szélén van egy kis tó. Többször kibicikliztem oda gyerekként, láttam, hogy emberek horgásztak, és megtetszett. Aztán édesapámmal kimentem, majd elkezdtünk mi is pecázni. Nyaranta hajnali négykor képes voltam fölkelni, és kikerekeztem a Maros-folyóhoz, hogy nézzem a természetet, és horgásszak. Az a zsákmányszerzés, amit ott megtapasztaltam, életre szóló élmény volt – nosztalgiázott.
Videó a vébéről:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Mohosz)
