A balatoni halelhullásokat leginkább jellemző időszak a tavasz, amikor a felmelegedő vízzel egy időben nagyobb tömegben jelennek meg a legyengült, beteg vagy elöregedett halak tetemei.
A tetemek egy része nem kerül szem elé, egy része pedig – az uralkodó széliránynak és áramlásnak köszönhetően – jobbára egy adott partszakaszra sodródik ki – olvasható a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. (BHNp Zrt.) összefoglalójában.
Azt írják, hogy az elhullott halak összegyűjtése, eltakarítása nagy feladatot jelent a társaság kollégái számára, tekintve a 220 kilométeres partvonalat, valamint azt, hogy egyes helyeken a vízpart megközelítése is nehézkes.
Ebben a munkában nagy segítséget kapnak kikötőmesterektől, strandüzemeltetőktől, valamint a helyi lakosoktól.
A tavaszi hónapokban gyakran megfigyelhetők a Lernaea-félékhez tartozó, parazitikus életmódot folytató copepoda rákok a dévérkeszegek testfelületén, a pikkelyekhez rögzülve. Ezek a Tracheliastes maculatus nőstényei.
Az áttetsző rákok nehezen észrevehetők, de a megtapadás helyén apró vagy nagyobb vörös színű fekélyek alakulnak ki. A Balatonban a dévérkeszeg ívásával egy időben, május végén, június elején ez a bántalom menetrendszerűen megjelenik, azonban a kártétel (elhullás) mértéke az egyes években nem egyforma.
A szokásosnál magasabb tavaszi vízhőmérséklet, valamint egy feltételezett gradáció hatására a tracheliastes-fertőzöttség is korábban és a megszokottnál intenzívebben jelentkezhet. Szerencsére idén még nem találtak fertőzött egyedet a hűvös időjárásnak köszönhetően.
Csökkenő tendenciát mutat a busa elhullása. Érezhetően kopik ki a víztérből, újabban sem a tómederben, sem a befolyókon nem tapasztalták tömeges jelenlétét. Egyéb halfajokból ezen időszakban, április 20-ig bezáróan az elhullás nagyon minimális szokott lenni, de a felmelegedés még csak most kezdődik.
Sajnos a ponty tavaszi elhullása néhány éve folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. Tavaly több mint háromezer darab elhullott pontyot gyűjtöttek be, nagyjából húsz tonna tömegben (az egész évben elhullott busa tömege is ennyire becsülhető, de jóval kevesebb darabszámban).
Jelenleg a legelterjedtebb megbetegedést és elhullást hazánk tógazdaságaiban, horgásztavaiban és a Balatonban is a ponty ödéma (POX, CEV) vírusának rovására írható. A megbetegedést egy himlő típusú vírus okozza, melyet először 1974-ben Japánban mutattak ki koi ponty állományból. Ott a betegség 80 százalékos elhullást okozott.
2009-től kezdve Európa számos országának koiállományában is észlelték a fertőzést. 2012-ben az Egyesült Királyságban közönséges pontyban is megjelent, majd később több európai ország pontyállományából kimutatták a vírust.
Hazánkban először 2015-ben mutatkoztak jelek, melyek a vírus megjelenésére utaltak. 2017-től kezdve pedig számos tógazdaságban és a természetesvízi állományokban kimutatták. A fertőzés nem jár szemmel jól látható tünetekkel, elsősorban a kopoltyú lemezeken jelennek meg barnás, majd fehéres elhalt részek.
A megbetegedett pontyok az aljzat felett állnak, nem mozognak és nem is táplálkoznak. Többnyire az aljzaton pusztulnak el, azaz agonizáló, élő egyedek begyűjtése igen nehéz. Ezért is hívják másodlagosan ezt a betegséget koiálmos betegségnek.
Időarányosan idén több elhullott pontyot gyűjtöttek, mint tavaly, de az elhullás a 14-16 fokos vízben fog majd a csúcs közelébe érni.
Az alábbi táblázatban az időarányosan begyűjtött haltetemeket sorolták fel darabszámban:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: BHNp Zrt.)
