Gyönyörű kishalat fotózott egy horgász, és biztos volt abban, hogy egy márnafaj akadt a horgára. De mint az a Magyar Haltani Társaság (MHTT) "Mit fogtam?” rovatának a válaszából kiderült, a zsákmány egy másik fajhoz tartozik.
„Október 1-jén a Maros-folyó torkolat feletti szakaszán fogtam ezt az apró márnát. A kérdésem, hogy ez a hal Barbus barbus, vagy esetleg valamelyik pataki márna faj? Nagyon élénk színezete volt. A kisebb egyedek minden esetben ilyen színesek?” – érdeklődött az MHTT O. D. nevű olvasója.
A szakértők rögtön cáfolták, hogy márna akadt volna horogra, de a tisztánlátás végett leírták, hogy a tévesen felmerült fajokat hogyan lehet felismerni.
„A márnát a pataki márna fajoktól fiatal korban is jól megkülönbözteti a hátúszójának első, kemény fogazott csonttüskéje, mert a pataki márnáknak ilyen bognártüskéjük nincs. Valamennyi márnafaj esetében igaz, hogy a szájuk körül két pár bajuszszál található, viszont a képen látható halnak csak egy pár bajusza van a szájszegletében, tehát a márnafajok kizárhatók” – magyarázta az MHTT, majd rátért arra, hogy valójában milyen hal látható a fotón.
„Az élénk színezet és a hal oldalát díszítő színjátszó foltok a küllők sajátosságai. A viszonylag magas test és faroknyél a halványfoltú küllőre és a tiszai küllőre is jellemző, de utóbbinak a hát- és farokúszóját több sorban nagyobb fekete pettyek borítják. Az oldalvonal alatt és fölött húzódó fekete pontsor, valamint a hát- és farokúszót két sorban mintázó vékony és halvány vonalak alapján a képen látható hal egy védett halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi)” – részletezték fajmeghatározásukat a haltani szakemberek.
A halványfoltú küllő – amint azt egy tavalyi, Sallai Zoltán: Magyarország védett és védendő halai II. című könyve alapján született írásunkban részleteztük – 10 ezer forint természetvédelmi értékű hal.
Közepes és nagyobb folyóink paduczónájától egészen a torkolatig megtalálható, de jellemzően a márnazóna alatt élnek népes populációi. Alkalmanként a befogadóból a patakok alsó szakaszaira is felhatol, valamint a tisztább állóvizekben is megél.
Leggyakoribb küllőfajunk, nem ritkán veszít rajta horgászok finom készségein.
Május és július között csoportosan ívik, köves, fonalas algás helyeken. Testhossza ritkán haladja meg a 12 centimétert.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MHTT/Pecaverzum)
