A szavazatok közel felével az Év Hala a réticsík 2024-ben

Immáron 15. alkalommal került sor az „Év Hala” megválasztására. A Magyar Haltani Társaság (MHTT) elnöksége idén is három jelöltet állított: a gardát (Pelecus cultratus), a réticsíkot (Misgurnus fossilis) és a laposkeszeget (Ballerus ballerus).

A természetkedvelők és halbarátok e három, hazánkban őshonos halfaj közül választhattak november eleje óta december 31-én 12 óráig.

A voksolás lezárult, a beérkezett 3875 szavazat közel felét, 48,9 százalékot a réticsík kapta, így 2024-ben ez a faj viselheti a megtisztelő Év Hala címet.

A második helyen a garda végzett 30,1 százalékkal, míg a harmadik helyen a laposkeszeg zárt 21,1 százalékkal. (Ha összeadjuk, akkor ez 100,1 százalék.)

Íme a végeredmény:

Réticsík – Misgurnus fossilis (Linnaeus, 1758)

Hosszan megnyúlt testű, oldalról kevésbé lapított halunk. Feje és szemei kicsik, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Szája kicsi és alsó állású, ajkain összesen 10 bajuszszál található. Apró pikkelyei alig észrevehetők, háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak, melyek közül a középső barna, a fölötte és alatta lévő pedig okkersárga.

Legnagyobb csíkfélénk, testhossza meghaladhatja a 30 centimétert. A szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala, de előfordul sekély tavakban, öreg holtágakban és iszapos csatornákban, valamint nagyobb folyók hullámtéri gödreiben, a főmederben azonban ritkán található meg.

A lárvák külső kopoltyúbojtjai, illetve az idősebb halak béllégzése lehetővé teszi számukra az oxigénszegény viszonyok elviselését. Apró fenéklakó állatokkal táplálkozik, de különböző növényi részeket és szerves törmeléket is fogyaszt. A vízszabályozást megelőzően olyannyira gyakori volt hazánkban, hogy a halászat külön ága, a csíkászat foglalkozott a mocsarakban tömegesen élő réticsík fogásával és értékesítésével.

A nagy mocsarak felszámolásával megfogyatkozott a hazai állomány, erre tekintettel védelmet élvez, természetvédelmi értéke 10.000 forint. Korábban időjósnak is tartották, mivel a vihar közeledését a légnyomás megváltozásával megérezve mozgása megélénkül, és gyakran a felszínre úszik levegőért.