1973 és 2021 között nem észlelték a szilvaorrú keszeget (Vimba vimba) a Tisza-tóban. Tavaly óta azonban több alkalommal is előkerült. Vajon közel ötven év után újra meghonosodik?
Az ország második legnagyobb horgászvizén halgazdálkodó Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. munkatársai 2022. május 30-án ivadékvizsgálatot folytattak a Tiszafüredi-Holt-Tisza egyik öblében. Az eredményekről korábban a Pecaverzum is beszámolt, most pedig a Halászat című folyóirat jelent meg egy hír, amelyet a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapja publikált.
Békéshalaink többsége májusban kezd szaporodni, ezért ivadékaik szabad szemmel ilyenkor még nem azonosíthatók, de ragadozóhalaink többsége korábban ívik. Az elsőként ívó csukák ivadékai mellett (átlaghosszuk 73 milliméter) a korán szaporodó süllők kicsinyei (26 milliméter) és idei balinok is előkerültek (23 milliméter).
Mellettük azonban egy olyan újdonság is akadt, a szilvaorrú keszeg, amelyet a kiskörei duzzasztómű üzembe helyezésétől (1973) a Tisza-tóban még csupán egy alkalommal, 2021-ben észlelték, de akkor is a folyómeder egy sodrottabb szakaszáról került elő.
A fajnak most két másodnyaras, 37 és 42 milliméteres példánya akadt a hálóba a tározótér állóvizében.
„Úgy tűnik, valami kedvez a fajnak, ugyanis elszaporodását nemrég a Ráckevei (Soroksári)-Dunából, illetve a Zagyvából is jelezték. Érdemes figyelni rá más vizeinkben is” – fogalmazott a cikkben Harka Ákos, Papp Gábor, és Juhász Máté halkutató.
A szilvaorrú keszeg azóta újra felbukkant. December elején halak szorultak be a Horthy-csatorna csendesítő műtárgyába Tiszaörvényen.
„A műtárgyban jelentős számú keszegféle különböző korosztályú egyedei, valamint a sügérfélék több képviselője, közöttük védett státuszúak (széles durbincs, selymes durbincs) is megjelentek. Külön érdekesség, hogy áramláskedvelő fajokat is sikerült kimutatni (domolykó, paduc, szilvaorrú keszeg)” – írta beszámolójában a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft, amelynek munkatársai egymillió forint értékben mentettek meg halakat. További részletek ITT.
A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban így foglalták össze a fontosabb tudnivalókat a szilvaorrú keszegről.
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: East European bream
Német név: Zährte
Ismertetőjegyek
Nyúlánk, oldalról lapított, mérsékelten magas hátú hal. Közepes nagyságú fejéhez mérten az orra hosszú – nagyobb a szem átmérőjénél –, és előrébb nyúlik, mint a fölső állkapocs. Szája alsó állású, alulról nézve U alakú, ajkai lekerekítettek, nem éles szélűek. Hátúszójában 8, farkalatti úszójában 18-22 elágazó sugár számlálható, a mell- és a hasúszói kicsinyek. Farokúszója közepes méretű, mélyen bemetszett. Pikkelyei az átlagosnál kisebbek, számuk az oldalvonalon 55-62. A hát- és a farokúszó között a pikkelyek egy fűrészes élt alkotnak. Nagyobb példányai 20-30 cm hosszúak, de kivételesen 40 cm is lehet. A hazai horgászrekord 1,65 kg (2003).
Hasonló fajok
Előreugró orra és alsó állású szája a paduchoz teszi hasonlóvá, de annak szája alulról nézve nem U alakú, csak kissé ívelt, majdnem egyenes, az ajkai vésőszerűen élesek, és anális úszójában csak 10-12 osztott sugár van. A karikakeszeg, a dévérkeszeg és a bagolykeszeg szája legföljebb félig alsó állású, orruk nem nyúlik a szájuknál előbbre, a hátuk magasabban ívelt, és emellett még a pikkelyek számában is különböznek.
Környezet
Eredetileg félsós tengeröblökben élő és onnan folyókba fölvándorló hal volt, de az idők folyamán állandóan édesvízben maradó populációi is kialakultak. A hazai állományok az utóbbi csoportba tartoznak. Áramláskedvelő faj, amely a paduczónától lefelé mindenütt előfordulhat. Nagyobb számban általában a márnazóna alsó, illetve a dévérzóna felső régiójában található, de ez folyónként változhat. Fiataljai a mellékpatakokba is felúsznak.
Táplálék
A mederfenéken keresik táplálékukat. Étlapjukon férgek, apró rákok, puhatestűek és rovarlárvák mellett növényi anyagok is szerepelnek.
Szaporodás
Ivarérettségét 3-5 éves korban éri el, szaporodása májustól júliusig tart. Az ikraszemek száma nőstényenként 30-100 ezer, átmérőjük kb. 1,5 mm. A hímek nászidőszakban feketés nászruhát öltenek, hasuk narancsszínűvé válik. Ívása főként a márnazóna sekély, de üledékmentes, kavicsos és sóderes, sodrott részein történik.
Jelentőség
Folyóinkban legfeljebb mérsékelt gyakoriságú, de többnyire inkább ritka fajnak számít, ezért közvetlen gazdasági jelentősége csekély. Az alföldi folyószakaszokon létesített vízlépcsők hatására az áramláskedvelő fajok élettere szűkül, ezért a szilvaorrú keszeget is a veszélyeztetett európai fajok közé soroljuk. Állományának csökkenése, illetve eltűnése a kiskörei duzzasztó üzembe helyezését követően is tapasztalható volt, de országos viszonylatban még elfogadható a helyzet.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: MHTT)
