Egy hosszú válás végén derült ki, hogy egy Pest megyei horgásztavat a bérlő engedélyek nélkül működtetett. A vízjogi engedély megszerzéséért nemrég elindított eljárásban pedig egy kis kavarodás támadt. A tulajdonossal ugyanis azt közölték, hogy a húsz évvel ezelőtt megkért, de aztán leállított engedélyeztetés ügyében, arról, hogy lezárták a folyamatot, a férfi rég halott anyósát értesítették, akinek a tó egy ideig a nevén volt – olvasható a sztori a Blikken.
„Huszonhárom évvel ezelőtt megvettem egy horgásztavat Alsónémediben, és bár volt a tónak vízjogi engedélye, azt szerettem volna, ha az én cégem neve szerepel a papíron, ezért elindítottam a folyamatot a vízügyi hatóságnál. Az eljárást azonban pár év múlva leállíttattam, mivel a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elválunk és meg akartam várni, hogy a vagyon felosztásával kapcsolatos helyzet tiszta legyen” – mondta Pál Károly a Blikknek.
A férfi a horgásztavat kérte azzal, hogy minden más ingatlan legyen a nejéé, de a pénzügyi vita elhúzódott és csak tavaly zárult. Pál Károly megjegyezte, hogy az eltelt idő alatt bérbe volt adva a tó.
„Ezt a szerződést én tíz évvel ezelőtt szerettem volna felmondani, mert kiderült, hogy a bérlő vadkendert termeszt. Bejelentettem a történteket a dabasi rendőrkapitányságra, de három hónapig nem vették komolyan a jelzésemet, és amikor a rendőrök hajlandóak voltak megnézni, hogy mi a helyzet, már semmit sem találtak” – mesélte Pál Károly.
„Megmondtam a bérlőnek, hogy el kell mennie, és amikor azt a feltételt támasztotta, hogy adjam vissza neki a 2,5 millió forintos kauciót, vállaltam azt is, és ügyvédi letétbe helyeztem az összeget. Csakhogy a bérlő közölte, meggondolta magát, és nem adja át a területet. Hozzátette, hogy ha akarok, indítsak pert a bérleti szerződés felmondásáért. Tudta jól, hogy ezt nem tudom meglépni, mert az anyósom nevén volt a horgásztó” – mondta.
Ezt Pál Károly azzal indokolta, hogy mindig a felesége családja döntötte el, hogy melyik ingatlan kinek a nevére kerüljön. Miután az anyósa 2018-ban meghalt, a lánya örökölte meg a területet.
A vagyon megosztásáról a felek csak tavaly tudtak megegyezni, és a horgásztó Pál Károlyé lett. Ahogy egyébként ezt eredetileg is kérte sok-sok évvel ezelőtt.
„Miután a horgásztavat átírták a nevemre, ki tudtam tenni a bérlő szűrét. Amikor kértem, hogy adja át nekem a horgászati és a vízjogi engedélyeket, akkor derült ki, hogy nem rendelkezik azokkal, és éveken át ezek nélkül működtette a tavat. Hogy lejártak-e az engedélyek vagy visszavonták-e azokat, nem tudom, mert ma már a katasztrófavédelem illetékes ezek kiadásában” – tette hozzá a férfi.
Akárhogy is, de Pál Károly mint a tó egyedüli tulajdonosa ismételten megkérte a vízjogi engedélyt.
„Egy cég bíztam meg ezzel a feladattal, remélve, hogy nyugdíjasként nekem már nem kell az eljárással foglalkozni. Az engedélyeztetés a szakemberek bevonása ellenére elhúzódott, aminek az oka az volt – mint az egyik ügyintézővel való beszélgetésből kiderült –, hogy a régi kérelmemet le kellett zárniuk, és az anyósomat ki kellett értesíteniük. És hova küldték a papírt? A temetőbe? És minek, amikor a tulajdoni lapon az szerepel, hogy enyém a terület? – kérdeztem vissza” – tette fel a költői kérdést.
„Most ott tartunk, hogy mindent beadtunk az engedély megkapásához, de most sem vagyok biztos abban, hogy mikor lesz a papír a kezemben. Most ugyanis azt közölték velem, hogy addig nem adják meg nekem a vízjogi engedélyt, amíg a tulajdoni lapon a szabadidő parkot át nem neveztetem bányatónak. Tehát most fogadnom kell egy földmérőt, akivel ennek is nekiindulunk, és Isten tudja, mikor érünk mindennek a végére” – szomorkodott a különös kálváriába keveredett férfi.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotónk illusztráció, forrása: pixabay.com)
