Megkezdődött a hal-, kétéltű- és hüllőfaunák felmérése Zala vármegye lápos, mocsaras vizes élőhelyein. Az egyik kutatási helyszínen a széles kárász önfenntartó, stabil populációjára bukkantak.
Dóczi István, a Horgászegyesületek Zala Megyei Szövetségének hivatásos halőre, horgászati vezetője, és egyben nemrég indult kutatás kezdeményezője.
Kérelmezte és megkapta az országos kutatási célú halászati engedélyt, kutatótársa Kovács Péter, a Tihanyi Garda Akvárium gondozója, de a munkában részt vesznek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai is.
A kutatás célja a hal-, kétéltű- és hüllőfaunák felmérése Zala vármegye lápos, mocsaras vizes élőhelyein. Több ilyen is található a térségben, és ezek közül az egyik, nem nyilvántartott, víztérkód nélküli vízterületen, a rádói berekben, Nagykapornak, Misefa és Nemesrádó térségében széles kárászokra bukkantak.
„A Principális-völgyének nevezhetjük, ugyanis a Principális-csatorna forrásvidékeihez nagyon közel terül el, a Natura 2000-es terület már nem húzódik fel odáig. Nemesrádó 2001-ben volt 250 éves, és már a korabeli leírások is említették, mint mocsarat” – nyilatkozta a Pecaverzumnak Dóczi István.
A halászat napra április 14-én, vasárnap került sor, amikor hatvan darab aranykárászt fogtak egyenáramú elektromos halászgéppel. (Egyébként az engedélyt nemcsak erre a halászati eszközre kapták meg, hanem varsákra és dobóhálóra is.)
„Az elektromos halászgépnek a sajátossága – főleg ilyen hínaras, zöldmoszatos vízterületen –, hogy az észlelt halak töredékét fogja meg, körülbelül a húsz százalékát, szóval a hatvanat még megszorozhatjuk öttel. Nem is a létszámuk a nagy durranás, hanem a koreloszlás. Én inkább annak örültem nagyon, ugyanis a pár centis ivadéktól a 25 centiméteres nagypapáig került elő széles kárász. Ez azt bizonyítja, hogy önfenntartó, stabil az állomány. Szeretnénk kíméleti területté nyilváníttatni, ehhez igazolni kell, hogy olyan védett fajok élnek ott, ami ezt indokolttá teszi. Aminek még nagyon örültem, hogy inváziós hal eddig nem került elő” – részletezte az eredményeket Dóczi István.
Nem úgy, mint a pakodi Malom-tónál, ahol idén felütötte a fejét a törpeharcsa és az ezüstkárász – erre is a Zala vármegyében zajló kutazás során derült fény. „Egy újabb tarajosgőtés hely esett el” – konstatálta szomorúan Dóczi István.
A munkát folytatják, mert abban bíznak, hogy rábukkanhatnak a védettnek számító réti csíkra és a fokozottan védett lápi pócra is a nem védett, de nem is fogható széles kárász mellett, illetve újabb vízterületek is sorra kerülnek majd, és a jövőben akár vármegyén kívüli helyszínek is szóba jöhetnek.
Az elmúlt három évben Magyarországon összesen három tonna aranykárászt telepítettek, a legkevesebbet, szinte láthatatlan mennyiséget 2022-ben. Részletek ITT.
Európában és Szibériában elterjedt, őshonos halunk. Kizárólag mocsarakban, eutrofizálódott vízterekben maradtak fenn populációi. Nemcsak Magyarországon, hanem a szomszédos országokban is meglehetősen megritkult, veszélyeztetetté vált. Május-júniusi időszakban ívik, ikráit az állóvízi vízinövényekre rakja. A 30 centiméteres hosszat meghaladó példányai már igen ritkák. Eltűnőben lévő, ritka faunaelemünk. 2014-től egész évben tilos a kifogása, kizárólag külön engedély birtokában vihető el.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Zalai horgászok FB-oldal)
