Illegális beépítésekre, rabsicokra és balesetveszélyes pálcákra vadászik a balatoni vízi polgárőrség. A Népszava akció közben követte őket. Balassa Tamás helyszíni riportja.
Kétfokos levegő- és 5,7 fokos vízhőmérséklet, élénkülő észak-nyugati szél, szemerkélő eső – rajtunk kívül nem is merészkedik más a vízre a Balatonon. Decemberben mi sem tennénk a vízi polgárőrök nélkül. A keszthelyi bázisról fut ki az egykor dunai járőrözésre használt rendőrségi elfogóhajó, amelynél léteznek ugyan nagyobbak és modernebbek, de a 75 lóerős Mercury-motorral ez a jármű is jó szolgálatot tesz. Elosztjuk a súlyt a fedélzeten – értsd: egymáshoz képest egyensúlyban kapaszkodunk –, és komótosan kicsorgunk a móló szélárnyékából. Egy feladat van még a kormányos gázfröccse előtt: a hajóvezető-fedélzetmester bejelentkezik a vízi rendészetnél. Aztán lassan felkapaszkodunk a haragoszöld hullámokra.
Ebben az idényben utoljára fut ki a Balatoni Vízi Polgárőr Egyesület H-21205-10 lajstromszámú hajója. A szervezet 2008-ban alakult mint szövetség, egyesületként tíz éve működik. A polgárőrségen belül speciális a helyzetük. Az országos civil szervezet csoportjai egy-egy településen teljesítenek szolgálatot, nekik viszont három megye, Somogy, Veszprém és Zala 598 négyzetkilométeres balatoni, és 150 négyzetkilométeres kis-balatoni vízterülete ad feladatot.
Hivatalosan Somogyhoz tartoznak, a megyei rendőr-főkapitányság Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányságához. A tógazdálkodás, a vagyonvédelem, a halőrzés és a bűnmegelőzés területén segítik ki a hatóságokat.
Bodega saját szakállra
Mindezt Kerekes Pétertől, az egyesület elnökétől tudjuk, aki aktív éveiben rendőrként szolgált Kelet-Magyarországon, a Balaton déli partján, és a fővárosban. Vonyarcvashegyre még gyerekként jutott el, és már akkor elhatározta, nyugdíjas éveit a tó igéző nyugati-medencéjében tölti majd. Az álmát valóra váltotta, de közben a szolgálattól sem szakadt el.
– Nyugállományú rendőr-alezredes, önkéntes műveleti tartalékos hadihajós főhadnagy, polgári főkormányos és fedélzetmester, a Balatoni Vízi Polgárőr Egyesület elnöke, az Országos Polgárőr Szövetség vízi tagozatának balatoni régiófelelőse – ismétli meg kérésünkre a tiszteletet keltő terjedelmű titulust Kerekes Péter, és mosolyogva hozzáteszi, a rangfokozatok és tisztségek egy-egy hivatalos levélnek bizony jelentős részét teszik ki. – De ha szabad élnem egy javaslattal, szólítsatok Péternek! – ajánlja föl a közvetlenebb kommunikáció lehetőségét.
Így járunk el Csiza Márton hajóvezető-kormányossal is, aki a gyenesdiási Kajaksziget tulajdonosa, kölcsönzőt üzemeltet, gyerektáborokat, kajakos és kenutúrákat szervez. Egy éve csatlakozott a polgárőrséghez, és nemrég szerzett hivatásos hajóvezetői képesítést. A 64 tagot számláló egyesület sokáig hiányt szenvedett a vízi járművek vezetésére kiképzett tagokból, de egyre többen szereznek „jogosítványt” hajóra.
Észak felé vesszük az irányt. A parttól finoman távolodva suhanunk. A magyar felségjelzés, amit a vízre szálláskor helyezett el a legénység, szertelenül lobog a menetszélben. Az amerikai licenc alapján 1999-ben épült lengyel hajótest hibátlanul teljesít. Ablaktörlő nincs a kabinon, szemben a Gyenesdiáson állomásozó párjával, ezért a kormányos kilátása hagy maga után némi kívánnivalót. Ezt Márton az első állomáson orvosolja. Előre sétál, és letörli a vizet a szélvédőről.
Egy illegális építésű stégnél araszolunk. A hajó eléri a méternél kisebb vízmélységet, ezért a kormányos kissé „megtrimmeli” a motort, hogy a rotor ne érje el a tómedret.
– Számos engedély nélkül telepített bejáró van a térségben is, olykor a területen lévő kalyibákat is saját szakállukra építették a tulajdonosok. Gyenesdiásnál 26 ellenőrzött stégből csak 14-nél találtak rendben mindent – mondja Péter. Megmutatja az általuk korábban kihelyezett felhívást, amit vízálló borítással a stéghez rögzítettek. Az önkormányzatoknak van ugyan jogosultságuk a vízparti bodegák ellenőrzéséhez, de intézkedni csak a szárazföldön tudnak. Ilyenkor gyakran a polgárőrök segítenek.
Sokat hallani róla: a Balaton körül legendásan sok a szürke zóna, a gyanús körülmények között megszerzett, lezárt és illegálisan feltöltött part menti sáv. A hatóságok nem mindig érnek el sikert az elkövetőkkel szemben, a társszervek közötti együttműködéssel nagyobb az esély a zavarosban halászás határozott berekesztésére. De így sem kicsi a kihívás.
