Bármelyik halfaj fogási korlátozása jogszerű az Agrárminisztérium szerint

Habár az Agrárminisztérium elismerte, hogy az inváziós halfajok helyi horgászrendben való fogási korlátozása ellentétes a törvény eszméjével, jogértelmezésük szerint azonban ezt a halgazdálkodás jogszabályi háttere mégsem teszi lehetetlenné. Így fordulhat elő az, hogy több helyi horgászrend is fogási korlátozást tartalmaz inváziós halfajok, leginkább az ezüstkárász és a busa tekintetében. Magyarán mondva: az Agrárminisztérium szerint bármelyik halfaj fogási korlátozása jogszerű, akár még a törpeharcsáé is. Ezzel ellentétben a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Állami Halőri Szolgálata (ÁHSZ) úgy látja, hogy az inváziós halfajok napi kifogható mennyiségének korlátozása a vonatkozó törvényekben leírtakkal és azok eszmeiségével nem összeegyeztethető. Ezt az álláspontot erősíti a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal és a Pecaverzum által megkérdezett több szakember is. Kijelenthető tehát, hogy jogértelmezési vita alakult ki az illetékes szervek között.

Több olyan helyi horgászrend is érvényben van Magyarországon, amelyben az inváziósnak számító halfajok (ezüstkárász, busa, törpeharcsa, fekete törpeharcsa, naphal, amurgéb, razbóra) fogási mennyiségét korlátozzák, holott ez ellentétes a törvényalkotó eredeti szándékával.

Az ügyben a Pecaverzum bemutatott több példát, majd pedig hivatalos álláspontokért az illetékes szervekhez, a Magyar Országos Horgász Szövetséghez (Mohosz), az ÁHSZ-hez, egy kormányhivatal halgazdálkodási hatóságához és az Agrárminisztériumhoz fordult. (Sok olvasónktól kaptunk információt, amit ezúton is köszönünk!)

Eddig a Mohoszt kivéve mindenhonnan kaptunk érdemi válaszokat. A Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal a következőket írta sajtómegkeresésünkre: „A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény alapján a busa mint inváziós idegenhonos halfaj darabszám, idő és méretkorlátozás nélkül fogható, az ezzel ellentétes helyi szabályozás inváziós idegenhonos halfajok esetében nem jogszerű.”

Hasonlóan vélekedik az ÁHSZ is. „A busa és egyéb inváziós halfajok napi kifogható mennyiségének korlátozása a vonatkozó törvényekben leírtakkal és azok eszmeiségével nem összeegyeztethető" – fogalmaztak röviden, de egyértelműen, hivatkozva a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvényre és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényre.

Kaptunk e-mailt az Agrárminisztériumtól is, amely azonban másként látja a helyzetet. Először röviden válaszoltak, majd második levelükben bővebben fogalmazták meg jogértelmezésüket, hogy miért nem törvénybe ütköző az inváziós halfajok fogásának korlátozása.

„Az inváziós halfajok kifogásának (megtartásának) helyi horgászrendben való korlátozását a halgazdálkodás jogszabályi háttere nem teszi lehetetlenné. A helyi horgászrendek a halgazdálkodási terv részét képezik, ezek elfogadása, módosítása területi halgazdálkodási hatóság hatásköre, ezt egyedi eljárás keretében intézi az illetékes hatóság hivatalból vagy a halgazdálkodásra jogosult kérelmére” – írta a Pecaverzum első megkeresésére az Agrárminisztérium.

Honlapunk erre a válaszra jelezte az Agrárminisztériumnak – konkrét jogszabályi hivatkozásokat megjelölve –, hogy álláspontunk szerint – amelyet több, a konkrét jogszabályi környezetet ismerő szakemberrel közösen alakítottunk ki – miért nem törvényszerű az inváziós halfajok fogásának korlátozása. Kértük továbbá, hogy álláspontjukat támasszák alá a konkrét jogszabályhely megjelölésével.

Hivatkoztunk a 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet 10. § (9) bekezdésére, amely így szól: „A halgazdálkodásra jogosult a Hhvtv. 15. és 16. §-a szerint a halgazdálkodási hatóság által előírtakat, az e rendeletben meghatározott fajlagos tilalmi idők bővítését, a kifogható halak mérettartományának, mennyiségének további korlátozását, valamint új fajok fajlagos tilalmi idővel és kifogható mérettartománnyal történő védelmét a helyi horgászrendjében rögzíti.”

