Gégény Viktor – aki a közelmúltban hosszabb interjút adott a Pecaverzumnak – ezúttal a 12 éves fiát is magával vitte a Parti Pergető Országos Bajnokságra, és meg is lett az eredménye az erősítésnek. A nyolcszoros országos bajnok pergető érzelmes posztban számolt be arról, hogyan sikerült gyengébb kezdés után parádés hajrával elérnie a dobogót, miközben remekül érezte magát a versenyen és a versenyen kívül is a fiával Horvátországban.
„Először alakult úgy, hogy a kisfiam el tudott kísérni egy versenyre, ami egyből a Parti Pergető Országos Bajnokság volt, a horvátországi Svetán. Nem volt választási lehetőségünk, neki ekkor van tavaszi szünet, nekem meg a OB-t tették a kellős közepére a vele töltött időnek, ezért mindketten úgy döntöttünk, hogy jó kis apa-fia program lesz ez. Persze, volt bennem némi aggodalom, mert azzal, hogy ő a »segítőm« lett, azzal neki meg én lettem a segítője, beleértve az egyik szememmel rá figyelést, és hogy ételnek, italnak, megfelelő ruházatnak se legyünk híján az isten háta mögött. Plusz, hogy a vele töltött időt se változtassam át pisztrángos csalik rendezésével töltött felkészülésre. Ja, és korán feküdjünk le aludni, ne olyan »gégényesen« másfél órát, ahogy szoktam, mert egy 12 éves gyerek alvásigénye legalább hatszor ennyi” – írta a saját Facebook-oldalán a korábbi világbajnoki érmes.
Amint fogalmazott, sikerült is betartani a fiával kapcsolatos terveit, de annak a kárára, hogy csütörtök este 9 órakor még hozzá sem nyúlt a horgászcuccokhoz.
„Így miután ő elaludt, jöhetett a 3,5 órás felkészülés. Aki ismer, és a pisztrángos OB erősségéről is van fogalma, az tudja, hogy ide inkább a 3,5 nap, mint óra kellett volna a teljes ütőképességhez” – de Viktor két ok miatt sem feszült rá a témára.
A pálya halas szempontból vett egyenlőtlenségén túl ugyanis legkevésbé ezt a pályát érezte az utóbbi években »hazainak«.
„Bár itt is voltam magyar bajnok pár éve, igyekeztem Patrikot felkészíteni, hogy ne azt gondolja, hogy jövünk lazán, aztán kupával megyünk haza, ahogy »apa szokott«, mert ez egyrészt nincs is mindig így, másrészt most különösen nem vagyok esélyes, maximum egy tisztes helytállásra” – a horgász tehát nem sok jóra számított.
„Legbelül – bár versenydrukk mérhetően már nem igazán hat rám – azért tartottam egy rossz szerepléstől, pontosabban, a kisfiamnak szerettem volna élményt, na, de ilyen helyzetben ki nem?! És az első impresszió pontosan tudom, milyen meghatározó lehet (és volt számomra is). Mindegy, azért nem görcsöltem rá, csak a péntek késő estéből csíptem másik 3 órát előkék újrakötésére és csaliarzenál-szortírozásra, hogy hajnal egytől már én is nyugodtan aludjak” – ezek után az apa-fia páros a szombati 5.30-as ébresztőt elég jól abszolválta, és 6:20-ra már a regisztrációnál fagyoskodott, mert azért még hidegek a reggelek.
„A pálya és az ellenfelek is hozták az »elvártat«, Antal Gabi, Horváth Tomi és Oláh Geri is elém horgászott a meglehetősen haltalan pályán. A szektor negyedik helyem a szombati forduló összesített végeredményeként hetedik helyet ért, amivel már nagyon kevés esélyem maradt az összetett dobogóra, csak egy vasárnapi »főnixesedés« lehetett elég, plusz az, hogy az előttem állók se brillírozzanak” – írta őszintén a további esélyeiről.
„Ennek ellenére Patrikkal az első forduló utáni legfőbb programunk (a kötelező versenypályás halszámolás után) egy négyórás délutáni alvás (nem, nem Patriknak volt szüksége rá...), majd este egy hihetetlen méretű hullócsillagról való véget nem érő beszélgetés volt. Egy előkét tudtam átkötni, és az egyik botot erősebbre cseréltem, de nagyjából ennyit is szerettem volna, meg esetleg, de tényleg csak érintőlegesen - kipihenni magam” – jegyezte meg Viktor egy mosolygós emoji kíséretében.
Kipihenni nem tudta magát, mivel valamilyen vírustól szinte reggelig fetrengett, még hőemelkedése is lett, ami szerinte túl sok jót nem ígért a második fordulóra.
„Az egy szem lázcsillapító és a »legális doppingszerem« viszont elég jól működött; a fiamnak horgásztam, »utolsó esély jó eredményre« felütéssel. Nem bizonyításból, hisz tízszer átbeszéltük addigra a realitást, hanem a közös örömért, mosolyért, összekacsintásért” – aztán mi történt? Viktor első dobásra halat fogott.
