Pálvölgyi Gábor nem akármilyen két horgásznapot tudhat a háta mögött. Az Élővíz-csatorna békéscsabai szakaszán sügérező felszereléssel egy 71 centis süllőt akasztott. A sikeren felbuzdulva, másnap visszatért süllőzni a vízre, és egy közel tíz kilós pontyot sikerült becsapnia, méghozzá pergetve.
„Az Élővíz-csatornára Békéscsabán rendszerint csukázni járunk, hiszen a halfaj törzsállománya jó, és a városi legendák szerint nagy süllőket is rejt a víz, csakhogy eddig olyat még senki nem akasztott. Január 3-án egyedül indultam el csukázni, és előtte 1-jén és 2-án is ugyanez volt a tervem, csakhogy nem fogtam egyet sem. Éppen ezért a harmadik alkalommal magammal vittem egy 2-9 grammos dobósúlyú, 183 centis kis botot, hogy sügérezni is tudjak, hátha sikerül elcsípni egyet-egyet” – idézte fel a január 3-ai pergetése előzményeit Gábor, aki sikerrel is járt, hiszen túljárt egy példány eszén.
A halnak már csak azért is örült, mert ekkor már harmadik napja nem fogott semmit, ezért különösen örült az ötcentis korongfarkú gumihalra érkezett zsákmánynak.
A partszélben folytatta az UL-pecát, amikor egyszer csak nem tudta tovább tekerni az orsót.
„Először akadónak hittem, pedig pecázok már egy ideje, így különbséget tudok tenni akadó és hal között. Húsz méterre lehetett a végszerelékem, amelyet elkezdtem óvatosan erőltetni, azt gondoltam, hátha feljön, és csak egy kis gallyba szorult bele. Megindult balra-jobbra, de még akkor is azt hittem, hogy egy fával hozott össze a sors, aztán bevillant, hogy ezt a mozgást azért nem lehetetlen, hogy egy ragadozó hal fejrázása okozza” – ezek után Gábor komótosan, de határozottan kezdte fárasztani a zsákmányt.
„Az volt a szerencsém, hogy menni tudtam a hal után, együtt sétáltam vele. Jó ideig azt hittem, hogy csuka küzd a horog végén, hiszen belőlük van itt a legtöbb, ezért el is képzeltem, hogy – a 0,14-es fluorokarbon előkém elharapásával – el fog menekülni. De aztán, amikor észrevettem, hogy süllő, tudtam, ha okos leszek, akkor nyakon csípem. Így is történt, öt perc fárasztás után sikerült is felhozni” – méghozzá egy végletekig terhelt bottal, egy 2500-as, de felülméretezett orsóra tekert 0,06-os fonott zsinórral.
Gábor elmondta még, hogy igencsak meglepte a 71 centis süllő kapása, mivel szélvízről jött, nem pedig középről vagy medertörésből, mint általában.
A süllőt visszaengedte, ezzel kapcsolatban csak egy dolgot sajnál.
„A csatornán sajnos amiatt sem fognak nagyhalat a horgászok, mert a telepítések után két hónapon belül elhordják a vízből a kifogott rablóhalakat. Most csak azt sajnálom, hogy bosszúságomra valaki látta, ahogyan visszaengedem” – fogalmazott Gábor, aki 2021-ben második, 2022-ben pedig első helyen végzett az Élővíz-csatornán rendezett pergetőversenyen.
A süllőfogáson felbuzdulva aztán úgy döntött, hogy másnap is kimegy pergetni, méghozzá célzottan süllőre – „normális” bottal, orsóval és zsinórral.
Fogott is egy kisebbet, aztán újabb kapást érzékelt, de a hal nem lett meg.
„Visszadobtam ugyanoda, és ugyanúgy hidegvízi süllőzös technikával horgásztam. Lassan megtekerem, lassan leesik a csali, nem belerántva, hanem csak tekerve, lassú vezetéssel próbáltam kapásra bírni a halakat. Ahogy leér, majd lekoppan a fenékre a gumihal, nem rögtön kezdem el tekerni, hanem adok neki még egy-két másodpercet” – ez pedig igencsak megtetszett valakinek a fenéken.
„Fárasztás közben reménykedtem, hogy harcsát fogtam, a süllőt ezúttal kizártam. Akkor tudtam meg, hogy ponty, amikor 3-4 perc után feljött a víz felszínére. Arra is gondoltam, hogy talán külsőleg akadt, mert nem jött föl, az jutott eszembe, hogy egy három kilós pontynak beleakadhatott a farkába a horog, de szerencsére nem ez történt. Nem vagyok nagy pontyos, de ekkorát itt még sohasem fogtam, még amikor pontyoztam, akkor sem” – őshonos békés halunk ugyanis nem fért bele a merítőbe, és a helyszínen segédkező halőr tippje szerint 7-10 kilós lehetett a partra terelt, gyönyörű példány.
Gábor már korábban is fogott pontyot, tavaly célzottan is pergetett rájuk, és sikerrel is járt.
„Az Élővíz-csatorna pontyállománya egészen jó, a víz kicsi, és ha megtalálod a pontyokat, akkor ott akár 5-10 egyed is úszkálhat, és egy biztosan megeszi közülük a gumihalat. Pontyozni, persze, nem 10 centis gumihallal szoktam, bár hozzátenném, hogy most fogtam egy kisebb pontyot is, és neki sem volt gondja a nagy csalival” – mondta a horgász, hozzátéve, hogy végül 3 átlagos méretű süllővel és a már említett két ponttyal zárta a napot.
Ezek után elárult egy különleges tapasztalatot: „Sokan nem tudják, hogy ilyenkor télen a pontyok mellett tartózkodnak a süllők. A pontyok ott úszkálnak, ahol egész nyáron horgásznak rájuk, és ahol egész évben etetik őket, »kifürdik« a medret, és ezt a helyet a süllő is igencsak szereti.”
Végezetül megkérdeztük a pergetőt, hogy melyik halnak örült jobban, a sügérezés közben fogott nagy süllőnek, vagy a süllőzés közben fogott nagy pontynak?
„Mindkettőnek örültem, mert mindkét hal meglepett. A pontynál már észnél kellett lenni, ha az előző napon akasztottam volna, azzal a bottal biztos, hogy nem tudom megfogni. Most szerencsém volt, mert süllőzni erősebb cuccal – 0,10-es fonottal és komolyabb bottal – érkeztem. A pontyot nehezebb volt kifogni. A nagy süllőt is egy nehezen horgászható helyen akasztottam, de nem volt annyira vészes, a pontyot viszont egy rendkívül akadós helyen csaltam horogra. Attól tartottam, hogy ha oda bemegy, akkor nem tudom kiszedni. A pontynál kellett komolyabb fárasztást alkalmazni, talán emiatt egy kicsivel jobban örültem neki” – nyilatkozta Gábor, végül köszönetet mondva Mézes Zsolt halőrnek, aki a szákolásban is segített neki.
„Hiszen nem igazán egy bojlis merítő volt nálam” – mosolyodott el a horgász, aki ezek szerint egyáltalán nem számított arra, hogy egy ekkora hallal fotózkodhat majd a kedvenc vízén.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pálvölgyi Gábor/Pecaverzum)
