Hosszas kálvária után az eredetileg kitűzött dél-afrikai helyszín után végül Olaszország vállalta a II. masters feeder világbajnokság megrendezését december 1–2. között Migliarinoban, a Fiscaglia-csatornán.
A Magyar Országos Horgász Szövetég (Mohosz) beszámolója szerint a számos világbajnokságot látott Pó-síkság most egy új helyszínnel iratkozott fel a történelemkönyvekbe.
A Migliarino határában húzódó Fiscaglia-csatorna adott otthont a legtapasztaltabbak világbajnokságának. A víz 36-39 méter széles, mélysége meghaladja a három métert. Halállományának legjellemzőbb faja a dévérkeszeg, a zsákmányt kárászok, pontyok és amerikai pettyes harcsák színesítik. A csatornán rendezett versenyeket a nyári időszakban rendre 10-12 kilogramm közötti fogások jellemzik. De nem télen!
A csapat négy napig edzett a világbajnokságra és hamar kiderült, hogy igazi téli, hideg vízi horgászatra lesz szükség. Ennek megfelelően zajlott a felkészülés, ahol a minimális etetés és a finomítás irányába mozdult el a csapat.
Az összmunkára nem lehetett panasz és az irány sem volt rossz, mégis érezték, hogy nagyon nehéz versenynek néznek elébe. A csapat felkészülését a sorozatosan felbukkanó levertséggel járó megbetegedések is nehezítették.
Az első forduló előtt már látszott, hogy a verseny nem lesz sétagalopp, de ilyen nehéz versenyre nem számított a csapat. Minden egyes szákolós dévérkeszeget kitörő örömmel fogadtak a háttéremberek.
Darabszámban nem volt a magyarnál jobb csapat, de sajnos a végeredményt mérleggel mérik, így csapatunk a nyolcadik helyen fordult.
Papp József az A szektorban nemcsak a széle felé ülő kilenc vetélytárssal, de a mederfeneket borító faágakkal is kénytelen volt megküzdeni. Sajnos az új etetés és a távváltások sem hozták meg a várt áttörést.
Erdei Attila a B4-es helyen szépen kezdte a versenyt. Az első és második órában szákolós halakat is csipegetett az apróságok mellé, ekkor a szektor elején állt. Később elkoptak a jobb halak, másoknál viszont „beesett” pár pettyes harcsa, de Attila nagyot küzdve így is a szektor ötödik helyén végzett.
Horváth Gyula Gábor szintén jól indult, majd két és fél órán át alig-alig fogott néhány apróságot. Nagyon kevés hal volt a C szektorban.
Ambrus Tibor az első három órában kitartóan fogta az apraját, de ez kevésnek tűnt a szektorában. Egy ügyes taktikai váltással szákolós dévérekre váltott, a hideggel és reszketéssel küzdve a szektor negyedik helyére tornázta fel magát.
A csapat újult erővel vágott neki a második fordulónak, és úgy tűnt, hogy sikerült előrelépni a keszegfogásban.
Az A szektorban Papp József ismét belső helyet kapott. A szomszédoknál beugró pontyok miatt csak szektor hétre futotta.
Ambrus Tibor a B szektorban érthetetlen módon alig tudott keszeget fogni. Egy ügyes húzásnak köszönhető egy ponty nagyot dobott a második fordulós eredményén, végül harmadik lett a szektorában.
Erdei Attila szokásához híven szépen gyűjtögette a finoman kapó keszegeket, és ismét szépen zárta a napot a negyedik helyen.
Szénási Béla a D szektorban szépen felépítette a keszegfogást, de sajnos a szektorban öten is ponttyal előzték meg az utolsó órában. A szektor 7. eredmény így is megsüvegelendő.
A magyar válogatott végül a hetedik helyen zárta a II. masters feeder világbajnokságot a tízfős mezőnyben. Aranyérmes a francia csapat, ezüstérmes az angol, bronzérmes a német válogatott. Egyéniben az angol Simon Fry lett a világbajnok. A legjobb magyar teljesítményt Ambrus Tibor érte el a 11. hellyel.
Részletes eredmények ITT.
Tavaly a spanyolországi Meridában, a Guadiana-folyón rendezték meg az I. masters feeder vébét, amelyet a magyar válogatott csapatban és Ambrus Tibor révén egyéniben is megnyert.
Fotók:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Coarse Angling Ireland NCFFI FB-oldala)
