Kialakult a Feeder Országos Bajnokság középdöntőjének 40 fős mezőnye

A XIII. Feeder Országos Bajnokság elődöntőit idén azonos időben, de két helyszínen rendezték meg, kialakult a középdöntő 40 fős mezőnye.

Kiváló halállománnyal rendelkező vizekre esett a választás az ország keleti és nyugati végében. A Kaposvár melletti Deseda-tó és a Debrecenhez közeli Látóképi-víztározó jól ismert versenypálya, a finomszerelékes szakág több országos bajnokságát is ezeken rendezték – olvasható a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) beszámolójában.

A Deseda esetében egy vadonatúj versenypályára ülhettek le a versenyzők. Az április 29-30-ra időzített elődöntők tétje a középdöntőbe jutás volt. Látóképen 66, míg a Desedán 82 versenyzőnek kellett a tudása legjavát nyújtani, hogy betöltse a középdöntőbe jutók 40 fős keretét.

A Látóképi-víztározó kristálytiszta vize egyedülálló dévérkeszeg- és karikakeszeg-állománnyal rendelkezik. Mellettük még a ponty és a ritka – de annál szívesebben látott vendég – compók megjelenésére is lehet számítani. A versenyzők szívesen jönnek ide horgászni, hiszen a technikás pályán többnyire szép fogások születnek.

A szívet melengető gyönyörű dévérkeszegek, a hatalmas rajokban megjelenő karikák horgászata azonban sokszor feladja a leckét. Először is nem mindegy, hogy melyik halfaj egyedeit vesszük célba. A felmelegedéssel egy időben a keszegfélék ívási ideje is elérkezett, ami egy váratlan lehűlés miatt megszakadt, majd újra elindult. Nem lehetett tudni, hogy melyik faj kezdi meg előbb az ívást.

Az edzésnapok azt bizonyították, hogy a dévérkeszeg lesz a fő célhala a fordulóknak. Azok ugyanis csak vasárnaptól kezdték meg tömegesen nászukat a part melletti fűzfák gyökérzete között. A karikák a sekélyebb sóderes részeken locsogtak tömegével, ezért a versenypályán kevés volt belőlük.

Az irány tehát a dévérkeszeg volt, amire fonott zsinórral kellett vízközt horgászni méternél is hosszabb előkékkel, vagy fenéken a szokásos 50-60 centiméteres előkehosszal. Látóképen a választott távolságnak is fontos szerepe volt. Egyrészt minél rövidebb a táv, annál gyorsabbá válik a horgászat, de a kagylómezőket el kellett kerülni. Az itteni pontyok fő táplálékforrását jelentő apró vándorkagylók néhol vastagon borították a tó fenekét. Ha nem sikerült pontosan kimérni azt a pontot, ahol már nem volt belőlük egy darab sem, sűrűn kellett előkét cserélni.

A jól megválasztott távolság és horgászhely mellett az is felértékelődött, hogy ki hogyan tudja felpörgetni a halfogását, vagy hogyan tudja szelektálni a dévérkeszegek legjavát. Volt, aki darabolt gilisztával vagy sok bábbal oldotta ezt meg, de akadtak versenyzők, akik tömény aprószúnyogot használtak. Nem volt erre pontos recept, hiszen például a sok szúnyog gyakran elaprózta a zsákmányt is. Csalinak a tűzőszúnyog mellett pinki, csonti és giliszta volt a dévérek kedvence.

A versenypályát 6, egyenként 11 fős szektorra osztották, egy szektor a hortobágyi ágon, 5 pedig a debreceni ágon lett kijelölve. A felkészülést nagyon komolyan vette a mezőny, hiszen már csütörtökön megtelt a versenypálya 80 százaléka.

A verseny nagyon izgalmas volt, az első forduló szép fogásokat hozott, különösen az F szektorban, ahol 23 kilót kellett fogni a szektorgyőzelemhez, de minden szektorban szükség volt 13-15 kilogramm halhoz a diadalhoz.

A kétfordulós verseny végén a dobogóra végül nagyon szoros küzdelemben lehetett csak fellépni. Az elődöntőt Balla Krisztián nyerte hibátlan horgászattal, 2 szektorgyőzelemmel és 33 050 grammal, a második helyen ifj. Szénási Béla végzett ugyancsak 2 szektorgyőzelemmel 27 925 grammot fogva, míg a harmadik helyen Felhősi István végzett 3 ponttal.

