Sokak fantáziáját beindította a Népszigetnél fogott vágótok (Acipenser gueldenstaedtii). Valóban jól sikerült a fajmeghatározás? A horgászok jól döntöttek, hogy visszaengedték? És egyáltalán hogyan kerülhetett egy ilyen ritka vándorhal a fővárosba?
Mint arról beszámoltunk, október 15-én sötétedés után a Duna 1654 fkm jobb partján (Népsziget), az északi vasúti összekötő híd lábánál egy mára már csak nagyon ritkán előkerülő vágótokot (Acipenser gueldenstaedtii) terelt partra K. Lajos. A hal tömegét 25-30 kiló közé saccolta.
A Fővárosi Horgászegyesületek Szövetsége (Főhesz) bevallotta, hogy ez a példány nekik is fejtörést okozott a meghatározás során.
A biztonság kedvéért több, kifejezetten tokokkal foglalkozó szakértőt is bevontak a faj határozásába.
A tőlük kapott egyértelmű válaszok alapján vágótoknak azonosították.
„A vértek mérete és szegélyezettsége valóban nem annyira markáns, mint ahogy a szakirodalom jelzi, de egyes egyedeknél ilyen formán is megjelenhet” – írták.
Fontosnak tartották kiemelni, hogy nem várható el a horgászoktól, hogy egy ilyen ritka és különleges halat minden kétséget kizáróan meghatározzanak a vízparton, és felfedezzék, hogy ez egy esetleges hibrid vagy idegenhonos (lénai tok) faj lehet.
„Ez esetben is helyesen jártak el, hiszen idegenhonos, de nem inváziós halfaj lévén a horgász dönthet úgy, hogy visszaengedi az adott halat. Képzeljük el azt a helyzetet, amennyiben ők ezt lénai toknak azonosítják, elteszik, hírt adnak róla, és kiderül, hogy ez egy védett vágótok” – helyeselték a pecások magatartását.
A Pecaverzumnak a hal eredetével kapcsolatban többen is felvetették, hogy az október 15-én horogra akadt vágótok azonos lehet azzal a példánnyal, amelyet 2021 októberben telepítettek a Dunába.
Mint ismeretes, a vadászati világkiállításon bemutatott tokhalakat és vizákat a Duna budapesti szakaszán helyezték a folyóba. Mintegy ezer tokhalat engedtek szabadon, köztük néhány 15-17 kilós vizát és egy darab 20 kiló feletti vágótokot.
A nagyobb tokhalakat jeladóval szerelték fel, hogy követni lehessen az útjukat, a kisebbeket pedig jellel látták el.
Arról nincs információ, hogy a Népszigeten fogott vágótokon találtak-e ilyen szerkezetet.
Harka Ákos és Sallai Zoltán Magyarország halfaunája című könyvének a második, átdolgozott és bővített kiadásában az olvasható, hogy a vágótok a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben, valamint az oda ömlő folyók vízrendszerében fordul elő.
Őshonos, de kiveszőben lévő vándorhalunk. Valamikor a Duna és a Dráva teljes hazai szakaszán fogták, és felúszott a Tiszába meg a Körösbe is.
Előfordulási adatok az idézett könyv szerint:
• Duna [Dunakiliti 1997, 1999, Gönyű 1999, Pat (Szlovákia) 2018, Budapest 1989, Ercsi 1990, 1998, Fajsz 1998, Dunafalva 1992, Mohács 1992, 1994, 1996, 1999], Ráckevei (Soroksári)-Duna (Ráckeve 2022, Dömsöd 2023), Rába (Csörötnek 2006),
• Tisza (Tiszafüred 1980, Tiszaújváros 2019),
• egyéb horgász- és bányatavak, víztározók.
A vágótok védett hal, természetvédelmi értéke 50.000 forint.
Rövid időn belül ez a harmadik különlegesnek számító tokhalelőkerülés: szeptember 27-én a Drávából fogtak egy 35 kilós simatokot (Acipenser nudiventris), majd egy elpusztult példány teteme került elő Kisvácnál.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Főhesz)
