Az országban nyilvántartott több mint 2400 halgazdálkodási vízterület mintegy nyolcvan százalékát érintette kisebb-nagyobb mértékben az idei aszály, amely egyes régiókban súlyosabbnak bizonyult a 2022-es hasonló jelenségnél is. Az előzetes felkészülés, a vízvisszapótlások és egyéb hatékony beavatkozások hatására azonban idén eddig tíznél kevesebb víztestben lépett fel jelentősebb halpusztulás, ami szerencsére csupán töredéke a három évvel ezelőtti több tucatnyi káreseménynek.
A 2022-es, az „évszázad aszályaként” is emlegetett természeti csapáshoz képest az idei aszály másfél hónappal korábban kezdődött, ráadásul a talajvíz szintje már ekkor eleve lejjebb volt, így a halastavak, horgászvizek is kevesebb vizet tudtak megtartani – írja az Agroinform.
A csapadékhiány és a forróság együttes hatására a vízterületek négyötödében merült fel valamilyen beavatkozást igénylő helyzet, kritikus helyzet esélye ugyanakkor mindössze 100-120 víztest esetében merült fel.
„A megelőző intézkedések közül kiemelkedő az aszályvédelmi beavatkozások keretében elindult rendkívüli vízpótlások sora, illetve a »Vizet a tájba« program, amely számos vízterületet mentett meg a halpusztulástól – nyilatkozta a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) elnökhelyettese.
„A vízvisszapótlás mellett országos szinten a korábban belső pályázati úton, központi támogatással beszerzett több száz levegőztető eszköz és szivattyú is hozzájárult ahhoz, hogy a három évvel ezelőtti halpusztulásnak csupán töredéke következett be az akkorinál kedvezőtlenebb körülmények ellenére is” – tette hozzá Dérer István.
Az aszály idén eltérő módon érintette az egyes vízterületeket. A Dunántúl egyes részein idén kevésbé volt rossz a helyzet, mint 2022-ben, mivel ott bizonyos időszakokban – igaz, egyenlőtlen eloszlásban – hullott némi csapadék, ami legalább részleges visszatöltődést eredményezett.
A területen ez azért is volt életbevágó, mert ott jellemzően völgyzárógátas tavak találhatók, amelyekbe közeli folyóvizek és csatornák hiányában nem lehetséges vizet pótolni.
A Tisza vízgyűjtőjén ugyanakkor szinte egyöntetűen nagy szárazság volt, ám a folyóból vagy a csatornarendszeren keresztül a vízügyi igazgatóságok hatékony munkájának köszönhetően számos helyen sikerült idén pótolni a hiányzó vízmennyiséget.
Az egyik legkatasztrofálisabb helyzet a Homokhátságon van, ahol a talajvíz szintje sosem látott mélységre süllyedt, és ezen a vidéken gravitációs vízpótlás sem lehetséges, hiszen sok helyen negyven méternél is magasabb szintkülönbséget kellene legyőzni vízátemeléssel.
Továbbra is probléma, hogy a halas- és horgásztavak döntő többségét az elmúlt ötven vagy akár száz évben nem kotorták, így a vízmélységük egyre kisebb.
A sekélyebb vizek hamarabb felmelegszenek (idén már voltak 30 Celsius-fokot elérő víztestek), másrészt egyáltalán nem mindegy az sem, hogy a forró napokon akár a napi két-három centimétert is elérő párolgási veszteség öt- vagy egyméteres átlagmélységű tavakban jelentkezik.
Dérer István kiemelte, bár a halállomány túlnyomó része eddig megmenekült, az aszály a haltermelőknek és a horgásztatóknak már így is tetemes veszteséget okozott.
„A termelés hozama ilyenkor visszaesik, valamint a vízmennyiségi vagy -minőségi problémák miatt sok helyen korlátozni kell a horgászatot, ami bevételi oldalon okoz, okozott kiesést. Ugyanakkor a halállomány megőrzése érdekében alkalmazott beavatkozások végrehajtása, például a vízpótlás megszervezése vagy a vízforgatók, szivattyúk üzemeltetése a költségek megugrásával járt” – hangsúlyozta a Mohosz elnökhelyettese.
A Mohosz az aszályos időszakok egyre gyakoribbá válásával párhuzamosan arra törekszik, hogy ne csak a pillanatnyi kárelhárítás során, hanem megelőző intézkedésekkel is támogassa a hazai szereplőket.
Közfeladatellátási tevékenységei között a – Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP Plusz) forrásait felhasználva – kiemelt szerepet szán a komplex szemléletű élőhelyfejlesztéseknek, melyek keretében sor kerülhet egyes vízmegtartási és -pótlási irányú műszaki beavatkozásokra is.
Ezen túl okosbólyák alkalmazásával országos monitoringrendszert szeretnének kiépíteni a kiemelt állami vizekre, másrészt olyan horgászszövetségi intervenciós gépparkot szeretnének létrehozni a halgazdálkodási szervezetek részére, melyek segítségével azok gyorsan képessé válnak egyes szükséges beavatkozások (például hínárkaszálás, kotrás, műtárgyrekonstrukció) elvégzésére.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Gusztáv Jakab FB-oldala)