Felhívtuk a figyelmet, hogy a fent idézett bekezdésben azonban visszahivatkozás található a Hhvtv. 15. és 16. §-ra, amely pedig csak az őshonos halfajokra enged egyéb korlátozást.

Ez pedig így hangzik: „A halgazdálkodási vízterületen vagy annak meghatározott részén a halgazdálkodási hatóság hivatalból vagy a halgazdálkodásra jogosult kérelmére az őshonos halfajokra jogszabályban meghatározott tilalmi időt meghosszabbíthatja, az őshonos halfajokra további méret-, illetve mennyiségi korlátozást írhat elő vagy általános halászati, illetve horgászati tilalmat rendelhet el, ha

a) az adott halgazdálkodási vízterületen veszélyeztetett állományú halfaj védelme,

b) valamely védett vagy veszélyeztetett halfaj védelme,

c) mentett, visszatelepített vagy telepített egyedek védelme,

d) állategészségügyi vagy ökológiai veszélyhelyzet hatásának mérséklése,

e) túlhasznosítás megakadályozása vagy illegális halászati és horgászati tevékenység felszámolása, vagy

f) kiemelkedően fontos közérdek biztosítása

érdekében indokolt.

Megírtuk azt is az Agrárminisztériumnak, hogy a kialakult álláspont szerint a fentiek alapján a halgazdálkodás jogszabályi háttere nem teszi lehetővé az inváziós halfajok fogásának korlátozását, amelyről olvashatunk a 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet 28. § (17) bekezdésében is, amely a következőképpen fogalmaz: „Az őshonos halállomány védelme érdekében máshonnan származó idegenhonos halakat a vízbe engedni, valamint az inváziós idegenhonos halakat – a (15) bekezdés szerinti kívülről akadást és a 30. § (3) bekezdése szerinti esetet kivéve, a környezetvédelmi és állatvédelmi jogszabályok figyelembevételével – visszaengedni tilos.”

A fent vázoltakra is reagált az Agrárminisztérium, válaszukban hosszasan fejtegetik jogértelmezésüket, hozzátéve a végére egy nagyon fontos megállapítást, amely rögtön meg is cáfolja az általuk leírtakat. A honlapunk számára megküldött választ változtatás nélkül tesszük közzé az alábbiakban.

Az Agárminisztérium jogértelmezése:

A Hhvtv. 15. §-ában foglaltak kifejezetten az értékesnek tartott, megóvandó őshonos halfajok állományának védelmét szolgálja azzal, hogy nemcsak a halgazdálkodásra jogosultra bízza, hanem a halgazdálkodási hatóság mandátumává teszi az őshonos halfajok kifogásának helyi szabályozását (beleértve ebbe a kvótákat, korlátozásokat is). Ennek megfelelően a Hhvtv. 15. §-a – az előző levelében is idézett felsorolásban szereplő indokok fennállása esetén – arra teremt lehetőséget, hogy „a halgazdálkodási hatóság hivatalból vagy a halgazdálkodásra jogosult kérelmére az őshonos halfajokra jogszabályban meghatározott tilalmi időt meghosszabbíthatja, az őshonos halfajokra további méret-, illetve mennyiségi korlátozást írhat elő.”

A halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról szóló 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet (a továbbiakban Vhr.) 10. § (9) bekezdése konkrétan arról rendelkezik, hogy a halgazdálkodásra jogosult mi mindent köteles a fogási korlátozásokkal vagy engedményekkel kapcsolatban a helyi horgászrendjében szerepeltetni, ez tehát a területi jegyet kiadónak ad meg kötelezettséget.

A Vhr. 10. § (9) bekezdés egy taxatív felsorolás, amely az alábbiakat nevesíti a helyi horgászrendben rögzítendőként:

· a Hhvtv. 15. és 16. §-a szerint a halgazdálkodási hatóság által előírtakat,

· a Vhr.-ben meghatározott fajlagos tilalmi idők bővítését,

· a kifogható halak mérettartományának, mennyiségének további korlátozását, valamint

· új fajok fajlagos tilalmi idővel és kifogható mérettartománnyal történő védelmét.

Ezek között az első kettő vonatkoztatható kizárólagosan őshonos halfajra (Hhvtv. a 15-16. § ezt ugye nevesíti is, a Vhr. pedig csakis őshonos fajra vonatkozóan szerepeltet fajlagos tilalmi időt). A másik két tétel vonatkoztatható nem őshonos (tehát idegenhonos és azon belül akár inváziós) halfajra is, mert ezt a rendelkezés megfogalmazása nem zárja ki.

