A felpillantó küllő (Romanogobio uranoscopus) meglehetősen ritkán kerül a hazai halkutatók hálójába, mindössze néhány folyónk hazai felső szakaszáról ismert, most azonban egy újabb élőhelyére bukkantak.
Önfenntartó állománya eddigi tudomásunk szerint csak a Felső-Tiszában és a Murában él, de a recens időszakból korábban több alkalommal kézre kerültek már egyedei a Drávából, a Hernádból és a Sebes-Körösből is – olvasható a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) Facebook-oldalán.
2024. október 9-én a Szamos hazai felső szakaszán, a csengeri régi komplejáró alatt, a bal parton Sallai Zoltán, Juhász Péter és Nagy András Attila halkutatók meglehetősen körülményesen helyezték vízre hajójukat az alacsony vízállás miatt.
A régi hídcölöpök alatt kezdték meg a halászatot, majd ezt követően elektromos kecével is megkísérelték a halfogást, mindazok ellenére, hogy a víz mélysége a 300 méteres mintaszakasz alsó pontján sem haladta meg a 80 centimétert.
Próbálkozásukat siker koronázta, ugyanis a zsákmány átvizsgálásánál hamar szemük elé került egy adult felpillantó küllő, majd ezt egy másik adult egyed is követte.
A zsákmány nem volt gazdag, mert mindössze egy sujtásos küsz, egy adult márna és négy adult homoki küllő volt még a ládában. Valamennyi halat a fotózást követően szabadon engedték.
„A Szamos hazai szakaszáról fokozottan védett endemizmusunk mivel korábban nem volt ismert, közlésre érdemesnek tartottuk az adatot” – írták a kutatók.
A felpillantó küllő fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
A Duna vízrendszerének bennszülött hala, legritkább küllőfajunk. Ragaszkodik az erősen sodró, köves-kavicsos aljzatú, hűvös, oxigéndús folyóvízhez.
Szakaszosan ívik, szaporodása áprilistól júniusig is eltarthat, sekély, gyorsáramlású köves-kavicsos aljzatra ívik. Maximum 10-12 centiméter hosszúságúra nőhet.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: HNPI)