A középdöntőbe a következő 18 versenyző jutott tovább: Balla Krisztián, ifj. Szénási Béla, Felhősi István, ifj. Varga József, Kovács Gergő, Pataki Sándor Adrián, Répási András, Gali Zoltán, Darabos Bálint, Szabó József, Borók István Jenő, Horváth Tibor, Nyolcas Krisztián, Dávid Viktor, Kolláth Ferenc, Tamók Balázs, Szabó Ádám Attila, Hegedűs József.

A feeder országos bajnokság stabil helyszíne a Kaposvár mellett elterülő, vadregényes Deseda-tó. Az idei szezont megelőzően nagyszabású munkálatok kezdődtek a Szőlőhegy alatti szakaszon, hogy az addig egyenetlen part helyén tökéletes versenypálya kerüljön kialakításra.

A meredek rézsű helyett egységesen sík állásokat alakítottak ki, ami nemcsak a feederes versenyzőknek, de a rakós botos horgászatot művelőknek is kényelemes és biztonságos körülményeket teremtett. A partvédő kövezés nemcsak a pálya hosszú élettartamát biztosítja, de az élővilág számára is remek lehetőségeket biztosít. Az alig két hónapos kőszórás már április végén soha nem látott küszívás helyszíne volt, később valószínűleg a békés- és ragadozóhalak is felkeresik majd.

A megváltozott élettérrel együtt a horgászat is átalakulni látszik. Míg az elmúlt években a parttól egyre távolabb kellett horgászni, addig az idei évben már a 10-15 méterről is hatékonyan lehetett halat fogni. A versenypályára jellemző keszegféléket a feeder OB elődöntőjének versenyzői 15 és 70 méter között igyekeztek megfogni.

Az elmúlt években jellemző tenyeres keszegek helyett többen megközelítették a 40 dekás átlagot. Az előnevelt pontyok is szépen nőnek. Szokatlan mennyiségű fél kilogramm körüli ponttyal találkoztak a versenyzők, akik érthető módon igyekeztek őket elkerülni. Egy-egy kis pontyokból álló raj pillanatok alatt elzavarta a keszegeket, és pár perc alatt eltüntette a kitartó munkával felépített etetést, miközben csak egy-kettő került horogra. Ezt követően azonban 10-20 perec is eltelt, mire a dévérkeszegek újra összeálltak.

Utólag a 40-60 méter közötti távolságok tűntek jó választásnak. Itt lehetett a dévéreket a leghatékonyabban összeállítani és a nagyobbakat is megfogni. Ehhez a távolsághoz főként az elmúlt években elterjed ablakos (window) feederkosarakat használták a versenyzők, hiszen ezek biztosították, hogy a Desedán gyakori erős szélben is pontosan lehessen meghorgászni az etetést.

A legfontosabb mégis az volt, hogy mikor és mi kerüljön a kosárba. Az etetőanyag kiválasztására mindig nagy hangsúlyt fektetnek a versenyzők, de élő anyaggal lehetett igazán szelektálni a 40-60 dekás keszegeket. A csonti, a giliszta és a báb mellett a felmelegedő vízben fontos szerep jutott a szúnyoglárvának is, az etetés felépítése és a halak helyben tartása szempontjából.

A feladat nem volt egyszerű, ami a fogott mennyiség rendkívül nagy szórásából is látszik. 10-13 kilónyi halat már élmény volt megfogni, de olykor még ennyi is kevés volt szektorelsőséghez.

A dobogóra csak 2 szektor 1-essel lehetett felkerülni. A harmadik helyezett Rada Kornél mindkét nap 10 kilogrammot meghaladó fogással nyerte szektorát. Második helyen egy rutinosnak számító versenyző, Bódi Csaba végzett, aki a vasárnapi fordulóban ügyesen kihasználta a szélső hely adta lehetőségeket. A desedai elődöntő győztese Virgoncz Zoltán lett, aki összesen és a 2 fordulóban külön-külön is a legtöbb halat fogta.

Desedáról az alábbi 22 versenyző csatlakozhat a Látóképről továbbjutó 18 és a ranglistáról bejutó 40 versenyző mellé a kunhegyesi középdöntőre: Virgoncz Zoltán, Bódi Csaba, Rada Kornél, Ertly László, Nagy Gergely, Kriston-Vizi Dániel, Balog Áron, Fias Dénes, Raffer Kristóf, Németh Balázs, Macsotai Balázs, Nagy Martin, Szüts Imre, Pintér Dominik, Horváth Kristóf, Kostenszky Ede, Sipos Zsolt János, Kreffly Csaba, Falucskai László, Szente Balázs, Gratzoll László, Zádori Péter.