Halfajfejtörő.
Igencsak ritkán horogra kerülő halról kapott fényképet a Magyar Haltani Társaság (MHTT) Mit fogtam? elnevezésű rovata. „A mellékelt fotókon látható halat március 22-én fogtam a Lajtán, Mosonmagyaróvár városi szakaszán. Véleményem szerint a hal nyúldomolykó, de megerősítést kérnék” – írta S. Cs.
„A felső képen jól látszik, hogy a hal orra és felső állkapcsa sokkal előrébb nyúlik, mint az alsó állkapocs, tehát a szája kifejezetten alsó állású, míg a nyúldomolykóé (Leuciscus leuciscus) csak félig alsó állású. A lenti képről úgy tűnik, hogy a viszonylagos testmagassága is kisebb, mint a feltételezett fajé. Ezek alapján a halat inkább gyöngyös koncérnak (Rutilus meidingeri) tartjuk” – fogalmazott szakvéleményében az MHTT.
Ennél azonban bonyultabb a történet, ugyanis az MHTT szerint a hal oldalvonalán csak 59 pikkely számolható, ami se a nyúldomolykónak (46-53), se a gyöngyös koncérnak (62-67) nem felel meg.
„Annál a fajnál azonban, amelybe korábban a koncért alfajként besorolták (Rutilus frisi), többnyire 60 és 64 között változott a pikkelyek száma, de 53-tól 68-ig is terjedhetett. Ez megerősít bennünket abban, hogy a hal gyöngyös koncér (R. meidingeri). Köszönjük ezt az újabb adatot” – vonták le a következtetést.
A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban így foglalták össze a fontosabb tudnivalókat a gyöngyös koncérról.
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Perlfish
Német név: Perlfisch
Védett, eszmei értéke 2000 forint
Ismertetőjegyek
A gyöngyös koncér teste megnyúlt, oldalról kevéssé lapított. Orra tompa, félig alsó állású szája aránylag kicsi. Pikkelyeinek száma az oldalvonalon 62-67. Fölötte 10-11, alatta 5 pikkelysor húzódik. A hátúszójának és hasúszóinak töve egy képzeletbeli függőlegesre esik. Hátúszójának és anális úszójának szegélye homorú. A hátúszójában 8-9, anális úszójában 9-11 elágazó úszósugár található. A farokúszó hosszú, mélyen bemetszett. Testszíne a háton szürkésbarna, oldalain világosodó ezüstfehér, a has fehéres. Uszonyai szürkés színűek, áttetszőek. Ívási időszakban apró gyöngyökre emlékeztető nászkiütések jelennek meg a tejesek hátoldalán, és páros úszói halvány vörösre színeződnek. Maximális testhossza elérheti a 70 centimétert, tömege az 5 kilogrammot.
Hasonló fajok
Leginkább a nyúldomolykó hasonlít hozzá, de annak oldalvonalán a pikkelyek száma kisebb, 46 és 53 között változik. Testalkatát tekintve a domolykó is hasonló, de pikkelyeinek száma az oldalvonalon csak 44-46, és a szája csúcsba nyíló. A leánykoncér oldalvonala mentén is kevesebb, 44-49 pikkely számolható. A paduc és a szilvaorrú keszeg pikkelyszáma ugyan hasonló, de előbbinek teljesen alsó állású a szája, utóbbinak pedig az anális úszója lényegesen hosszabb. Hasonló az állasküsz pikkelyszáma is, de szája felső állású.
Környezet
Elsősorban a magasabban fekvő tavak mélyebb részeinek lakója, de a márnazónától fölfelé a folyókban is megtalálható. Ívása a folyók felső szakaszain zajlik, ahová április-május hónapokban vonul. A tavak állománya ilyenkor a beömlő vízfolyások torkolatánál nagy csapatokba gyülekezik.
Táplálék
Többnyire kisebb csapatokban keresi táplálékát, amelyet főként vízfenéken előforduló gerinctelen szervezetek alkotnak: puhatestűek, férgek, rovarlárvák, rovarok. Előfordul, hogy kisebb halakat és vízinövényeket is fogyaszt.
Szaporodás
Általában 10-12 fokos vízhőmérsékletnél ívik a folyóvizek felső szakaszának kavicsos aljzatán. A nőstények által érlelt ikra mennyisége testtömeg-kilogrammonként 32-35 ezer, az ikraszemek átmérője 1,9- 2,1 milliméter között változik
Elterjedés
A Felső-Duna medencéjének néhány szubalpin tavában él (Chiem-tó, St. Wolfgang-tó, Traun-tó, Mondsee, Attersee), de kisebb állománya a Duna felső szakaszán is előfordul, ahonnan alkalmilag sodródik le hozzánk. A Duna szlovákiai részéről 1975-ben, a magyar oldalról 1997-ben mutatták ki. Eddigi hazai lelőhelyei:
- Öreg-DunaDuna
- Duna
- és most Lajta
Jelentőség
Gazdasági jelentősége még ott sem számottevő, ahol nagyobb állományai élnek. A gyöngyös koncér a Felső-Duna medencéjének bennszülött faja, amely lényegében ma is azon az igen kicsi területen él, ahol kialakult. Európában a „ritka és nagyon veszélyeztetett” kategóriába sorolták. Hazai védetté nyilvánítása az időnként idevetődő példányok megóvását célozza.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: MHTT)
