A Zala vármegyei védett és nem fogható lápi halfajok egyik kutatási helyszíne a Zalaistvándi-malomtó. Ez a Zala folyó vízrendszeréhez tartozó Natura 2000-es besorolású, körülbelül 0,3 hektár nagyságú élőhely Zalaistvánd falu mellett a régi, szabályozatlan Zala-folyó medrének nyomvonalán, egy romos állapotban lévő vízimalom mellett terül el.
A partszéli régiót nád, gyékény és sás jellemzi, míg a vízfelszín alatt tenyésző növényzetet tócsagazok képviselik, melyek borítottsága nyár végére eléri a 30-40 százalékot.
A tó nyugati oldalán nyaranta úszó sássziget alakul ki. A víz mélysége átlagban 1 méter, a meder fenekén vastag üledékréteg található.
A mintavételek során a kurta baingnak (Leucaspius delineatus) stabil állománya került elő. 2024 tavaszán több alkalommal is sikerült fogni különböző korosztályú példányokat – számolt be a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapján Dóczi István, Cozma Nastasia és Kovács Péter.
A vizsgált élőhelyen a baingok többnyire a partszéli régió ritkán álló nádszálai között, a hínármezők szélén, valamint az úszó sássziget gyökérzete alatt figyelhetők meg.
A baingon kívül még csukát (Esox lucius), szivárványos öklét (Rhodeus amarus), bodorkát (Rutilus rutilus), vörösszárnyú keszeget (Scardinius erythrophthalmus), compót (Tinca tinca), széles kárászt (Carassius carassius), sügért (Perca fluviatilis) és sajnos fekete törpeharcsát (Ameiurus melas) és ezüstkárászt (Carassius gibelio) is sikerült kimutatni.
A vizes élőhelyen más védett fajok is előkerültek, mocsári teknős, dunai tarajos gőte, pettyes gőte, barna- és zöldvarangy-lárvák, valamint a lápi acsa és a szegélyes vidrapók jelenlétét is észlelték.
A malomtó a malommal együtt jelenleg magántulajdonban van, befektetési céllal hirdették korábban.
„A malom esetleges felújítása, környezetének radikális megváltoztatása az értékes vizes élőhely tönkretételét is jelenthetné” – írták a kutatók.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MHTT)
