A Tiszát tisztelni kell, de nem szabad félni tőle

Felkerült a rendőrség honlapjára egy helyszíni riport, amely Zsaru Magazinban jelent meg a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság munkájáról. P. Gál Judit írása.

Október elsején munka közben láthattuk a 600 kilométer hosszú folyószakasz őrzőit, a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság (TVRK) rendőreit.

Beszélni nem tudó sértettek. A Tisza élővilágára, a növényekre, az állatokra tekintenek így azok a rendőrök, akik most a társszerveknél dolgozó kollégáikkal, egy polgárőrrel, a terület illetékes halőreivel és természetvédelmi őreivel várják, hogy megkezdődjön az eligazítás. A Kiskörei Rendőrőrs idén átadott, modern épületében vagyunk. A Tisza egész szakasza Tiszabecstől Szegedig, és 2021-től már az 51 kilométeres Bodrog is a TVRK-hoz tartozik. Hét megyében öt őrssel és tizenhét székhellyel dolgoznak a vízirendőrök. Hajóik, autóik és a körzeti megbízottak 30 kilométerenként szinte mindenhol megtalálhatóak. Ők azok, akik nem nyáron, hanem tavasszal és ősszel nyaralnak, és főleg a turizmus miatt jellemzően a hétvégéken van a legtöbb munkájuk.

Gyorsan kiderül, hogy ma két hajós szolgálat is lesz a vízen. Az egyik kifejezetten a vízi közlekedőket ellenőrzi majd. Emellett a horgászokat, a csónakos pecásokat is górcső alá veszik. Miközben a kapitány, Busi László ezredes beszél, váratlanul különösen ünnepélyes hangot üt meg. Kiderül, hogy az egyik járőr, az egy éve a TVRK-nál szolgáló Vidra Sándor főtörzsőrmester magasabb beosztásba kerül. Hajóvezetőnek nevezik ki, ami a vízirendőrök számára egyenértékű a járőrvezetői beosztással.

– Ezt a parancsot én most átadom neked – mondja az ezredes. – Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy ez a beosztás szerintem nagyon jó helyre került. Sándor, neked nagyon sok sikert kívánok még itt közöttünk! Az új beosztást pedig, amiért megdolgoztál, becsüld meg!

Látszik, hogy a főtörzsőrmestert megindítják a parancsnok szavai. Percekkel később, amikor az életútjáról faggatom, derül ki, hogy 13 éven át dolgozott hivatásos tűzoltóként. 2016-ban, 41 esztendősen döntött úgy, hogy mindent elölről kezd, és zsarunak áll. Az első pillanattól az volt a terve, hogy vízirendőr lesz. Tősgyökeres tiszafürediként a szíve csücske a Tisza és a Tisza-tó. Egész gyerekkorában járta a folyót a szenvedélyes horgász édesapjával. Számára sok minden természetes, aminek feldolgozása az emberek legtöbbjének hatalmas súlyt jelent.

– A tűzoltó szakmámmal kapcsolatban többször láttam elhunytat. Én úgy élem meg, hogy a születés és az elmúlás egyaránt az élet része – mondja nyugalommal.

Percekkel később már Busi László ezredes autójában ülünk. Péntek van, verőfényes napsütés, rengeteg horgász lepte el a Tisza és a Tisza-tó környékét. Miközben a gáton az egyik ellenőrzés helyszíne felé közelítünk, az ezredes elmondja, tíz évvel ezelőtt miként sikerült úrrá lenniük az orvhalászok elleni szélmalomharcon.