Karóerdő mélyen
A vízügyi igazgatóság és a balatoni halgazdasági társaság munkatársaival néhány hete hajtottak végre közös akciót a polgárőrök. Gyenesdiás és Vonyarcvashegy között mintegy háromszáz balesetveszélyes pálcát szedtek ki a vízből. Ezek jellemzően mélyen bent a nyílt vízen segítik a horgászok tájékozódását, de a parttól néhány tíz méterre is találni belőlük. Ezekhez igazodva végzik a beetetést, a vastagabbakhoz pedig a csónakokat is ki tudják kötni.
– Szinte karóerdőt találtunk – meséli az egyesületi elnök –, pedig jogszabályellenes, élet- és balesetveszélyes, ha vízben hagyják őket. A jelzőpálcák kivételéről, tájékozatlanságból vagy szándékosan a tisztességes horgászok is megfeledkeznek néha, mert vélhetően nem mérik fel a veszélyességüket. Az NFM-rendelet hajózási szabályzata alapján a horgászkarókat ki lehet ugyan helyezni, de a horgászat befejezése után kötelesek azokat eltávolítani. Ezt a horgász szövetség is igyekszik tudatosítani a tagokban.
A jogszabály szerint csak a vízügyi igazgatóság munkatársai nyúlhatnak a kihelyezett oszlopokhoz: ők adták a horgonyozható dereglyét, míg a polgárőrök a hajót. A betonvas, fém alkalmatosságok, némelyikét épületbetonnal rögzítették az iszapba. Balesetet is okozott már karó a keleti parton, ekkor a vízibicikliről ugrott rá egy fürdőző, és súlyosan megsérült. A vízi közlekedés biztonságát is veszélyezteti ez a fajta felelőtlenség. Mivel a pálcák természetesen nincsenek kivilágítva, szürkület után súlyosan felsérthetik a testét egy-egy vitorlásnak vagy gumihajónak.
A halgazdaság, a vízügy, az önkormányzat és a rendőrség munkáját is támogató polgárőrök nemcsak a horgászpálcákat és az engedély nélküli beépítéseket segítenek feltárni, hanem a rabsicok ellen is küzdenek, de csak szezonálisan: télidőben a tolvajok sem járják a vizet. Hajós rendezvényeket is biztosítanak a tagjaik, ezek között volt éjszakai-lampionos is, de az Ábrahám-hegyi triatlon lebonyolítását is segítették.
Gyakran adnak közös szolgálatot a rendőrséggel, ami az egyenruhás létszámhiányra jelent némi gyógyírt: a rendőrök így több szabadidőt kapnak, esetleg lecsúsztatva a túlórákat. A halőrök száma is korlátos, velük is együtt dolgoznak. A hajózási szezonban a nyugati-medencében legalább hetente kétszer önállóan szálltak vízre, és általában egy-egy közös járőrszolgálatot adtak.
– Baleset-megelőzési feladatokat is ellátunk – mondja Péter. – Nem vagyunk ugyan hivatalos személyek, de közfeladatot ellátók igen. Ezért másképpen állnak hozzánk a vízibiciklisek, csónakázók, úszók, ha megkérjük őket, hogy a biztonságuk érdekében húzódjanak vissza a part felé, mert áthaladtak az engedélyezett távolságon. A balatoni vízi polgárőrök 4698 óra szolgálatot adtak önállóan (4401 óra) és a vízirendészeti rendőrkapitánysággal (136 óra), a halgazdálkodási zrt-vel (137 óra) és a vízügyi igazgatóság kirendeltségével közösen (24 óra) ez évben december közepéig.
Balatoni flotilla
A Balatoni Vízi Polgárőr Egyesület három egységből áll. A keleti csoport balatonkenesei bázissal működik, elektromotoros, yula-testű hajót használnak. Keszthely térségében két hajó hadra fogható, és Balatonberényben is szolgál egy lajstromszámmal rendelkező csónak. Jövőre tervezik, hogy szponzorok segítségével fejlesztik a flotillát. Az éves költségvetésüket magánadományozók is bővítik, de alapvetően a Somogyi Megyei Polgárőr Szövetség támogatásával működnek, és egyre több önkormányzat is felismeri, hogy megéri felkarolni a civil közszolgálatot. A lajstromszámmal rendelkező vízi járművek egyébként bármilyen időjárási körülmények között, még másodfokú viharjelzés idején is kihajózhatnak. Ilyen időjárási körülmények között csónak egyáltalán nem hagyhatja el a kikötőt, de 1500 méternél többel amúgy sem távolodhat el a parttól.
Közben nagyobb sebességre kapcsolva visszaindulunk Keszthely felé. Sima vízfelszínen, két emberrel 40 kilométeres sebességet érhet el a hajó, de ezt csak ritkán tapasztalják meg, hiszen ekkor jóval többet fogyaszt a benzinmotor. Amire egyébként az állami és társadalmi szerveken – a rendőrségen, a mentőkön, a hajózási és a halgazdasági társaságon, valamint a vízügyön – kívül csak a polgárőröknek van engedélyük.
Márton a nemrég megtisztított területen újabb karókat vesz észre. Az egyik vaskosabb ágnak tűnik, de a másik jókora vasrúd. Feljegyzik a helyszíneket, de egyéb teendő most nincs velük. A karók ilyenkor amúgy sem sok vizet zavarnak, bár a békesség érdekében érdemes lehet mihamarabb kiemelni őket. A balatoni panoráma is sokkal szebb nélkülük.
(Lejegyezte: Népszava/Balassa Tamás)
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Balatoni Vizi Polgárőr Egyesület FB-oldala)
