A vágótok az Év hala 2026-ban

November 4-én jelentette be a Magyar Haltani Társaság (MHTT), hogy elindult a 17. „Év hala” választás. Idén is három jelölt versengett a szavazatokért: a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), a paduc (Chondrostoma nasus) és vágótok (Acipenser gueldenstaedtii).

A voksokat december 31-én 12 óráig lehetett leadni, és a megadott időpontig 2462-en éltek ezzel a lehetőséggel.

A legtöbb, 45,2 százaléknyi szavazatot a vágótok kapta, amely így a 2026-os Év hala.

A második helyen a szilvaorrú keszeg végzett 31,2 százalékkal, míg a harmadik a paduc, amely a leadott voksok 23,6 százalékát kapta.

Vágótok

A vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) az ősi megjelenésű tokfélék egyik hazánkban is előforduló képviselője. Orra rövid, tompa, bajuszszálai nem érik el a felső ajkat, teste megnyúlt, oldalán és hátán nagy és éles vértpikkelyek sorakoznak, melyek különösen a fiatal példányokon szembetűnők. Nevét is ezekről a vértekről kapta, egy óvatlan mozdulat is elég lehet ahhoz, hogy felsértse az ember bőrét.

Tengerben élő vándorhalként a folyókat korábban csak a szaporodási időszakban kereste fel, hogy ikráit a nyílt, sóderes mederfenéken szórja szét, ám a Vaskapu megépítése a vándorlási útvonalára leküzdhetetlen akadályt jelentett. Nagyra növő hal, az idős példányok hossza akár a két métert is meghaladhatja. Magyarországon időről-időre előkerül egy-egy példány, ám ezek feltehetően telepítésből származnak. Egyes tengerparti országok halászfogásai között a mai napig rendszeresen előfordul, nálunk azonban a kecsegével ellentétben feltehetően nincs önfenntartó állománya. Védettsége a telepített példányok megtelepedését szolgálja.