– Viszonylag keményen léptünk fel – mondja, miközben tőlünk 20 méterre két horgász távolodik a parttól egy kis motorcsónakban. – Mi szerettünk volna ebben a problémában egy nagyot lépni. Azt gondoltuk, az orvhalászat legfájóbb pontját, a felvevőpiacot kell megtámadni, amit bizonyos éttermek, halboltok és különböző halértékesítési helyek jelentettek. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal illetékeseivel és hatósági állatorvosokkal együttműködve kezdtük el őket feltérképezni és szisztematikusan támadni. Emellett tételesen ellenőriztük a halszállításra használt eszközöket, autókat és a lehetséges felvevőpontokat. Nagyon szigorú előírások vannak arra, hogy miként lehet élő halat fuvarozni. A műszaki érvényesség mellett egyéb engedélyek is szükségesek hozzá. Igazolni kell a származását, plusz kell egy kísérő dokumentum is, amit egy hatósági állatorvos állít ki. Amikor belenézünk egy szállítóautó tartályába, nagy bizonyossággal meg tudjuk állapítani, milyen mennyiségű, fajtájú és életkorú hal van benne. Például, ha azt írják, hogy egynyaras, azaz egyévesnél fiatalabb pontyokat visznek, akkor nem lehetnek benne háromkilós halak, mert az egynyarasok legfeljebb fél kilót nyomnak.

A gáton haladunk az autóval, amikor a parton feltűnik a vízügy egyik munkatársa. Épp mélységet mér egy hosszúkás, pálcaszerű eszközzel; a talajvíz átszivárgásából ugyanis következtetni lehet arra, hogy a gát milyen vízzáró képességgel bír. Ezt is Busi László mondja el, majd visszatér az orvhalászat lefejezéséhez, amely akkor csúcsosodott ki, amikor a Tisza-tó környékének előbb egy, majd még három kiemelkedő vendégkörrel rendelkező étterme is megbukott az ellenőrzéseken.

– Az éttermeknél operatív eszközöket is használtunk. Ez azt jelentette, hogy megtaláltuk azokat az embereket, akik név nélkül elmondták, hol tárolják a legális és hol az illegális beszerzésből származó halakat. Ezeket szépen elkülönítették; úgy, hogy ahol a feldolgozás történt, ott a hűtőben csak kis mennyiségű halat tároltak. Ehhez volt számla és állatorvosi igazolás. A nem szabályosan, olcsón megvásárolt halakat külön helyiségben, a pincében helyezték el.

– Volt olyan étterem, ahol 11 rejtett hűtőt találtunk – ezt már Kurdics Zoltán alezredes, a TVRK bűnügyi osztályvezetője magyarázza. – Ez egy nagy alapterületű, neves étterem volt Poroszlón. Az alagsor legvégén alakítottak ki két hatalmas helyiséget, abban voltak a fagyasztók. Egy tonna filézett harcsahúst találtunk bennük, szabálytalanul tárolva.

Ebbe az ügybe hatósági állatorvost is bevontak, de a halak eredetének megállapítására is büntetőeljárást folytattak, és az étterem könyvelését is lefoglalták. Az állatorvos talált egy olyan szakértőt, aki a halak jeges teteméből meg tudta állapítani, körülbelül mikor fagyasztották le őket, a könyvszakértő pedig a nyomozókkal együtt kiderítette, hogy a dokumentációban feltüntetett fagyasztási időpontok nem fedik az igazságügyi szakértő által megállapított dátumokat. Így a rossz minőségű termék forgalomba hozatala mellett orgazdaság és magánokirat-hamisítás miatt is eljárást indítottak a tulajdonos ellen. Egymás után négy vendéglő bukott meg, és a rendőrség akcióinak olyan híre ment, hogy a vendéglősök a telefont sem merték felvenni, amikor orvhalászok keresték őket.

Így történhetett meg, hogy míg 2010-ben 1700 horgászjogsértést regisztráltak, ez a szám három esztendő alatt évi kétszázra csökkent. A halászati hasznosítók azt mondták Busi Lászlónak: „kapitány úr, nem tudjuk, mit csinálnak, de mindenki halász- meg horgászengedélyt akar venni”. Az ezredes az akciókkal párhuzamosan azt beszélte meg a szegényebb kis falvak polgármestereivel, hogy a rászorulóknak az önkormányzat vesz horgászjegyeket. Ez is komoly változást hozott a TVRK életébe, mert akik korábban megélhetési célból horgásztak, ezek után büszkén mutatták a rendőröknek az engedélyüket.

