A napokban megkezdte őszi halmentéseit a Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (KTVHESZ). Október 4-én, szerdán a Tisza árteréből, az úgynevezett Kenderáztatóból mentették a halakat, visszahelyezve azokat a Tiszába.
Igencsak neki kellett feszülnie a kerítőhálónak az akcióban résztvevő halászoknak, hogy partközelbe vonszolják a kerítőhálót. Az eszköz a felszínen úszó vízinövények mellett megtermett halakkal is megtelt, melyek burványt keltettek, időről időre fröcskölésbe kezdtek, ahogy szorult körülöttük a tér, ahol szabadon mozoghattak – írja a szoljon.hu.
A Kenderáztató minden évben bőségesen megtelik halakkal. Teljes feltöltésnél körülbelül húsz hektár vízterületről beszélhetünk, mely több kilométer hosszan elnyúlik a Tisza gátja mellett Szolnok határától egészen a szajoli vasúti hídig. A halbőség szemmel látható.
A számos apróbb keszegféle és ragadozó hal mellett jól megtermett csukák és testes nyurga pontyok is előkerültek a hálóból. A halászok a halőrökkel együttműködve gyorsan nagy méretű edényekbe helyezték a halakat, majd a parton várakozó kocsikon lévő tartályokba kerültek.
Még a keszegek között is nem egy nagyra nőtt, tán kilót is meghaladó dévér bukkant elő, és csukából is akadtak arasznyinál alig nagyobbak.
– Meglepő, hogy míg tavaly és tavalyelőtt nagy mennyiségben volt itt busa, idén nem találkoztunk velük – jegyezte meg Donkó Péter, a KTVHESZ ügyvezető igazgatója. – Nyilván, ezt a területet többször meg kell még húzni hálóval, ha megkezdődik a vízfelület összehúzódása, illetve lehűl a víz. A jelenlegi hőfokon a halak még gyorsan mozognak és a háló elől sok el tudott menekülni. Lerekesztettük a vizet, próbáltuk a halakat kis területre összeszorítani, de a ravaszabbjai a bekerítés elől el tudnak még úszni.
Azért így is fennakadt jó pár példány a hálóban, a nagy csukák és a 8-10 kiló közötti potykák vadul csapkodva tiltakoztak az ellen, hogy megfogják őket.
– Nem sejthették, hogy mindez az ő érdekükben történik. Mindenesetre egy tartály nem is volt elég az elszállításukhoz. Ahogy a hatósági engedélyben is leírták, a mentett halakat annak a víznek az élő részébe kell visszahelyezni, ahonnan kikerültek, így a kihalászott uszonyosok a Tisza szálló alatt, a sólyapályánál nyerték vissza szabadságukat. Őket már nem fenyegeti a tó kiszáradásával járó pusztulás veszélye.
Az akcióban összesen 1250 kilogramm őshonos halat mentettek meg.
Így zajlott a visszaengedés:
A Kenderáztatóban egyébként horgászhat is, aki rendelkezik a Tiszára érvényes akár éves területi engedéllyel, akár napijeggyel. Ebben az évben látogatták pecások, de idén annyira benőtték a nagy méretű vízi- és egyéb növények, ami a nyári időszakban ellehetetlenítette a horgászatot.
A lehalászás még folytatódik. A nagy testű értékes példányokat sikerült most kifogni, a következő húzásokkal már az apróbb testű keszegféléket szedegetik ki. Ha vannak még inváziós halfajok (ezüstkárász, törpeharcsa) is a vízben, azok is jellemzően a későbbiekben kerülnek elő, mikor már teljesen leapad a víz.
Tavaly a KTVHESZ 3150 hektárnyi vízterületéről két halász segítségével összességében 13.380 kiló inváziós halat távolítottak el, ebből 8000 kiló busa volt, 3880 kiló törpeharcsa és 1500 kiló ezüstkárász.
Ami a horgászokat leginkább érdekelheti: az őshonos halakból 1860 kilogrammot sikerült megmenteni a pusztulástól, melynek értéke a 6 és fél millió forintot is meghaladja.
– Vannak még olyan holtágaink, melyeknek az alját nagyon vastag iszapréteg fedi, hogy vízszintjük őszre annyira lecsökken, hogy jószerivel térdig érő víz marad bennük. Ilyen például a Kovácsi-, a Szóró-, a Csató- holtág, ezeket a vízterületeket is minden évben menteni szoktuk. Szolnok mellett a cukorgyári derítőtavakat is meghalásszuk. De ha horgászoktól kapunk bejelentést, hogy egyéb helyeken is észlelték kint rekedt halak jelenlétét, azt is leellenőrizzük, és ha megoldható, próbáljuk onnan is kimenteni az értékes halakat – hangsúlyozta Donkó Péter.
– Fontos azonban megjegyezni, hogy a halmentést a jogszabályba foglaltak alapján akkor kötelességünk elvégezni, ha a mentendő halállomány értéke meghaladja a mentés költségeit. Illetve akkor lehet ezt a munkát elvégezni, ha nincs annyira benőve növényekkel a terület, hogy ne lehessen a halászeszközökkel a halakhoz hozzáférni. Így bármilyen sajnálatos is, lehetnek olyan helyek, ahonnan nem lehet halakat kimenteni – emlékeztetett az ügyvezető igazgató.
A kenderáztatós akciót megelőzően pedig egy csatornából is kimentettek már 19 nagytestű pontyot. Részletek és fotók ITT.
Donkó Péter egy podcastban bővebben beszél a halmetésekről:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: KTVHESZ)
