Egy átlagosnak induló október eleji délutánon indult csukapergetésre az öccsével Zsóka Árpád a Bodrog egyik holtágához, a Szőlőskei-holtághoz vagy más néven Csizmár-érhez. A rövidülő nappalok miatt már csak néhány órás pecák férnek bele naplemente előtt, így minden percet meg kellett becsülniük.
„A nap még éreztette magát egy kicsit a felhők között, a szél pedig finoman fodrozta a víz felszínét. Pont az a fajta idő, amikor az ember úgy érzi, hogy ha a zsinór végén is történne valami, akkor lenne teljes ez az idill” – így érzeték magukat a testvérek, amikor végre elkezdhették a horgászatot.
Zsóka Árpád a Pecaverzum megkeresésre elmondta, „a villantók csillogva-villogva támolyogtak a kapocs végén”. Ő pedig sűrű csaliváltással bizakodott abban, hogy ezúttal is benne lesz a pakliban egy szebb csuka.
„Aztán egyszer csak bumm: megjött a brutális rávágás, amitől még a bot is perecbe hajlott a kezemben. Már az első pillanatában tudtam, hogy nem akármivel akadtam össze” – idézte vissza a kapást.
Ellenfele percekig nem mutatta magát, de azt érezte a horgász, ahogy húzz, megáll, majd újra megindul a hal.
„A szívem egyre gyorsabban vert, az adrenalinszintem az egekben volt. Amikor végre megmutatta magát a víz alatt, a méretei alapján már biztos voltam benne: ez lesz az ősz eddigi legnagyobb csukája. Hetekkel ezelőtt is összeakadtunk egy hasonlóan testes jószággal, de ő minden erejét és rutinját összeszedve meglépett a szákolásnál. A félelem ott ült az arcomon, de öcsém nyugtatgatott, őt nem hibázzuk el” – mesélte Zsóka Árpád.
Az izgalmak csak fokozódtak, amikor újra elérkezett a szákolás ideje, mert a csuka többször is elfordult a merítő elől, amely nem éppen kapitális halakra lett méretezve.
Ettől függetlenül a kellően lefárasztott ellenfelet végül csak a helyére tudták tessékelni.
„És amikor ott feküdt előttünk félig a merítőben, leírhatatlan érzés volt. Készítettünk gyorsan pár fotót, és mihamarabb engedtük is vissza éltető elemébe. Azt biztosan tudom, hogy életem második legnagyobb pergetett csukája. Nem is mértük meg, az izgalom elvitte a pillanatot, de az élmény mindennél többet ért” – fogalmazott Zsóka Árpád.
Az ilyen pillanatokért megyünk ki újra meg újra. A csendes holtág, a szikrázó napfény, a villantó támolygása… És a várva várt rávágás, ami hozhat kis, méretes és kapitális halat egyaránt” – tette hozzá.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pergető Percek - Zsóka Árpád Pergető Blogja FB-oldal)