Ha eddig nem lehettem volna biztos abban, hogy a Tisza élővilágáért dolgozó emberek együttműködése nélkül a TVRK rendőrei is bajban lennének, a folyó holtágánál, a kiemelt tájvédelmi körzetben magam is szemtanúja leszek annak, ahogy Monoki Ákos, a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őre és Muliter Imre halőri csoportvezető együtt intézkedik a vízizsarukkal. Egy napokkal korábban lerakott hálót távolítanak el; úgynevezett melles csizmában mennek egyre beljebb a visszavonulóban lévő holtágba. Megmutatják a parton az orvhalászok lábnyomait, akik már a háló lerakásával is bűncselekményt követtek el. A halőri csoportvezető szavaiból gyorsan kiviláglik, hogy folyamatosan közvetlen kapcsolatban vannak a rendőrökkel. Vadkamerák tucatjaival figyelik a folyó környékét, és ha a felvevő szenzora mozgást érzékel, üzenetet küld a belé táplált ímélcímekre. Ezt a hálót is már jó ideje figyelték, most azonban a halállomány érdekében sem hagyják tovább a vízben. Ugyanis, ahogy a folyó apad, azok a halak, amelyek fennakadnak rajta, elpusztulnak.

– A vízirendészet hálás munkakör, érdemes megbecsülni. Szerintem ez a legjobb munkahely. Természetben van az ember, nyugodt körülmények között. Az itteni feladatok ettől is mások, mint a városi szolgálatban – mondja Szabó Attila zászlós, Abádszalók körzeti megbízottja, miközben a TVRK motorcsónakjával szeljük a vizet fél órával a háló felszedése után. Ő 17 évvel ezelőtt, a miskolci tiszthelyettesi iskola elvégzése után itt kezdte a pályáját, és soha nem is gondolt arra, hogy máshol szolgáljon. Az eligazításon hajóvezetőnek kinevezett Vidra Sándort korábbról ismeri, sőt, egyenesen ő csábította át a rendőrséghez. Most is együtt adnak szolgálatot.

Megállunk egy motorcsónakos pecás mellett, és a negyvenes férfi széles mosollyal nyugtázza, hogy egy héten belül másodszorra igazoltatják. Annyi változás azért történt, hogy ezúttal nem büntetik meg. Az előző alkalommal ugyanis 15 ezer forint helyszíni bírságot kellett fizetnie, mert olyan nagy sebességgel haladt át a kikötők előtt, hogy a stégek és az úszóművek biztonsága is veszélybe került. Busi László ezredes ugyanakkor azt mondja, alapvetően nem szeretnek büntetni. Irányelv a számukra, hogy ha csak egy mód van rá, jogsértés esetén a turistákat inkább csak figyelmeztetik. Különösen figyelnek arra, hogy a nyaralás, a pihenés ne egy rendőri intézkedés miatt váljon emlékezetessé.

A vízirendőrökkel töltött nap végére az ember megérti, miként lehet éveket leélni úgy, hogy egyszer sem mehetnek el nyáron szabadságra. Miképp lehet minden egyes nap úgy kelni, úgy feküdni, hogy centire tudják a rájuk bízott, 600 kilométernyi folyó vízállását.

– A Tiszát tisztelni kell, de nem szabad félni tőle. Amit elvesz, azt vissza is adja – mondja az egyik járőr, mielőtt elbúcsúzunk. Nem kérdezem meg, hogy mit ért pontosan ezalatt. Talán azért, mert nehéz is lenne ezt annak elmagyarázni, aki a város lüktetésében él úgy, mint ő a Tisza őrzőjeként.

Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!

(fotók: police.hu/Francza Ilona)