„Vártam a többieknél a halcsobogást, de semmi, tíz helyen át csak nekem volt halam. Végül még egy... 45 perc alatt »csak« kettő – de milyen kettő! Pont kettővel több, mint a nulla! Ekkor már tudtam, hogy nagyon nehéz verseny lesz” – ilyenkor pedig az olyan rutinos versenyzők, mint amilyen Viktor is, vérszemet kapnak. Bár nem azonnal, a véghajrá még odébb volt.
A második 45 perces etapban (négy ilyet rendeznek egy verseny alatt) nullát horgászott, három halnak a szájából vette ki a csalit.
„Valójában egyik sem akarta igazán megenni a bármilyen okosan-finoman felkínáltat sem” – majd a harmadik etap végén hősünk visszajött a meccsbe még egyetlen pisztránggal is.
Ekkor nemcsak Viktor, hanem a szél is feltámadt.
„Patrikon láttam a visszafogott bizakodást, de még most jött a java, egy jó hely, de szétbombázva, az utolsó etapra hagyva. Matematikai esélyek maradtak. Lementem az A2-be, ami nagyon erős hely, már amikor látni a halakat, és nem fúj a szél. Nem is fújt, egészen ennek az etapnak a kezdetéig, amikor is végig vágott a pályán, és gyönyörű hullámosra borzolta a felszínt, már a kavicsokat sem láttam az üvegtiszta vízben, nemhogy a halakat... Rontott kapás, koppan, nem akad. Ejj, de látni kellene ezt! Magamban félhangosan szentségelés, hátranézek, Patrikom juhászkutya türelmével álldogál, semmi nyafi, angol hidegvér, koncentrál. Nehogy már, én meg itt szétcsúszom?! Olyan nincs! Nagy levegő, átgondolás, botcsere, csalicsere, dobásirány beállít... bumm! Ott a hal. Merítőre sikláskor a horog kiakad, de a hal a szákban. Összenézünk, van öröm. Közben nézem a pályát is, de sehol nincs mozgás, mindenki a széllel küzd. Újabb pár perc, bumm, második hal, tánc a felszínen, de merítőbe kerül. Megvan az ütem, következő dobásban is hajlik a bot, landol a pinyó magabiztosan. Ott a harmadik! Patrik szótlanka általában, de most már izgul, bekérdez: »Nem fogtál már az előbb is?« Mosolygok. Talán most már a hírhedt A1-ről sem fognak megverni, de a pályát nem látom be, kell az etap 1-es, és még úgy sem biztos semmi, a számok markában vagyunk.
Trükközök, de nincs több hal, viszont Geri mellettem szákol. Az A1 továbbra sem veszélyeztet, pedig ott van hal, de szélben nem adja. Negyedóra van hátra, semmi trükkre semmi” – és ekkor érkezett egy kulcsmondat a „legális doppingtól”, avagy Viktor fiától.
„Patrik lényeglátó módon kérdezi, hogy »miért nem azzal dobsz, amivel fogtál?« Mosoly megint, cserélem a botot szó nélkül... Valójában csak pihentettem a pályát (mert borzasztó tanulékony hal a pisztráng) – viszont Patrik időérzéke teljesen jogos, első dobásra hal, és két dobással később ott az ötödik is. A szektorban senki más nem fog halat, Geri egy pisztrángja szektor 2, a többiek 8,5 pontot kapnak, hozom az 1-est... Antal Gabinak lemaradt hala volt, hajszál híján, de fél ponttal nyerem előtte a teljes szektort, és a pontszámok alapján a másik szektornál is jobb az eredményem, megvan a forduló aranyérem!” – de ekkor még senki nem tudta, ez mire lehet elég.
„Az összesített savanyú negyedikre saccolom magam, számoljuk a bajnokság végeredményét – de számolhatatlan, soktényezős, nincs előttünk a másik szektor végeredménye. Mindegy, örülünk visszafogottan Patrikkal, legalább a mai nap sikerült! Végül Antal Gabi simán bajnok a 1+4 számaival, de aztán jön a meglepetés, hogy a 7+1 ugyan máskor sok, de most a keresztbeverések miatt 8.5 a következő legjobb, Rohrbeck Rudi sorol be a bronzra, így még az OB-ezüst is megvan! Nem tudom, mikor örültem ennyire ezüstnek... de tudom: soha még. Szép a ranglistapont is, nagyon tudom értékelni, de ez mégis valami kézzelfogható, amit Patrikkal közösen tarthattunk” – de ezzel még közel sem volt vége a csodás apa-fia programnak.
„Jutalom-kavicsdobálás a Murán, az estébe hajló, zenehallgatós autózás hazafelé, KFC és olasz pizza (igen, mindkettő) zárás előtt, mert ez is az élmény része, amit közösen nyertünk – az élettől” – zárta beszámolóját a nagy bajnok, aki ilyen körülmények között, teljesen érthető móon az ezüstéremnek sokkal jobban örült, mint a korábbi bajnoki címeknek.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Gégény Viktor, Mohosz FB-oldal/Pecaverzum)