Ezt az értelmezést az is alátámasztja, hogy a Vhr. 27. § (1) bekezdése részletezi a halgazdálkodásra jogosult által kiadott területi jegy kötelező adattartalmát, és ezek között – az f) pontban – konkrétan nevesítve szerepel „a halgazdálkodásra jogosult által a helyi horgászrendben megállapított, jogszabályoktól eltérő bármilyen, szigorításra irányuló fogási korlátozást” tétel is.

Ennek értelmében a halgazdálkodási jogosult a helyi horgászrendben szigoríthatja a jogszabályokban megadott fogási korlátozást, és ez akár a jogszabályban fogási korláttal egyáltalán nem védett halfajokra is kiterjedhet, mert a rendelkezés megfogalmazása ezt itt sem zárja ki.

Mindezek alapján elmondható, hogy bár a Hhvtv. idegenhonos és azon belül inváziós halfajokkal kapcsolatos szellemiségével és a Hhvtv. végrehajtását szolgáló Vhr. részletszabályainak kapcsolódó céljával nem egyezik, ha a halgazdálkodásra jogosultak az idegenhonos vagy akár azon belül inváziós halfajok megtartását korlátozó helyi szabályokat alkalmaznak, a jogszabályi rendszer konkrét rendelkezéseivel ilyen helyi szabályozás kialakítása nem ellentétes. Ezért „Az inváziós halfajok kifogásának (megtartásának) helyi horgászrendben való korlátozását a halgazdálkodás jogszabályi háttere nem teszi lehetetlenné”.

Eddig az Agrárminisztérium válasza, amelyből kiderül, hogy szerintük Magyarországon bármelyik halfaj fogásának korlátozására van lehetőség, akár még a törpeharcsáéra is.

Fontos megállapítás és egyben újabb kérdéseket vet fel, hogy ha elismerik, hogy az inváziós halfajok fogásának korlátozása nem egyezik a jogszabály szellemiségével, céljával, akkor miért értelmezik a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvényhez kapcsolódó rendeletet teljesen ellentétesen, és miért nem szorgalmaznak rendelet-módosítást annak érdekében, hogy ne lehessen kihasználni a jogi kiskaput, és érvényesülhessen a törvényalkotó eredeti szándéka, amely nyilván nem az volt, hogy engedélyezze az inváziós halfajok fogásának korlátozását, hanem éppen ellenkezőleg.

Ezeket a felvetéseket is elküldtük az Agrárminisztériumnak, és feltettük azt konkrét kérdést is, hogy jelöljék meg azt a jogszabályhelyet, amely felmentést ad a 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet 28. § (17) bekezdésében foglaltakra, amely így szól: „Az őshonos halállomány védelme érdekében máshonnan származó idegenhonos halakat a vízbe engedni, valamint az inváziós idegenhonos halakat – a (15) bekezdés szerinti kívülről akadást és a 30. § (3) bekezdése szerinti esetet kivéve, a környezetvédelmi és állatvédelmi jogszabályok figyelembevételével – visszaengedni tilos.”

Az Agrárminisztérium álláspontja kapcsán felhívtuk a figyelmet, hogy egy törvény részét képező végrehajtási rendeletnek a törvény céljait kell szolgálnia, így annak a törvény eredeti céljaival történő ellentétes jogértelmezése nem elfogadható. Prioritásnak a halgazdálkodási vízterület eredeti természetes értékeinek megőrzése kell, hogy legyen az őshonos hal- és növényfauna védelmével, ápolásával, ez pedig sehogy sem egyeztethető össze azzal, hogy az inváziós halfajok védelmet élveznek, azokra fogási korlátozás vezethető be, amelyek megsértéséért a horgászokat felelősségre vonhatják.

Azt is jeleztük, hogy a 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet nem önálló miniszteri rendelet, hanem végrehajtási rendelete a meglévő jogszabálynak, és annak be kell épülnie a törvénybe.

Ez volt az inváziós halfajok fogási korlátozásáról szóló cikksorozatunk negyedik része. A témában korábban született három írásunk ITT, ITT és ITT olvasható el.

Amint újabb válasz érkezik az Agrárminisztériumtól, vagy más fejlemények lesznek a témában, megírjuk azt is.