Sikerült azonosítani azt a kutyát, amelyet megpróbált megenni egy harcsa Kiskunlacházán, de végül mindkét állat elpusztult az incidensben. A négylábúról a chipje alapján tudtak információkat szerezni, Gaiusnak hívták.
„Ez a 15 éves, barátságos, keverék fiú kutyus volt az, amely tavaly egy ártatlannak induló csavargás után nem térhetett haza Kiskunlacháza, Duna-parti otthonába, szeretett családjához. A hónapokig tartó keresése nem vezetett eredményre, mert nem vezethetett” – írta közösségi oldalán egy képet is mellékelve Pfeifer Rikárd, a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségnek (RDHSZ) halőrzési és horgászturisztikai ágazatvezetője.
„Azon az éjszakán Gaius megvívta élete legnagyobb csatáját Európa édesvizeinek csúcsragadozójával. Találkozásuk körülménye természetesen nem ismert. Történhetett úgy, hogy a kutyus belecsúszott egy stégről a Ráckevei Duna-ág vizébe és pechére az éjszaka a partközelben vadászó harcsa prédájává volt. Az is lehet, hogy megszomjazván szürcsölt a part szélében, és ott ragadta el a hatalmas harcsa. Ez már örökre titok marad” – fogalmazott posztjában a szakember, akit elsőként riasztottak a helyszínre, amikor a két állat „egymásba olvad”, élettelen testét megtalálták.
Akkor Pfeifer Rikárd azt írta, hogy számára egy 50 éves rejtély oldódott meg, addig csak a különböző történeteket hallott arról, hogy a harcsák nagyobb testű állatokat is elragadnak, de bizonyíték erre csak a kiskunlacházi eset szolgáltatott.
És, hogy mi is történhetett pontosan Gaiussal, arról posztjának második felében írt Pfeifer Rikárd.
„Egy biztos, a megtámadott kutyus nem adta olcsón az életét! Küzdött, amíg bírta szusszal a nálánál legalább négyszer olyan nehéz és »hazai pályán«, helyzeti előnyben lévő harcsával. A csupán néhány percig tartó csata során a kiskutya a harcsa torkában sem adta fel, és addig kapálózott, hogy az egyik hátsó lába kicsúszott a ragadozó kopoltyúfedelén, és megtámasztotta a gyomor felé nyeldesett testét. A harcsa képtelen volt Gaius elnyelésére, ám már kiköpni sem tudta, mivel a sűrű gerebenfogak közé beakadtak a zsemleszínű bunda szőrszálai. Se ki se be. Ez az áldatlan állapot csak egyféle képen végződhetett, mégpedig mindkét állat halálával. Gaius tehát elment. Elment, a házától csupán néhány száz méterre zajló szörnyű csata során. Családjában kérdőjeleket és égetően fájó űrt hagyva hátra...” – rekonstruálta a történteket az RDHSZ halőrzési és horgászturisztikai ágazatvezetője.
Pfeifer Rikárd végezetül üzent a harcsa állkapcsában megtalált chip leolvasása után előkerült gazdának is: „Számára a kérdőjelek száma csökkent, megnyugvással zárhatja le immáron a történteket. Feledni soha nem fogja. Ismerem, beszéltem vele. Kérem Őt, fogadja el a történteket, és legyen büszke a kutyusára! Nem tudok olyan kutyáról amely – igaz az élete árán – egy nálánál ennyivel nagyobb és ekkora helyzeti előnyben lévő támadóját győzte volna le! Így kell emlékeznünk Gaiusra, ő egy kutyahős volt”.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pfeifer Rikárd FB-oldala)
