Bojlival fogtak 90 kilós harcsát a Palotási-víztározón

Korán reggel ébresztette a pontyhorgászt a hatalmas harcsa. Az álmából felriadó Csorba Patrik elsőre mindenre gondolt, csak ekkora harcsára nem. Végül a hal egyórás küzdelem után adta meg magát, de addigra már hárman ügyködtek azon, hogy sikerüljön valahogy partra terelni.

Azokon a horgásztavakon, ahol rendszeresen kerül be a vízbe bojli, előbb-utóbb harcsát is szoktak fogni vele. Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy sikerül-e valahogy partra terelni a halat, mert bizony a pontyozó felszereléseket nem harcsákra találták ki.

Október 19-én, kedden reggel 7 óra tájékában is pontosan a fent vázolt jelenség történt meg a Nógrád megyében található Palotási-víztározón, ahol Csorba Patrik álmából felriadva vágott be egy erőteljes, húzós kapásra. A csali házi készítésű fűszeres, fokhagymás, magas halliszttartalmú bojli volt.

„Először azt hittem, hogy egy jobb ponty lesz, kicsit be is voltam kómázva. Aztán hallottam két nagy csobbanást, olyan volt, mintha egy nagy lapáttal ráütöttek volna a vízre. Akkor pedig azt hittem, hogy megtámadta a pontyomat a harcsa, mert volt már ilyen példa” – mesélte a Pecaverzumnak Patrik, akiben akkor tudatosult, hogy nem nagy ponttyal áll szemben, amikor a hal elkezdett megindulni.

„Levitt vagy 50 métert az orsóról szépen, lassan. Kettő librás botokkal horgásztam, 30 monofil damillal és 6-os horoggal. Nem is nagyon tudtam vele mit kezdeni. Meg sem bírtam fordítani” – emlékezett vissza a kezdeti nehézségekre a harcsa méretéhez képest könnyű felszereléssel csatába induló horgász.

A harcsa aztán egyszer csak gondolt egyet, és elkezdett oldalra távolodni. „Aztán észrevettem, hogy az összes dőlőbója fekszik el. Össze is szedte mellettem lévő szlovák kollégának a zsinórját” – vázolta a felmerülő, újabb nehézséget. Miután sikerült kibogozni a damilt, a szomszéd felajánlotta, hogy menjenek a hal után csónakkal, Patrik pedig kapva kapott az alkalmon, és elfogadta a segítséget.

„Amikor utolértük, sok esélyem nem volt. Annyit tudtam csinálni igazából, hogy tartottam a botot, és megpróbáltam néha centiket elcsenni, de a harcsa döntötte el, hogy feljön, nem én húztam fel. Az első pár alkalommal, de csak a farkát láttuk. Ezek alapján 50 kiló körülire saccoltuk. Akkor tudatosult bennünk, hogy jóval nagyobb, amikor egyszer-kétszer teljes egészében láthatóvá vált a csónak mellett” – ecsetelte az egy óráig tartó fárasztás végső mozzanatait.

Igen, ám, de ezzel még nem volt vége a sztorinak, a hal hiába kezdte megadni magát, még a vízben volt, meg kellett oldani valahogy, hogy kivigyék a partra. Végül egy szemközti harcsahorgász is meglátta a tó közepén folyó műveletet, és csónakjával bevitt egy merev keretes merítőt.

„Amikor ő is megérkezett, akkor úgy fárasztottunk a halat, hogy az a két csónak között tartózkodott – mondta Patrik. – A szlovák szomszédom belehúzta a harcsa fejét a merítőben, de ott meg is állt a tudomány. Én pedig kihajolva csónakból, de tiszta erővel, szinte ordítva tartottam a botot. Hosszas próbálkozással próbáltuk finoman belerázni a halat, aztán amikor egyszer csak átlendült a holtponton a harcsa súlyát nézve, beleforgott a merítőbe, mint egy kakaó csiga. Úgy tudunk vele lassan kicsorogni a partra.”

Mire kiértek a harcsával, az ott tartózkodók már összesereglettek, és kíváncsian várták, mekkora halat sikerült akasztani. A mérlegeléskor kiderült, hogy a harcsa tömege 90,7 kilogramm, míg a hossza 229 centiméter volt.

A kapitális példányt visszaengedték a Palotási-víztározóba, erről videó is készült.