Mezőgazdasági vállalkozók és horgászok rendszeresen faággal támasztják ki a Kapos-folyó zsilipajtóját – erről a vízügy számolt be. Tolna megyében az aszály leginkább a holtágakat érinti, a legnagyobb gond a Bogyiszlói Holt-Dunán van. A holtágak vízpótlási lehetőségei között felmerült napkollektoros, elektromos szivattyúk telepítése is.
Tolna Megyei Szakaszmérnökségét 17 éve vezeti Beke Zsolt. Az igazgatóság működési területe nagy, hozzá tartozik Tolnán kívül Fejér, Veszprém megye és Somogy egy része, továbbá a Balaton és a Velencei-tó egésze.
Beke Zsolt a teol.hu-nak adott interjújában beszámolt a jelenlegi vízügyi állapotokról.
„Működési területünkön az élő vizeknél egyelőre nincs nagy vész, csak a holtágaknál. A tolnaiba sikerült 50-60 centi vizet juttatni a Sióból a Kutyatanyai-zsilipen át, a faddi pedig Paks felől kap rendszeres utánpótlást. Bogyiszlón azonban kritikus a helyzet. Látványos és problémás a vízszintcsökkenés, a vízfelület-csökkenés a holtágon. Oda sajnos csak akkor juttatható be plusz víz, ha a Dunán jelentős árhullám érkezik. De ilyen se tavaly, se az idén nem volt” – vázolta a kialakult helyzetet.
A szakaszmérnökség-vezető arról is beszámolt, hogy találkoznak meg nem engedhető önkényeskedéssel.
„A Kaposon például úgynevezett önműködő, csapóajtós zsilipek vannak. Ha magas a külső vízszint, akkor a víz, súlyánál fogva benyomja az ajtót, s feltölti a Kapost, ha viszont a folyó vízszintje magas, zárva tartja az ajtót, s nem enged be utánpótlást. Sajnos néhány mezőgazdasági vállalkozó és horgász feljogosítva érzi magát arra, hogy egy faággal kitámassza a zsilipajtót, aztán, ha az úgy marad, akár áradás, elöntés is lehet a következménye” – árulta el Beke Zsolt.
17 év tapasztalatairól szólva elmondta, sokat változott a helyzet az idő múlásával.
„Eróziós bemosódások, PET-palackos szennyeződések már akkor is voltak. Mostanában, ahol a kukoricások teret hódítanak a humusztalaj lemosódása egyre gyakoribb. Főleg, ha intenzív, nagy mennyiségű csapadékot kap az adott terület. A műanyag szemét is több, ebben sajnos a horgászok egy része is ludas” – mutatott rá.
A vízügyi szakember leszögezte, a holtágak az önkormányzatok kezelésében vannak, a vízügyi igazgatóság csak szakmai segítséget biztosít a vízszinttartáshoz. Rengeteg tárgyalás után most megszületett egy megvalósíthatósági tanulmány, mely a holtágak vízpótlási lehetőségeivel foglalkozik.
„Ennek részét képezi annak az ötletnek a kidolgozása is, melynek lényege, hogy ne csak gravitációs úton, hanem szivattyúzással is juthasson víz a Dunából a holtágakba. Napkollektoros, elektromos szivattyúk kerülnének a tolnai, a faddi és a bogyiszlói holtághoz. Nem kis pénz ez, de ha a megye országgyűlési képviselői is mellé állnak, van esély az anyagiak előteremtésére. A terv része a mederrendezés, az iszapkotrás is, ami még húzósabb projekt lenne” – avatott be a tervekbe Beke Zsolt.
Az árvizes védtöltések Tolna megyében egyébként 210 kilométer hosszban húzódnak (Duna, Sió, Nádor-csatorna), úgynevezett fő vízfolyás mintegy négyszáz kilométernyi van, és körülbelül ugyanennyi társulatoktól átvett vízfolyás. Legnagyobb vízügyi létesítmény a Sió-árvízkapu, továbbá két szivattyútelepet működtetnek: Bátán és Lankócon.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(nyitókép: Wikipedia)
